Megakadályozott távhőáremelések
A szakértők által is csak KÁT-nak hívott rendszer (egyesek szerint a rövidítés a „kötelező átvételből” származik) a honi energiaár-kirakós egyik szimbolikus eleme. Ilyen és ehhez hasonló, formálisan persze nemes célok érdekében „beépített” szorzók miatt válik az energiaár-képzés a külső szemlélők számára átláthatatlanná. A szakszerűnek látszó szorzók mögött persze rendre felsejlenek a politikai és gazdasági szereplők párt-, cég- vagy akár tisztán egyéni érdekű összefonódásai. Vagyis a mutyik.
Ezen alapvetően a Fideszkormány sem változtatott, bár törekvései kétségtelenül a helyzet megelégelését tükrözik. Noha a Fidesz ellenzékből jelentős mértékben hozzájárult a helyzet kialakulásához (ilyen ügyekben általában a szocialistákkal együtt szavaztak), kormányra kerülve kétségtelenül elvették a számításokat végző Magyar Energia Hivatal szabad ármegállapítási jogát, és befagyasztották a központi gáz- és áramárakat. (A távhőét nem.)
Ugyanakkor a Fidesz a választási kampányban a rezsiterhek csökkentését ígérte. Ez eddig nem következett be. Fellegi Tamás szakminiszter eme felvetésünket úgy hárította el, hogy jelen helyzetben az árak lényegi szinten tartása is hatalmas politikai siker. Januártól a sokat fogyasztók számára már nő a gázár, több más közműszámláról nem is beszélve.
A KÁT egy olyan, alig látható mutató, melyet az áramtarifában fizetünk meg. Az így öszszegyűlő összegből elvileg bizonyos nemes – főleg megújulóenergia-alapú – termelési módokat támogatnánk oly módon, hogy az így előállított áramot ebből mindenképpen és kiemelt tarifával vásárolják fel. Ráadásul a kasszának nincs felső határa: aki teljesíti az előírt számokat, az bekerül. Ha sokan vannak, ennyivel nő az áramár. Eme – persze jóval „bonyolultabb” – rendszer ugyanakkor a mutyi táptalajának bizonyult. A szabályalkotók az elmúlt évek során centinként tágították a bekerüléshez szükséges határokat: néhány szavas módosítással bekerültek például egyes, „hatékonynak” mondott gázalapú távhőtermelők is.
Sokan úgy látták, ez – bonyolult alkufolyamat végén – jórészt a főváros távhőellátásáért felelős, francia hátterű Budapesti Erőmű támogatása érdekében történt. A kezdetben évi néhány tízmilliárdos kassza így több mint százmilliárdosra dagadt. Nagy része ma már a – politikusok által elvben ellenzett – gázfelhasználást ösztönzi. Ugyanakkor aKÁT védelmében igen kemény érv jelentmeg: az áramfogyasztók alig veszik észre, megszüntetése viszont hatalmas távhőáremeléseket okoz. Persze felmerül: ha már egy nagyobb kör befizetéseivel egy kisebb kört támogatnak, ennek révén miért nem zuhantak legalább a távhőtarifák? Az időközben bekövetkezett olajáresés is a rendszer fenntartását segítette: egyszerűen csak nem csökkent az áram ára (sőt még kicsit nőtt is).
Persze egyre hangosabban lehetett hallani, hogy a tízmilliárdok már rég nem valamiféle nemes célokat szolgálnak, hanem egy részük politikai kapcsolatokkal bíró vállalkozóké lesz. Tavaly a Magyar Energia Hivatal előző vezetője állt a küzdelem élére. Úgy döntöttek, a beruházások jórészt már megtérültek, így fokozatosan csökkentik a támogatásokat. Az ellenlobbi nagyot mordult: az előző parlament MSZP- és Fideszfrakciója közösen módosított a mutatókon úgy, hogy bizonyos vállalkozások támogatása megmaradjon. Az irány ugyanakkor megmaradt. Fónagy János, az akkor a szocialistákkal együtt szavazó ellenzéki Fidesz képviselője – ma államtitkár – úgy kommentált: nem az övé a bölcsek köve, csak a sok távhőfogyasztó érdekét nézte.
Január elsején ugyanakkor még így is több város távfűtőművének csökkent volna a támogatása. Ilyen például Debrecen vagy Tatabánya. A Debrecent ellátó, német hátterű E.ON számításai szerint támogatásuk megszűnése akár 70 százalékos távhőáremelést is eredményezne. Kósa Lajos, a mostani módosítás egyik beterjesztője ugyanakkor lépésüket lapunknak nem az áremelés elkerülésével indokolta. Meglátása szerint az, hogy az előző kormány alatti döntéssel egyes termelőket benn hagytak a rendszerben, másokat pedig kivettek onnan, egyszerűen a lobbierőt tükrözi.
Ezt pedig igazságtalannak tartják. Arra a felvetésünkre, hogy az előző parlament alatt a Fidesz is igennel szavazott, úgy reagált: most a frakcióban sikerült egymást meggyőzni. Úgy döntöttek tehát: január elsejétől minden érintett vállalkozó támogatását egységesen az eddigi 85 százalékára csökkentik. Így a KÁT-kassza ugyanannyival csökken, mint az eredeti elképzelés szerint, csak igazságosabban. 2012 elején a szám 70 százalék lesz, majd 2013 elejétől lenullázódik. Azt, hogy így például Debrecenben mekkora távhőáremelést sikerült elkerülni, illetve mennyi várható 2013-ban, Kósa Lajos nem kívánta megbecsülni. Ugyanakkor megjegyezte: az E.ON értékelése szerint, ha a Budapesti Erőműével megegyező elvek vonatkoznak rájuk, akkor eltekintenek az áremeléstől.
Szakértők szerint így egy fokkal valóban igazságosabbnak tűnik a rendszer, de az alapvető ellentmondások megmaradnak. És azt sem lehet nem észrevenni, hogy a mégoly igazságos rendszerrel többek között a beterjesztők városai járnak jól.
Kettős mérce
Kósa Lajos és Schmidt Csaba polgármesterek elfogadott beterjesztése számos egyéb jogszabályt is módosított. Így többek között újra, ha lehet még hangsúlyosabban, törvénybe iktatták: az energiacégek nem háríthatják át a rájuk kirótt válságadót. Szakértők ennek ellenőrizhetőségét kétlik. Tompítja a kormányszigor élét, hogy a frakció nemrég módosított az energetikai válságadószabályon, és a kisebb cégek számára azt minimalizálta. Sokak szerint az így kedvezményezett kör jelentős átfedést mutat a KÁT-rendszerből is hasznot húzó, esetenként politikai hátszéllel működő energiacégekkel.
