Nyugdíj: szűken mér a svéd modell
– Furcsa, hogy milyen elszántan esett neki a kormánykoalíció a magánnyugdíjpénztáraknak, három éve még kutya bajuk sem volt velük, amikor épp a megerősítésüket szolgáló törvényjavaslatot nyújtott be 23 KDNP-s képviselő – hívta fel lapunk figyelmét egy nyugdíjszakértő. S valóban, az Országgyűlés honlapján megtalálható – szavazásig el nem jutott – az a javaslat, amelyet a jelenlegi kormánypárti frakció jegyez.
Az előterjesztés A magánnyugdíjpénztárakról, amagánnyugdíjpénztári szolgáltatásokról és e szolgáltatások fedezetéről címet viseli, s benyújtását azt tette szükségessé, hogy nem volt megteremtve a törvényi feltétele a pénztári szolgáltatásoknak, melyeket 2013 környékétől egyre nagyobb számban kellene biztosítania a pénztáraknak.
A javaslat az indoklás szerint azt a célt szolgálta volna, hogy „megteremtse a valódi tulajdonosi érdekeltség alapján tevékenykedő magánnyugdíjpénztárak működési feltételeit”. Figyelemre méltó, hogy az előterjesztésben rögzített alapelvek szerint „aMagyar Köztársaság, az egyéni felelősség elvének érvényesülése érdekében, a nyugdíjcélú megtakarítások egyik formájaként megteremti a magánnyugdíjpénztárak működésének feltételeit, valamint támogatja és ellenőrzi a magánnyugdíjpénztárak működését”. Továbbá a KDNP-s képviselők fontosnak tartották törvénybe foglalni, hogy „a magán-nyugdíjpénztári rendszerben való részvétel a biztosítottak számára kötelező (a törvényjavaslatban foglalt kivételektől eltekintve)”.
Az akkor még ellenzéki képviselők úgy látták helyesnek, ha e pénztárak kizárólag zártkörűen működő részvénytársasági formában működnek tovább, részvényesei pedig kizárólag természetes személyek lehettek volna. A magánpénztári befizetést nem tagdíjnak, hanem biztosítási díjnak hívták volna, mivel a zrt.-nek a járulékfizetők már nem tagjai, hanem vele szerződéses kapcsolatban állók lettek volna a törvény elfogadása esetén.
A díj mértékét egyébként 8 százalékban állapította meg a javaslat – tehát annyiban, amennyit ma is (még) átutal az állam –, azonban e befizetés az adózás rendjéről szóló törvény alkalmazásában adónak minősült volna. Ennek azért van jelentősége, mert míg a járulék kötött felhasználású, csak a társadalombiztosítás céljaira lehet fordítani (s a hatályos törvény is ekként határozza meg a tagdíjat), az adó más célokra is felhasználható – vagyis e kitétel akár tekinthető a mai tervek előfutárának is.
Itt tartott tehát néhány éve a kormánypárti frakció, de az Orbán-kormány terveiből már gyökeresen más tervek körvonalazódnak. Részletek ugyan még nem ismertek, de úgy tűnik, a kormány azt az utat választotta, hogy minden járulékot és járulékfizetőt visszaterel az állam szárnyai alá. S hogy ne okozzon csalódást a megtakarításaikat a második pillérben felhalmozóknak, ígéretet tesz arra, hogy nem fognak veszteséget szenvedni a váltás miatt.
Csakhogy a megoldásként újra felbukkant svéd vagy egyéni számlás nyugdíjrendszer nem ad gyógyírt minden bajra. Egy ideje már kacérkodik ezzel a rendszerrel a Fidesz–KDNP-szövetség, bár amikor az év elején megjelent a Figyelőben, hogy ennek megvalósítására készülnek, az akkor még ellenzéki pártok (elsősorban a cikkben nevesített Varga Mihály, aki jelenleg a Miniszterelnökség államtitkára) hevesen tiltakoztak. Leginkább azért, mert a választások előtt egy olyan nyugdíjmodellel kapcsolódott össze a nevük, amelyik például jókora nyugdíjszínvonalesést „garantálna” – becslések szerint akár 20 százalékosat is.
Mostanában viszont újra ezzel példálóznak kormánykörökben, így tett a minap Selmeczi Gabriella is, akit kormánymegbízottként a nyugdíjasok megvédésére állított szolgálatba Orbán Viktor. Nyugdíjszakértők szerint azonban a jelenlegi, felosztó-kiróvó tb-rendszer nagyon távol áll attól, hogy a svédeknél használt metódus váltsa fel, az informatikai és egyéb feladatok előkészítése éveket vehet igénybe – pedig a kormány már idén meg szeretné nyitni a visszalépés lehetőségét a tagoknak.
Érdekes ígéretnek tartják a szakemberek azt is, mely szerint az állami védőszárny alatt nem éri majd kár a biztosított öregkori járandóságát, sőt valamiképp kompenzálják a visszahozott vagyon tulajdonosait. A felosztó-kiróvó rendszer azonban nem képes hozamot termelni, mivelhogy az éppen rendelkezésre álló járuléktömeget osztja fel a nyugdíjasok között – s nem lenne ez másként a svéd modell bevezetése esetén sem. Merthogy abban lennének ugyan virtuális számlák, de a kifizethető pénzt az akkori gazdasági, foglalkoztatási viszonyok határoznák meg.
Kizárólag abban az esetben elvárható áldozat a pénztártagoktól a magánnyugdíjpénztári átutalások felfüggesztése, ha garanciát vállal a kormány a pénzbeli kompenzációra – jelentette ki tegnap az ING Investment Management magyarországi és romániai vezérigazgatója. Benczédi Balázs szerint hasonló lépésre több országban volt példa, a felfüggesztési periódus végén a pénztártagokat kompenzálta a kormány, ami nálunk is alapvető elvárás.
