Szorult helyzetben semmi sem drága
Kizárta magát, ellopták a táskáját a kulcsaival együtt – emiatt telefonál a legtöbb ügyfél a zárszerelőknek. A duguláselhárítókat viszont csak az utolsó pillanatban, amikor már visszafelé ürít a vécé, akkor hívják segítségül. Az azonnali segítséget kérő, szorult helyzetbe került emberek számára ilyenkor általában a tudakozó ad telefonszámokat – a szolgálat munkatársai azonban az internetről nézik ki a címeket. Nem véletlen tehát, hogy az nyer, aki az első három helyen felbukkan a találatok listáján, ahol amúgy több százezer konkurens próbál ügyfelet nyerni.
A leggyakrabban alkalmazott csali az ingyenes kiszállási díj meg a nyugdíjaskedvezmény ígérete. Persze arra egy bezárt ajtó előtt állva vagy a szennyvízben térdig járva már kevesen vállalkoznak, hogy összevessék a gyorsszolgálatok tényleges, várható díjait. Így történhet meg, pontosabban így történik meg nemegyszer, hogy a számla végösszege akár sok tízezer forintra is rúghat – az extra kedvezmények dacára. Az átverésnek ezen a területen is vannak nagymesterei, az extraprofit nagysága gyakran még a szakmabelieket is meglepi. Az átverés a zárak esetében sokszor már az ajtó megvásárlásával megtörtént.
– Nagyon sok helyszínen találkozom méregdrágán vásárolt, biztonsági ajtóként eladott olcsó török és kínai termékkel, amit a profi betörők egy konzervnyitóval ki tudnak nyitni – mondja Szőke Zoltán, az ajtónyitásra szakosodott zárszerelő gyorsszolgálat, a Szőke és Sárközi Kft. ügyvezetője. A mester tudja, hogy az ilyen mutatós, „sok ponton” záródó ajtók önköltségi ára valahol 30 ezer forint körül van, miközben a vevő a beszerelés 100–150 ezer forintos díjával együtt akár 400 ezret is kifizet jóhiszeműen.
A másik gond az önképzős „mesterek” műve. Miután zárlakatosképzés már nem létezik, illetve ilyen hivatalos minősítés nincs, boldog-boldogtalan zárszerelőnek állhat, aki minimális mechanikai ismeretei által erre felvértezve érzi magát. Szőke Zoltán találkozott már olyan ügyféllel, akinek az ajtaján az előzőleg kihívott szerelő egy óriási lyukat vágott, de kinyitni mégsem tudta azt. A legjobban azonban az lepi meg, hogy az ajtónyitásra, ami igazán bizalmi terület, az emberek többsége találomra hív ki ismeretleneket, akikről azt sem tudni, két hét múlva él-e még a telefonszámuk, illetve létező cég-e az, aminek a nevében hirdettek.
– Akinek a honlapján vagy szórólapján nincs egy leinformálható cég neve, az legyen minimum gyanús – figyelmeztet a mester, akinek megrendelői már harmadrészt ajánlásra hívják őt. Hozzáteszi: egy betörés után az ügyfeleknek semmi sem drága, a csillagos eget is megfizetik, és tisztességtelen az, aki ezzel visszaél. A legkomolyabb biztonsági ajtó nyitása és zárcseréje sem kerülhet 50–60 ezer forintnál többe, és akkor még a szerelő is normális munkadíjat kapott.
A remek kereseti lehetőséggel és folyamatos ügyfélutánpótlással kecsegtető gyorsszolgálati munkák közül a duguláselhárítás területén tűnik a legkeményebbnek a verseny. Néhány másodperc alatt a Google-on 139 ezer találat jön ki a kulcsszóra. Érdekesség, hogy a szolgáltatások között keresgetve a második legtöbb találat a számítógép-javításra jön fel, ami megelőzi a gáz- és vízszerelést, a liftjavítást, sőt a mosógépjavítást is. Feltűnően sokan foglalkoznak még redőnyjavítással, ami azonban nem számít gyorsszolgálatnak, viszont különös, hogy visszaszorulóban van a hajdan jól jövedelmező tévészerelés, ami a találati listánkon 7,5 ezres számmal az utolsó helyen áll csak.
A javítószolgálatok legzsírosabbika a duguláselhárítás, és persze itt a legnagyobb az árverseny – árulja el egy magát megnevezni nem kívánó mester, aki gépészmérnöki állását cserélte másfél évtizede a jobban jövedelmező lefolyótisztításra.
– Különösnek tűnik, de a telefonálók 70-80 százaléka nő, és nem egyedülálló, csakhogy az eldugult mosogató vagy zuhanytálca őket jobban bántja és érinti – meséli a mester. – A férfiak a házi barkácsolás nagy Mekk mesterei, a vakmerőbbek szétszedik a lefolyót, iszonyú munkát végeznek a barkácsáruházban vásárolt lefolyótisztítóspirállal. A nők meg a drága lefolyótisztító folyadékokban bíznak. Általában mire szakembert hívnak, már sok ezer forintnyi tisztítószert öntöttek – hiába –a csövekbe.
A duguláselhárító szolgálatok dolgoznak talán a legkülönbözőbb árakkal. Vannak, akik fix, 5–10 ezer forintos munkadíjat jelölnek meg egy mosogató, vécé vagy kád lefolyójának tisztításáért, kiszállási díj nélkül. Aztán jön az olcsó mester turpissága: a helyszínen kiderül, hogy a munkadíj nem foglalja magában a métereket, és a méterenkénti tarifa hitelességét a háziak nehezen ellenőrzik, hiszen mondhat a szaki 10 métert is, holott csak 2 méterre hatolt le a spirál. A megrendelő meg fizet, megkönnyebbülten, hiszen újra működik a rendszer. Jó esetben, mert előfordul, hogy az egyszerű mester nem elég, a makacs duguláshoz gépi tisztítót kell hívni, netán falat is kell bontani.
A duguláselhárító-szakma sem létezik, mint ahogy nincs szögbelövőképzés sem, vagyis aki vaktában választ szolgáltatót, könnyen ráfázhat. Jó esetben egy vízvezetékszerelővel van dolgunk, aki ért a rendszerhez, legfeljebb az eszközei nincsenek meg a véltnél komolyabb dugulás elhárításához. A csődöt mondott szaki után a helyreállítási költségeket is az ingatlan tulajdonosának kell állnia, hiszen az ismeretlen mesterek amilyen gyorsan jönnek, ugyanolyan gyorsan mennek is. Persze számla, vagyis nyom nélkül.