Novembertől egyetlen fillért sem utal át az állam a következő év végéig a magánnyugdíjpénztáraknak – jelentette be pár napja a miniszterelnök. Az intézkedés mindazokat érinti, akik az 1998 óta hatályos szabályozás szerint a törvény erejénél fogva – e körbe tartoznak az első munkavállalók – vagy önkéntesen valamely magánnyugdíjpénztár tagjává váltak. Számukra az összesen kilenc és fél százalékos nyugdíjjárulék nyolc százaléka felett legalább korlátozott rendelkezési jogot biztosítottak, hiszen ők évente – az egyéni számlájukon levő összegre és a hozamokra kiterjedő – elszámolást kaptak, s ennek alapján akár szolgáltatót is válthattak. A mostani intézkedés nyomán a magánpénztárakat megillető befizetések átmenetileg a közös kalapba kerülnek, és emiatt követhetetlenné válnak.

Error a nyugdíjpénztáraknál

Korábbi alkotmánybírósági döntésekből is egyértelműen következik, hogy az állam a társadalombiztosítási jogviszonyba önkényesen nem nyúlhat bele – állítják forrásaink. Bár az alaptörvény a társadalombiztosítási rendszerek működésére vonatkozó követelményeket nem szabályozza, a jogbiztonság elvét azonban tartalmazza. Az Alkotmánybíróság (AB) pedig erre alapozva már 1995-ben – a Bokros-csomag kapcsán –kimondta, hogy „a jogbiztonság mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja, a szociális rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű”.

Az AB ugyanebben a határozatában leszögezte azt is, hogy „a szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni”. Közérthetőbben fogalmazva: a munkavállalók milliói 1998 óta abban a hitben fizetik a nyugdíjjárulékot, hogy annak nagyobb része egyéni számlára kerül. A pénztártagok tehát arra számíthatnak, hogy a majdani nyugellátásukat nem a felosztó-kiróvó rendszer szabályai szerint, hanem kifejezetten a biztosítási elv alapján állapítják majd meg. Vagyis: aki többet keresett, az aktuális kormányok későbbi politikai szándékaitól függetlenül nagyobb nyugdíjat fog kapni. A miniszterelnök által bejelentett változás – és a nyugdíjrendszer átalakítására tett néhány utalás is – ennek a várakozásnak a realitását kérdőjelezi meg.

Az alkotmánybírák ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy „a törvénnyel elrendelt kötelező járulékfizetést nagymértékű állami garanciavállalás (…) legitimálhatja”. Ennek a garanciavállalásnak pedig értelemszerűen ki kell terjednie a rendszer viszonylagos állandóságára is, mert az állam olyan pénzt vesz el, amelyből „az érintett saját kockázatára maga gondoskodhatott volna magáról és családjáról”.

A költségvetés stabilitása viszont fontos közérdek, ám a jogbiztonságot, illetve a szerzett jogok védelmét az AB a büdzsé egyensúlyánál számos esetben fontosabb szempontnak tartotta. Az egyszeri kedvezmények eltörlése esetén az alkotmánybírák általában megengedőbb álláspontot foglaltak el, de ha egy „váromány” hoszszabb időn át és kiszámítható módon állt fenn, akkor inkább arra hajlottak, hogy azt nem lehet egyetlen tollvonással semmissé tenni. Most ilyenek lehetnek a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó, több mint tíz esztendeje létező jogok és várakozások is.

Ugyanakkor felvetődik: az érintettek számára biztosítottak-e elég időt a jogszabályváltozás megismerésére, illetve arra, hogy az új helyzethez alkalmazkodjanak. A pályakezdők nem voltak döntési helyzetben – őket a törvény kötelezi a magán-nyugdíjpénztári tagságra –, de nem kizárt, hogy lehetnek olyan munkavállalók, akik a közelmúltban önként csatlakoztak valamelyik magánpénztárhoz. Ők ebben a helyzetben becsapottnak érezhetik magukat, miként persze azok is, akik hoszszú évek óta pénztártagok. Ezzel kapcsolatban egy újabb idézet: „az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint (…) a jogállamiság elvéből folyó alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályok olyan időpontban kerüljenek elfogadásra és kihirdetésre, amely megfelelő felkészülési időt biztosít az érintetteknek a jogszabály szövegének a megismerésére, az új szabályokhoz való alkalmazkodásra”.

És felvetődik még egy probléma. A hatályos szabályok szerint a törvényalkotót egyeztetési kötelezettség terheli, ám most nyilvánvalóan egyoldalúan bejelentett változásról van. A kormányfő szerencséje, hogy az AB kimondta: „az érdekeltek véleményének a beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegése önmagában nem érinti a jogszabály érvényességét”.