Ezzel a csatlakozással bezárult a kör.

Önmagában nem egyszerűen a horvát csatlakozás, hanem a horvát „prioritásváltás” a szembetűnő. Kosor asszony elődje, Ivo Sanader úgy három évvel ezelőtt még elzárkózott a Déli áramlat támogatásától, mondván, hogy számára a Krk-szigeti cseppfolyós állapotban érkező földgáz lefejtő termináljának a megépítése fontosabb. Noha Moszkvában egy szó nem hangzott el arról, hogy a terminál immár nem volna fontos (az építő konzorciumban egyébként nincs horvát részesedés), de a döntésbe valószínűleg ez a lépésváltás is becsomagoltatott. Ha pedig igen, akkor a Bajnai magyar miniszterelnök által vizionált „háromszög” (egy lefejtő Lengyelországban, egy lefejtő Horvátországban plusz a Nabucco) sarkainak összekapcsolása bajosnak ígérkezik.

De ami az energiaforrások és szállítási útvonalak diverzifikálását illeti, bajos itt szinte minden. A Nabucco megépítése újabb és újabb halasztásokat szenved; még véletlenül se látni, elegendő (nem orosz) gáz kerülhet-e a vezetékbe, s ha igen honnan? Történetesen azt se látni, hogy a kínaiak nem „szívják-e el” és az oroszok nem terelik-e ügyes árpolitikával maguk felé a Nabuccóba szánt mennyiségeket.

Közben, mintha csak megsejtette volna az Ukrajna szempontjából egyáltalán nem örömhírnek számító orosz–horvát alkut, Janukovics frissen megválasztott elnök szenzációs javaslatot tett az országán át nyugat felé futó tranzitvezetékek kapacitásának megkétszerezésére. Ami kétszázmilliárd köbmétert jelentene! De nem ingyen. Ukrajna cserében teljes egyenrangúságot kér vagy követel a Gazpromtól (magyarán: Putyin kormányától) az új vezetékek építésében, orosz és közép-ázsiai földgázlelőhelyek feltárásában, sőt az Ukrajnát megkerülő tenger alatti vezetékek (Északi áramlat, Déli áramlat) megépítésében.

Minthogy az ukrajnai szárazföldi tranzit Oroszországnak még mindig messze olcsóbb és jövedelmezőbb, mint bármilyen „áramlat”, Janukovics – ki ellentétben elődjével, Juscsenkóval, köztudottanMoszkva erős támogatását élvezi – ezzel az indítvánnyal egészen bizonyosan gondolkodóba ejtette az oroszokat. Nem lesz elég kicsit olcsóbban adniuk a gázt Janukovicsnak, mint adták Juscsenkónak. A Gazprom egyelőre defenzív nyilatkozatokat tesz: „várjuk a konkrét javaslatokat” – mondja. De nem hinném, hogy neki vagy akár a közép-ázsiaiaknak a legkisebb szándékuk volna Ukrajnát „nagy játékossá” előléptetni az energiabizniszben. Ennek még primér politikai oka is van: a pillanatnyi ukrajnai parlamenti-politikai erőviszonyok közt tartós kormányválságokra lehet számítani, ami nem teszi Ukrajnát kiszámítható partnerré. Ám vannak olyan orosz elemzők, akik azt mondják, ha a Gazprom sokat oszt és szoroz ebben a pénzszűke világban, lehet, hogy – az ukrajnai tranzit javára – lemond a Déli áramlatról. (Ahol késlekednek a török engedélyek.) Nehéz ügyek ezek.