A Görögország támogatását kilátásába helyező, de a piacok meggyőzésére a részletek mellőzésemiatt alkalmatlannak bizonyult csütörtök délutáni uniós állam- és kormányfői nyilatkozat után pénteken reggel kiderült, hogy megtorpant az eurózóna legerősebb gazdasága. A németektől jött a vártnál rosszabb adat a negyedik negyedévről, holott az elemzők a megindult fellendülés folytatását várták. E két esemény újra megrendítette a bizalmat az euróban, amely pénteken látványosan gyengülni kezdett a dollárral szemben, és a tavaly május közepi, 1,35–1,36 közötti szintjére esett vissza.

Meglehet, az előrejelzők túlzott derűlátással figyelték az eurózóna és Németország teljesítményét, mikor 0,3 százalékos növekedést vártak – ehelyett a közös valutát bevezető 16 uniós tagország mindössze 0,1 százalékkal bővült az előző negyedévhez képest, míg a német gazdaság egyáltalán nem növekedett. Franciaország 0,6 százalékkal viszont jó teljesítményt nyújtott, akárcsak a kétszázalékos Szlovákia. Elemzők most azzal magyarázzák a különbségeket, hogy Franciaországban meghosszabbították az autóroncsprogramot, Németországban pedig megszüntették. A szolgáltatási szektor járulhatott még hozzá a kedvezőtlen adat kialakulásához: nem tudta ellensúlyozni az ipari termelés folytatódó, igaz, egyre kisebb ütemű visszaesését. Az Eurostat szerint az ipari termelés hanyatlásának mértéke 1,7 százalékos volt decemberben novemberhez képest, és ötszázalékos a múlt év azonos hónapjával összevetve.

Jól látható, hogy a nagy költségvetési deficitek és nagy államadósságok miatt a piaci spekuláció fi gyelmének középpontjába került periférikus euró zóna-tagországok teljesítménye is igen gyenge. Vagy ismét gyengül – megítélés kérdése. Portugália például két negyedévi növekedés után állt meg ismét, Spanyolország a hetedik negyedévet zárta negatív egyenleggel, Olaszország szintén hathavi bővülés után 0,2 százalékos mínuszba sodródott, Görögország pedig mind nagyobb sebességgel rohan lefelé a lejtőn. A huszonheteket tekintve Magyarország a maga –0,4 százalékos adatával a középmezőnyben van, ám esetében a negyedéves visszaesések mértéke egyre csökken.

A német jegybank elnöke, Axel Weber már sejteni engedte, hogy a kemény tél is megviseli majd a gazdaságot, így az első negyedév sem ígérkezik kiugrónak. A német fogyasztás akadozik, az exportszektorok teljesítménye nevezhető kedvezőnek, aminek most jót tesz az euró gyengülése. A tízszázalékos európai munkanélküliség is aggodalmat kelt elemzői körökben. Pénteken számos közgazdász utalt rá, hogy a következő negyedévek adatait ronthatja a foglalkoztatási helyzetből fakadó óvatos fogyasztás.

Ez a bizonytalan kilátás előrevetíti az újabb recesszió veszélyét, bár például Nick Kounis, a Fortis Bank amszterdami elemzője szerint a fellendülés folytatódni fog, de csigalassúsággal. Az adatok és a mögöttük meghúzódó folyamatok arra utalnak, hogy a pénzügyi válság kirobbanása után bevetett állami ösztönző intézkedéseket még nem lehet viszszavonni, ám ezek nyomán haladja meg a költségvetési defi cit átlagosan a megengedett GDP-arányos három százaléknak legalább a kétszeresét, s ezért ugrott meg az államadósság szintje húsz százalékponttal, jóval meghaladva a hatvanszázalékos felső korlátot. A dilemmát érzékelik a piacok. Mint Daniel Gros, a Centre for European Policy Studies közgazdásza Brüsszelben kifejtette: gyorsabb növekedésre lenne szükség az adósság csökkentésére, de az állami beavatkozásnak nem lehet véget vetni, mert a fellendülés még nem önfenntartó. Ám a megszorításokra kényszerülő vagy kényszerített eurózóna- – és persze azon kívüli uniós – tagországok, mint most például a görögök, súlyos recessziót élnek át, amelyet a gazdagabb államok – a németek, a franciák, a hollandok – képtelenek enyhíteni a belső fogyasztásuk serkentésével.

Az Európa előtt álló út nagyon rögösnek ígérkezik Gros szerint is, aki megjegyzi: nagy veszély rejlik abban a stratégiában, amelyet a németek vezetésével az eurózóna választott, hogy retorikai eszközöket használ a piacok megnyugtatására, de érdemi lépésekre nem kész, azokat az athéni kormányra hagyja, részben a görögök korábbi magatartása, a laza fiskális politika és az adatok meghamisítása miatt. A piacok ezt felismerik és túlreagálhatják megint a fejleményeket.

A jövő heti brüsszeli pénzügyminiszteri találkozó előtt, már pénteken olyan hangok hallatszottak az unió központjában, hogy ezen az ülésen sem születik döntés az esetleges beavatkozás módjáról. Közben Ollie Rehn, az új pénzügyi biztos azt mondta, hogy a bizottság hamarosan új javaslatokkal hozakodik elő a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolására és a folyamatok jobb előrejelzésére.

Ami fejtörést okoz a gazdaságpolitikusoknak

Megtorpant az európai gazdaság

Az állami ösztönzőkre szükség lenne

Az állami kiadások már most is túl nagyok, fenyegetik a stabilitási kritériumokat

A hitelezőket nem nyugtatja meg a politikusok hezitálása, ami drágíthatja a forráshoz jutást

A kontinensek között is kimutatható az eltérés a tempókban: az amerikai gazdaság 1,4 százalékkal bővült a negyedik negyedévben a megelőző negyedévhez képest, az eurózóna csak 0,1 százalékkal. Éves összevetésben az USA 0,1 százalékkal nőtt az utolsó három hónapban, míg az eurózóna 2,1 százalékkal zsugorodott.