A kormány egy jó hírrel biztosan tudott szolgálni az idei államháztartási hiány alakulása miatt aggódó IMF-küldöttségnek, amely a napokban érkezett Magyarországra a 2008 őszén folyósított kölcsön aktuális felülvizsgálatára. A héten ugyanis elfogadta, a Pénzügyminisztérium pedig már be is nyújtotta a parlamentnek azt a jogszabálytervezetet, melyet a Nemzetközi Valutalap szorgalmazott a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzése érdekében. Az elképzelés lényege, hogy a nagyobb, rendszerstabilitási szempontból fontos pénzintézeteket a legvégső esetben, bizonyos feltételek együttes fennállása esetén egészben vagy feldarabolva értékesíteni, de akár államosítani is lehet – mégpedig a tulajdonosok hozzájárulása nélkül. A törvénytervezet szerint a pénzügyi felügyeletnek (PSZÁF) először a már meglévő eszközeit kell alkalmaznia.

A legszigorúbb fellépésre akkor kerülhet sor, ha ezek nem vezetnek eredményre és a tulajdonosok sem működnek együtt a felügyelettel, miközben a bank a kötelezettségeit várhatóan már nem tudja teljesíteni, fizetésképtelenné válása pedig veszélyeztetné a pénzügyi rendszer stabilitását. Ha ezek a feltételek mind fennállnak, akkor a PSZÁF határozatot hozhat a pénzintézet egyes, vagy minden eszközének eladására, illetve kötelezettségeinek átruházására. A független könyvvizsgálóval (amely csak olyan cég lehet, amely a megelőző öt évben nem állt kapcsolatban az érintett bankkal) felértékeltetett vagyonelemek értékesítését a felügyelet végzi, s egy vagy akár több piaci szereplővel is megállapodhat, vagyis akár fel is darabolhatja az érintett pénzintézetet. Amennyiben így sem sikerül a helyzetet rendezni, például azért, mert egyes részek nem találnak gazdára, a pénzügyminiszter előterjesztésére a kormány létrehozhat egy úgynevezett áthidaló pénzintézetet. Ezekben az esetekben ez, a kizárólagos állami tulajdonban lévő társaság veszi át az el nem kelt eszközöket és kötelezettségeket.

A vagyonelemek eladásáról szóló szerződéseket a PSZÁF hagyja jóvá, az érintett pénzintézetnek, illetve a tulajdonosoknak ebben nincs beleszólása – viszont a pénz hozzájuk kerül. Amennyiben az eszközöket kevesebbért veszi át valamely piaci szereplő, mint amennyit azok valójában érnek (az ügylet előtt friss közbenső mérleget kell készíteni) akkor az államnak a különbséget ki kell fizetnie, vagyis kártalanítania kell a feldarabolt bank tulajdonosait – kivéve, ha a pénzintézet saját tőkéje már a tranzakció előtt is negatív volt (kötelezettségei meghaladták az eszközök értékét). Vagyis az államnak adott esetben a saját zsebébe kell majd nyúlnia, ez lehet az ára annak, hogy megelőzzön egy nagyobb költséggel járó bankbukást. Engedélyt egyébként az ügyfelektől, tehát a betétesektől, a hitellel rendelkezőktől sem kell kérnie a felügyeletnek, e nélkül is átveheti őket egy másik bank, jogaik azonban nem csorbulhatnak, az új szolgáltatójuknak minden kapcsolódó kötelezettséget át kell vállalnia. A bankváltásról harminc napon belül kell értesíteni az érintetteket, illetve két országos napilapban is közzé kell tenni változásokat.

Információnk szerint a kormány eddig azért vonakodott eleget tenni az IMF kívánságának, mert több jogi problémával is szembesült, amikor áttekintette a lehetőségeket. A törvénytervezetet olvasva azonban úgy tűnik maradtak még fehér foltok. Meglehetősen furcsa például, hogy miközben a felügyelet határozatait más esetben az érintettek megtámadhatják a bíróságon, az új típusú intézkedéssel kapcsolatban erre nem lesz lehetőség. Pontosabban bírósághoz fordulhatnak, ám a javaslat úgy módosítaná a PSZÁF státusztörvényét, hogy az eszközök és kötelezettségek átruházására kötelező, illetve a folyamatot lezáró határozatokat a bíróság nem változtathatja meg. A bíróság legfeljebb azt állapíthatja meg, hogy a felügyelet jogsértő módon járt el, és ekkor a károk megtérítésére kötelezheti, ez azonban vélhetően sovány vigasz lenne azután, hogy az érintett bankot már darabokra szedték.

Meglehetősen ködösre sikerült annak a meghatározása, hogy egy bank fizetésképtelensége mikor veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását. A jogszabály megfogalmazása szerint akkor, ha az adott hitelintézet a pénzügyi közvetítésben, a pénzügyi piacok és infrastruktúrák működésében olyan szerepet tölt be, amelynek a kiesése a pénzügyi rendszer szolgáltatásait igénybevevő ügyfelek számára nemzetgazdasági szinten jelentős költségeket okozna. Konkrét mérőszámokról a törvény nem rendelkezik, csupán annyit mond, hogy a vizsgálat során figyelembe kell venni a hitel- és betétállomány méretét, a hitelintézetnek a pénzügyi piacokon, valamint a gazdaság szereplőinek pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésében betöltött szerepét. A jogalkotó a Magyar Nemzeti Bankra (MNB) bízza, hogy eldöntse, adott bank megfelel-e ezen kritériumoknak, a PSZÁF-nak ugyanis minden esetben ki kell kérnie az MNB állásfoglalását, amelynek meghozatalára mindössze három napot kap.

A jogszabálytervezet hiányosnak tűnik az áthidaló pénzintézet szerepét illetően is. Nem derül ki a szövegből, hogy az így állami tulajdonba került eszközökkel, kötelezettségekkel, ügyfelekkel mihez kell kezdeni, átmeneti ideig maradnak a portfólióban vagy a hitelintézet új piaci szereplőként jelenik meg. Mindez azonban már a következő kormány és az új összetételű parlament gondja lesz, hiszen az ebből a ciklusból hátralévő néhány ülésnap alatt ez a jogszabály már biztosan nem tud átmenni az Országgyűlésen.

Marabu rajza