– Meghalt a király, éljen a király, de másként – mondják az unió féléves elnökségét átvevő spanyolok. José Luis Zapatero miniszterelnök pénteken fogadta Madridban Herman Van Rompuy új tanácsi elnököt és José Manuel Barroso bizottsági elnököt. Még a karácsonyi szünet előtt Brüsszelben Moratinos spanyol külügyminiszter már jelezte: a 2000-ben meghirdetett tízéves versenyképességi stratégia céljait azért sem teljesítette a tagállamok nagy része, mert nem lehetett számon kérni, s valamiképpen szankcionálni. Új célokra és új értékelési módszerre lesz szükség. Az első fél évben a spanyol elnökség – egyetértésben és részben rivalizálva Van Rompuy elnökkel –, a 2020­ig tartó új stratégiafőbb számait szeretné meghatározni, de egyben elkötelezni a tagállamokat a tervteljesítés mellett, s a stabilitási paktumhoz hasonlóan előírni a kötelezettségeket, s megszervezni a szükségessé váló korrekciós lépések kierőszakolását.

Nem egészen osztja ezt a véleményt Van Rompuy. A válságra adott állami költekezési válaszokkal egyetértett ugyan, de szerinte ezek csak rövid távon enyhítették a krízist, miközben a pénzügyi fájdalmak a jövőben is érezhetőek lesznek. Az elnök szerint is szükség van hosszabb távú tervre, amely megalapozhatja a tartósabb és gyorsabb növekedést. Kína és az Egyesült Államok máris gyorsít, de Európa nem. Évente legalább két százalékkal kellene növekednie, hogy versenyben maradjon. Van Rompuy úgy látja, hogy a válság és a munkanélküliség hosszú távon is nyomot hagyhat az unión, ha nem történik semmi. Ezért a szorosabb gazdaságpolitikai együttműködésen kívül azt javasolja a maga részéről, hogy a termelékenység vezérelte növekedést innováció vezérelte növekedéssé kell formálni, s ehhez emelni kell a munkaerő mennyiségét és minőségét, azaz invesztálni az oktatásba és az élethosszig tanulásba. Két kérdést ezzel kapcsolatban szintén meg kell válaszolni: marad-e ipari bázis Németországon kívül Európában, s hogyan lehet az adóssághegyeket lebontani.

Az adóssághegyről, a nemzeti össztermék (GDP) 125 százalékára dagadó görög államadóssági szintről tárgyalt három napon át az uniós szakértői csapat, annak tudatában, hogy Athénban nem az a kérdés, mi lesz 2020­ban, hanem hogy mi lesz holnap. A tavalyi 12,7 százalékos GDP­arányos költségvetési hiányt le lehet­e vinni 3 százalék alá 2012-re. A bizottsági és jegybanki hivatalnokok a számítások pontosítására kérték a görögöket, s arra, hogy a tervezett intézkedések pénzügyi hatásait részletesen mutassák be a még ebben a hónapban Brüsszelbe várt hároméves tervben. A hitelminősítők, amelyek a múlt év végén leértékelték a görög államadósságot, további hasonló lépésekkel fenyegetőznek. Athén jelezte, nincs szükség euróövezeti mentőakcióra, s így nyilatkozott az Európai Központi Bank is, de az nyilvánvaló, hogy Görögország nem jelenthet csődöt sem. Ám meglehet, Athén lesz az első tagország, amelyet az unió megbüntet rossz büdzséje miatt, előfutáraként annak, miként kellene összehangolni a Van Rompuy szerint amúgy is „egymásba fonódott” uniós államok gazdaságpolitikáját.