A Költségvetési Tanács titkárságának megszüntetése ügyében az uniós irányelv megkerülését szolgáló magyar törvényi módosítás felveti annak eshetőségét, hogy a csoportos elbocsátás lezavarásának szándéka az EU szabályaiba ütközik, hiszen azok legalább harminc napot adnak, s nem hármat.

Az uniós direktíva úgy fogalmaz: „az illetékes állami hatóságnak bejelentett tervezett csoportos létszámcsökkentések a felmondási időre vonatkozó egyéni jogokra irányadó rendelkezések sérelme nélkül legkorábban 30 nappal az előírt értesítést követően léphetnek hatályba.

Ha egy munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, - s a 98/52-es számú direktíva pontosan meghatározza ennek fogalmát az alkalmazottak létszámának arányában -, akkor megfelelő időben konzultációkat kell kezdeményeznie a munkavállalók képviselőivel. Az egyeztetéseknek ki kell terjedniük például a létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállalói létszám csökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére, mégpedig olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtanak támogatást.

Az uniós irányelv értelmében a munkáltatónak minden tervezett csoportos létszámcsökkentésről írásban értesítenie kell az illetékes hatóságot. Az értesítésnek tartalmaznia kell a tervezett csoportos létszámcsökkentésre és a munkavállalók képviselőivel folytatott konzultációkra vonatkozó összes lényeges információt, és különösen az elbocsátás okait, az elbocsátandó munkavállalók létszámát, a rendszerint foglalkoztatott munkavállalók létszámát, és azt az időszakot, amely során az elbocsátásokat végre kívánják hajtani.

A direktíva szövege ugyanakkor megengedi, hogy az állami hatóság a harminc napos időszakot lerövidítse, vagy meghosszabbítsa. A jogszabály alapelve azonban az, hogy a tagállamokat nem korlátozza, hogy az irányelvben lefektetettnél kedvezőbb törvényi feltételeket alakítsanak ki és alkalmazzanak.

A magyar kormány döntései során ütközési pontok serege árasztotta el Brüsszelt, nem sokkal a magyar uniós elnökség kezdete előtt. A magánnyugdíj-pénztárak megszüntetésének módszere éles bírálatot váltott ki, ám - mint jó néhány egyéb ügy - ez is nemzeti hatáskörbe tartozik.  A Bizottság aggályokkal teli véleménye azonban a közelmúltban utalt az Alkotmánybíróság és a Költségvetési Tanács hatáskörének megnyirbálására, illetve működésének ellehetetlenítésére.

S nem kerülte el az itteni döntéshozók figyelmét a jegybanki monetáris tanács kinevezési rendjének módosítása sem. Ráadásul, a költségvetés elkészítésének és végrehajtásának a szigorú szabályozása fontos alkotóeleme a formálódó gazdasági kormányzásnak. De a költségvetési tanácsok, mint független testületek léte az OECD megítélése szerint is érdemi stabilizáló tényező. A Költségvetési Tanácsot az EU-IMF hitelszerződés feltételeként kellett létrehozni, s most például Írországban is feláll egy hasonló testület.

Ehhez képest elenyésző problémának tűnhet Brüsszelből nézve a magyar Költségvetési Tanács stábjának a gyorsított ütemű menesztése.