Multinacionális cégek Magyarországon: a gátakat le kell bontani
Egy erősen kirajzolódó sajátosságra viszont ezekkel együtt is rá lehet mutatni – jelezte. A magyar és a külföldi cégeket is két csoportra lehet osztani egy jól meghúzható határvonal mentén, amely azonban nem ugyanaz. A külföldi társaságok esetében az egyik csoportban olyan vállalatok vannak, amelyek úgy exportálnak hatalmas tételeket, hogy a gyártás folyamán magas szintű technológiákat alkalmaznak, a legfrissebb nemzetközi elvárásoknak megfelelő fejlesztéseket hajtanak végre. Ehhez képest a másik klaszterben olyan társaságok találhatóak, amelyek a hazai költségelőnyök kihasználása miatt jönnek Magyarországra, lényegében bérmunkát végeznek. Utóbbiak körében a hazai hozzáadott érték alig több, mint harmada az első csoportban mérthez képest. Árbevételük csupán fele a fejlett technológiákat alkalmazó cégekével összemérve, s exportjuk értéke is hasonló különbséget mutat ugyancsak a fejlett technológiát alkalmazó vállalkozások javára.
Ezzel szemben a bérmunkát végző társaságok foglalkoztatottainak száma harmadával magasabb – hivatkozott egy friss kutatásra Chikán. Ezek arra utalnak, hogy egy kormány számára a preferenciákat el kell dönteni, azaz dönteni kell, melyik csoportot erősíti, ám aligha kérdés, ha az export mennyiségét kívánja a magyar kormány támogatni, akkor a fejlett technológiákat alkalmazó cégeket kell segíteni. Hozzátette: mindez nem jelenti azt, hogy a bérmunkában ne lenne kiemelkedő szerepe a jól képzett munkaerőnek. A magyar cégeket elválasztó határvonal az exporttevékenység – magyarázta. A kutatás rámutat, hogy az külföldre szállító exportáló cégek hatékonyabbak, és jobbak a üzleti mutatóik.
A piacgazdasági környezetben a tőke természetszerűen a „maximális értékesülésre törekszik" – hangsúlyozta Chikán Attila. Ehhez arra van szükség, hogy a tőke mozgástere a lehető legnagyobb legyen. Így elkerülhetetlen az ezt gátló akadályok lebontása. Ehhez a megjegyzéshez köthetőek a konferencia előadásai utáni, hazai cégvezetők részvételével tartott panelbeszélgetés egyes kijelentései. Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója és Gyenes András, az Unilever Magyarország ügyvezető igazgatója is hangsúlyozta, hogy a kormányzati döntések, sok esetben váratlan helyzetet teremtenek, amelyek miatt a vállalat globális, Magyarországot is érintő döntéseiknél „magyarázkodni kell". Ezek miatt harcokat kell megvívni vállalatokon belül, a bizalom békésebb évek után most nem feltétlenül erősödik – mondták. Gyenes András jelezte: legutóbb a samponadó ötlete lepett meg minket, azaz nemcsak a csomagolás, hanem a beltartalom után is fizetnünk kell. Szavaikból leszűrve: ezek a kormányzati döntések éppen olyan akadályok, amelyekről Chikán Attila beszélt. A helyzetet szemléltetve Gyenes András megjegyezte, ezeknek a kormányzati lépéseknek hatásai is vannak, hiszen volt olyan Unilever-beruházás, amely éppen ezek miatt hiúsult meg Magyarországon.
Ehhez kapcsolható Chikán Attila azon kijelentése, amely szerint Magyarország esetében – globálisan összevetésben – sajnos nem jól használjuk a befektetéseket a versenyképesség erősítésére. Gyorsan hozzátette: azt sem szabad elrejteni, hogy Magyarország a régióban a termelési érték, a foglalkoztatás és a hozzáadott érték szempontjából mindhárom esetben az első két hely egyikén foglal helyet.
Chikán hangsúlyozta: egy vállalatot nem lehet megérteni környezete, holdudvara nélkül. Éppen ezért végeztek egy olyan kutatást is, amely a multik és a kkv-k kapcsolatát vizsgálta. Ez rámutat arra, hogy a multik a stabil, transzparens pénzügyi helyzetet vár partnerétől, átláthatóságot, erős szakmai hozzáértést, megbízhatóságot, rugalmasságot követel. A felmérésből kiderült, hogy ezek betartása évekkel ezelőtt még traumát okozott a honi kis- és középvállalkozások körében, ma már viszont a kkv-k jelentős része ezt tudomásul veszi, bár a teljesítéssel még akadnak gondok. Ezt támasztotta alá Urbán László, a Magyar Suzuki vezérigazgató-helyettese véleménye, aki kifejtette: a beszállítók egészen addig hangosan berzenkednek a Suzuki támasztotta elvárásokkal szemben, amíg azt nem teljesítik. Ezt követően viszont ragaszkodnak a partneri kapcsolathoz, hiszen az bizonyos fokú biztonságot nyújt számukra.
A nemzetközi cégek magyarországi jelenlétében a kormány által kötött stratégiai megállapodások új elemként jelentek meg, amelyet azért az utóbbi időben több bírálat is ért. Ezt Pana Petra előadásában a Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezetője is jelezte. Mint kifejtette: a stratégiai szerződések előnyét firtató kérdéseket napi szinten kapják. Megjegyezte: a kontraktusokkal a versenyképesség javítása, a munkahelyteremtés, hazai kkv-k megerősítése, magyar beszállítók előnybe helyezése a cél. A főosztályvezető reagált a konferencia első előadásában, Vahl Tamás által tett kijelentésre, amely szerint a stratégiai megállapodás egy marketingeszköz a felek számára, semmi több annál. Pana Petra válaszában jelezte: ezek nem kötelezettségek, hanem szándéknyilatkozatok, jogi kötelezettségvállalást nem tartalmaznak. A kölcsönös bizalom megerősítése, közvetlen párbeszéd és információáramlás növelése, innovációs és képzési együttműködés a szándék, a beszállítói kapcsolatok fejlesztése a cél.
Ehhez a ponthoz kapcsolható viszont a Transparency International héten bemutatott, a hazai lobbizás mechanizmusait vizsgáló kutatása. Ebből az derült ki, hogy a piaci szereplők úgy vélik, akik kimaradnak a stratégiai partnerségből, azok háttérbe szorulnak, piaci pozíciójuk sérül. Szinte erre reakcióként a főosztályvezető kijelentette: nem emelnek ki egy-egy vállalatot a piacról. Meg kellene találni egy arany középutat a véleményt formálóknak, mert jelenleg az az „állapot", hogy ha pozitív döntést hoznak, akkor azért, ha negatívat, akkor azért kapnak bírálatot.
A stratégiai megállapodásokról Pana Petra elmondta: olyan cégek vannak az aláírók között, akik többi között a magyar GDP-hez, exporthoz jelentősen hozzájárulnak, a foglalkoztatás növelését tervezik, magyarországi beszállítókra támaszkodnak, vagy jelentős kutatás és fejlesztési tevékenységgel rendelkeznek. Most 40 termelő vállalat van a partnerek körében, 10 szolgáltató és egy kereskedelmi cég. A jármű- és a gyógyszeripar a legnagyobb számú szerződő. Hangsúlyozta: a stratégiai megállapodások a magyar kkv-szektor fejlesztésének fontos eszköze.
Hogy ez mennyire lesz sikeres, ahhoz bizonyosan lesz egy-két szava a nemzetközi cégeknek is. A panelbeszélgetésen a vállalatvezetők egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a kormány részéről a kiszámíthatóságot várják el, ez alapvető szükséglet részükről. Emellett kiemelték, hogy az oktatás minőségére hatalmas hangsúlyt kell fektetni, mert mint Christopher Mattheisen utalt rá, a vállalatoknak elképesztő mennyiségű új készségre lesz szüksége a nagyon közeli időben. Gyenes András ezenfelül arra mutatott rá, hogy az export erősítésére kell figyelni, de túlhangsúlyozni nem feltétlenül jövedelmező, ezért a hazai fogyasztást is erősíteni kellene. Ennek jelenleg szerinte egyik gátja a 27 százalékos áfa. Az, hogy az alapvető élelmiszerek árára ekkora áfatartalom rakódik, nem jó. Hangsúlyozta az is, hogy örömteli lenne, ha a kormányzat és a helyi menedzsment kéz a kézben lépne fel a regionális központok felé. Ezzel a hazai cégek súlyát jelentősebbé lehetne tenni a nemzetközi versenyben.
A korrupciós kérdésre reagálva a panelbeszélgetésen részt vevő Takács János, a Svéd Kereskedelmi Kamara elnöke kifejtette: a hazai és a svéd korrupció megítélése között hatalmas különbségek vannak. Három svéd kormányzati tag, államigazgatásban dolgozó került az elmúlt időszakban ilyen helyzetbe, s mindhárman lemondtak, holott a magyar viszonyok között a „vádpontok” nem mondhatóak hatalmas súlyúnak. Az egyik például arról szól, hogy nem jelentették be a bébiszittert. Megjegyezte: az Electroluxnál töltött évei alatt jelentős korrupciós ügy nem volt, vagy „legalább is nem jöttek rá”.
