- Itt az idő, most vagy soha – ily költői szavakkal vezette be a pénzügyi felügyelet megerősítéséről szóló mondandóját szerdán José Manuel Barroso bizottsági elnök, aki Charlie McCreevy belső piaci és Joaquin Almunia pénzügyi biztos társaságában mutatta be, hogy a Jacques de Larosiere által kidolgozott javaslatokból az unió végrehajtó testülete milyen ajánlásokat vesz át és tár a júniusi csúcstalálkozó elé jóváhagyásra.

A fő különbség egyébként a menetrendben rejlik a de Larosiere-jelentéshez képest: a Bizottság azt szeretné, hogy már 2010-ben álljanak fel az új testületek, s ne csak 2012-ben. Azért sürgeti Barroso és a többi illetékes biztos a mielőbbi döntést, mert a pénzügyi válság előtt sok szó esett ugyan a felügyeletek európai szintjének létrehozásáról, de a tagországi ellentétek miatt megállapodásra sohasem jutottak. A válság nyomán pedig ijesztő folyamatok indultak meg, a tagállamok inkább magukba fordultak, a nemzeti felügyeletek  a nemzeti megoldásokat keresték, ahelyett, hogy európai mértekben gondolkodtak volna a határon átnyúló tevékenységet folytató pénzintézetek problémáinak feltárásáról és a szükséges támogatásokról. 

Mint McCreevy megfogalmazta: a felügyeleti tevékenység egyszerűen nem tartott lépést a pénzügyi piacok integrációjával, s a válság erre elemi erővel világított rá. Almunia pedig hozzátette, hogy bár a pénzügyi szektor a kilencvenes évek eleje óta a gazdasági növekedés motorjaként szolgált,  túlpörgésével gazdasági összeomlást idézett elő. Az új testületek viszont elemzésekkel és figyelmeztető jelekkel hívhatják fel a figyelmet az esetleges kockázatokra, s az EU történetében végre európai szintűvé válik a felügyeleti munka. Barroso szerint az unió egyben példát mutat a G20-as csoport többi tagjának is, hogy igenis előre lehet lépni a felügyeletek korszerűsítésében.

Az igazi újdonság, amely valóban európai keretbe helyezi a felügyeleteket, a pénzügyi stabilitást védelmező Európai Rendszerkockázati Tanács (ESRC) lesz, amelynek élén az Európai Központi Bank elnöke áll majd, de a vezetőségben foglal helyet a huszonhét jegybankelnök, az Európai Bizottság képviselője, az európai ágazati felügyeletek elnökei, s megfigyelőként a nemzeti felügyeletek vezérei. Ez a testület a pénzügyminiszteri tanácsnak küldi meg jelentéseit, előrejelzéseit, kockázati aggodalmait megfogalmazó beszámolóit.

A rendszerkockázati tanács alá helyezve a jelenlegi európai felügyeleti bizottságokból alakuló három hatóság dolgozik majd. A banki, biztosítói és nyugdíjpénztári, valamint értékpapírpaci hatóság a nemzeti felügyeletekre támaszkodik majd, s hogy ne legyen átfedés a sok testület – hangsúlyozottan nem uniós intézmény – munkájában, a három hatóság felett egy irányító bizottság  őrködik majd a tevékenység megfelelő összehangolásán.

A britek máris jelezték, hogy súlyos kifogásaik vannak - leginkább persze Londont szeretnék megőrizni független pénzügyi központként. A legfontosabb:  nem értenek egyet a felügyeleti hatóságok azon jogosítványával, hogy a nemzeti felügyeletek vitáját hatalmi szóval megoldják. A másik gondja a briteknek, hogy a felügyelet elválik a pénzügyi felelősségtől, azaz az új európai hatóságok felügyelik ugyan a határon átnyúló bankokat, amelyek esetleges megmentése azonban nemzeti hatáskörben marad. A bizottsági javaslatról a vita a pénzügyminiszterek júniusi tanácsülésén, majd a csúcson folytatódik, amelynek nyomán őszre várható a jogszabály-alkotási munka java, amelynek eredményéről az új összetételű parlament is állást foglal majd.

Vízriadó a Berlaymont-ban

A szerdai sajtóértekezletet két részletben tartották meg, mert nem sokkal azután, hogy Barroso, McCreevy és Almunia megkezdte a felügyeleti rendszer átalakítására kidolgozott javaslatok ismertetését, megszólalt a riasztókészülék a Berlaymont palotában, a Bizottság épületében. Mindenki azt hitte ismét tűz van, mint múlt hétfőn. Az épületet újra kiürítették. Később kiderült, hogy vízszerelés közben tört el egy forró vizet szállító cső, s egy szerelő égési sérüléseket szenvedett. Ezúttal másfél óráig tartott az épület átvizsgálása, ezt követően folytatódott a sajtóértekezlet is.  A Berlaymont a május 18-i tűzeset után egy hétig zárva volt, s a munkatársak csak hétfőn vehették ismét birtokba irodáikat.