Veszélyben a Barclays-vezér 20 milliós lelépési pénze
A bankok egymás között elszámolásában irányadó Libor-kamatlábról nemrégiben derült ki, hogy a nagyhírű bankház vezetésével napi gyakorlatként manipulálták a 2008-as globális hitelválságot megelőzően. Az egy hete zajló példátlan pénzügyi szappanopera elkerülhetetlenül lett a szokásos szerda déli kormányfői interpellációs félóra fő témája. Korábbi véleményét megerősítve David Cameron „felháborítónak” nevezte, hogy az egyszerű emberek, jelzáloghitelesek és kisvállalkozók magasabb részleteket fizettek a visszaélések miatt, amelyben egyébként számos más brit és amerikai bank is részese. A kormányfő megismételte: az „üzérkedő, valószínűleg törvényellenes tevékenységet” elkövetőknek a büntetőjogi felelősségét is vizsgálni kell.
Az alsóház csütörtökön dönt arról, milyen formát ölt az ügyben induló vizsgálat. Cameron gyors és hatékony, alsó- és felsőházi tagok részvételével zajló procedúrában gondolkodik. Ed Miliband, az ellenzék vezére egy bíró irányítása alá helyezné a folyamatot, azaz hasonló lenne, mint a lehallgatási balhét követő, Lord Leveson elnöksége alatt egy éve zajló sajtóetikai vizsgálódás. A konzervatív vezető kitért Diamond várható, akár 20 millió fontot is elérő végkielégítésére is: „megmagyarázhatatlannak” tartaná, ha a vezérigazgató és a Barclays más érintett vezetői jelentős bánatpénzzel és részvényopcióik megtartásával távoznának.
A Barclays bankház vezérigazgatójának szerda délutáni meghallgatása a parlament pénzügyi állandó bizottsága előtt már nem volt izgalmas, hiszen a vezér lemondását követően tét nélkülivé vált. Az időnként kifejezetten arrogáns vallatás során azért kiderült, hogy a pénzügyi felügyelet, a Financial Services Authority eredetileg nem támogatta Diamond vezérigazgatói kinevezését a múlt év elején. Az amerikai bankár a maga részéről világossá tette: nem érezte úgy, hogy Paul Tucker, a Bank of England elnökhelyettese a 2008-as válság idején a Libor csökkentésére próbálta volna rábeszélni.
Így nem értette azt sem, miért interpretálta így Tucker üzenetét az ugyancsak kedden lemondott Jerry del Missier, az operációs működésért felelős igazgató. Az élőben közvetített meghallgatáson Diamond a nyilvánosság előtt „bocsánatot kért” a történtekért. „Elítélendőnek és helytelennek” minősítette a Libor és a Euribor manipulációját, a magatartást „teljesen idegennek” nevezve mindazoktól az értékektől, melyeket ő maga és a Barclays képviselt. Állítása szerint csak egy hónapja értesült a négy évvel ezelőtt elkövetett és három éve vizsgált szabálytalanságok mértékéről.
Mint mondta, amikor először olvasta az erről szóló jelentést, fizikai rosszullétet érzett. Dühösnek és csalódottnak mondta magát, amiért mindössze tizennégy munkatárs tönkretette a 140 ezer dolgozót foglalkoztató Barclays tekintélyét. Ellentétben George Osborne pénzügyminiszter állításával a bank reputációjának helyreállítása, és nem az ország érdeke diktálta fájdalmas lemondását.
George Osborne a The Spectator politikai hetilapban tovább borzolta a kedélyeket a témában: nyíltan megvádolta a 2008-ban hatalmon lévő munkáspárti kormányt és a Gordon Brownhoz közel álló kört, hogy nyomást gyakorolt a Barclays-ra a Libor alacsonyan tartása érdekében. „Nyilvánvalóan részesei voltak a manipulációnak és meg kell tudni, ki tudott mit és mikor” – mondta.
