Szakmai körökből azóta sem kapott kritikát a 2008-as IMF-megállapodás, a kritikai megjegyzések a politikai körökből érkeztek – fejtette ki Veres János szocialista képviselő az Országgyűlés gazdasági bizottságának "A 2008-as IMF-megállapodás és körülményei" című napirendi pontjának meghívott előadójaként.

a 2008-as IMF/EU-hitelmegállapodás aláírásakor hivatalban volt pénzügyminiszter kiemelte: 2008 őszén az akkori megállapodást a korabeli gazdasági körülmények, az állam finanszírozási gondjai mellett az ország iránti bizalom helyreállítása, illetve a forint elleni spekuláció megállítása indokolták.

Úgy vélte: nem megalapozott az Állami Számvevőszék (ÁSZ) megállapítása, miszerint az akkori IMF-hitel első részletének gyors lehívását nem indokolta az államadósság-kezelés igénye. Azt mondta: ha az ÁSZ munkatársai figyelembe vették volna az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) akkori vezetőjének véleményét, reálisabb képet alakítottak volna ki az akkori hitelmegállapodásról.

A IMF-fel és az Európai Unióval kötött 2008-as hitelmegállapodás nemzeti érdek, szükséges, fontos és sikeres volt, amelyben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kulcsszerepet játszott – mondta az ülésen Simor András.

Az MNB elnöke emlékeztetett: 2008 őszétől hosszabb lejáratokon és devizában gyakorlatilag lehetetlenné vált a magyar költségvetés finanszírozása. "Akkor, október első hetében a forint már 10 százalékkal gyengült, a 10 éves állampapírok hozama 150 bázisponttal emelkedett, és egyes bankok csak az MNB támogatásával tudták biztosítani devizaforrásaikat" – fejtette ki.

Simor András rámutatott: a megállapodás aláírása után 2008 végére az árfolyam stabilizálódott, a hosszú lejáratú állampapírhozamok visszatértek a szeptemberi szintekre. A külföldi banktulajdonosok pedig 2010 őszéig, az IMF/EU-megállapodás felmondásáig nem vontak ki forrásokat az országból.

A 2008-as – 20 milliárd eurós – IMF-hitelcsomagra elsősorban nem adósságkezelési célból volt szükség. Az adósságkezelő akkor is és most is hosszabb időszakra érvényes tartalékkal rendelkezett – fejtette ki Borbély László András, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgató-helyettese. A szakember emlékeztetett: a hitelpiaci válság Európát március elején érte el, aminek hatására a kibocsátási tervet módosítani kellett.

Egyrészt a forintkötvényértékesítést csökkentette, másrészt növelte a kincstárjegy- és a devizakibocsátást, s ezzel működött a rendszer – fogalmazott Borbély.

Elmondta: sajnálatos módon akkor – mivel új helyzet volt –, más piaci megítélése volt annak, ha valaki az IMF-hez fordult.

Kifejtette: akkor azt gondolták a piaci szereplők, hogy pénzügyi gondok vannak. Így a hitelminősítők rontottak Magyarország kilátásain, a befektetési bankok már nem vásároltak állampapírokat. Voltak olyanok is, akik elkezdtek állampapírt értékesíteni.

Rogán Antal bizottsági elnök, a Fidesz frakcióvezetője az ülést összegezve újságíróknak leszögezte: a kormánynak a gazdasági növekedést segítő megállapodást kell kötnie a Nemzetközi Valutaalappal.

A négy évvel ezelőtti egyezség gyors megkötését nem az államadósság visszafizetése indokolta, hanem az, hogy bankmentőcsomag vált szükségessé és növelni kellett a jegybank devizatartalékát - fogalmzott.

Hozzátette: a szocialista kormány előzőleg olyan gazdaságpolitikai hibákat követett el, amelyek megkerülhetetlenné tették az IMF-megállapodást. A kabinetnek ezért nem volt módja mérlegelni a feltételeket.

Csakhogy a 2008-as IMF-megállapodásnak súlyos következményei voltak: az a nyugdíjak és a közszolgálati bérek csökkentéséhez vezetett, és mélyítette a gazdasági visszaesést - mondta.

Szerinte ma az ország jobb helyzetben van a négy évvel ezelőttinél. Ezért a növekedés esélyei rontó megállapodás helyett olyanra van szükség, amely segíti a gazdasági növekedést. Ezért is volt helyes az, hogy a kormány világossá tette, mik azok a feltételek, amelyeket nem vállal - jelentette ki.