Vége az ausztrál csodának?
Amibe az ázsiai tőzsdék belekapaszkodtak szerdán, mint reményteljes fejleménybe, az kérdőjelezi meg az ausztrál gazdaság lendületének fenntarthatóságát. A befektetők úgy vélekedtek, hogy Kína gazdasági növekedése nem törik meg, s ez táplálta az élénk kereskedést. Ám éppen a kínai fejlődés irányváltása, pontosabban az új globális hatalom energiaétvágyának csillapulása hozhat nehezebb éveket Ausztrália számára, amely az utóbbi időszakban a leggyorsabban növekvő és ezért irigyelt fejlett ipari állammá vált.
Ám felfutása Kínához kötődött, abból a feltevésből erőt merítve, hogy korlátlanul szívja majd magába Ausztrália természeti kincseit, elsősorban a szenet, a földgázt és a vasércet. E feltételezés persze másutt a világban is beruházási lázat váltott ki a bányaiparban, így a növekvő kínálat és a kínai kereslet mérséklődése miatt a nyersanyagárak is csökkennek. Ez pedig véget vethet az ausztrál csodának is, mert egyelőre kétséges, hogy a gazdaság más szektorai a bányászat helyébe tudnak-e lépni. Erre utalt egyébként a pár napja közzétett előrejelzésében az ipari államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is.
Mint a statisztikai hivatal Sydneyben szerdán közzétette, a harmadik negyedévben a gazdaság 3,1 százalékkal bővült. Európa legtöbb országában ez kiemelkedő eredmény volna, de a korábbi ausztrál adatokhoz képest ez a szám azt jelzi, hogy a gazdaság erőteljesen fékez. Az első negyedévben 4,4, a másodikban 3,7 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához képest. A negyedéves összevetésben kimutatott 0,5 százalékos iram szintén lassulásra utal.
Az ütemvesztés oka egyértelműnek látszik: hamarosan lezárul a bányászati beruházások korszaka, amely az évtizeddel ezelőtt megindult nyersanyagár-emelkedésre alapozódott. A BHP Billiton, a globális bányászati befektető vállalkozás augusztusban lemondott egy korábban már meghirdetett, 30 milliárd amerikai dollárra tehető fejlesztésről, s nem sokkal a bejelentés után a vasérc tonnánkénti ára száz dollár alá, hároméves mélypontra esett. Ilyen mértékű cserearányromlásra az utóbbi ötven évben csak ötször, 1961-ben, 1971-ben, 1975-ben, 1985-ben és 2009-ben akad példa.
Az illetékes minisztérium azt hangoztatja ugyanakkor, hogy amúgy 260 milliárd dollárnyi beruházás vár még megvalósításra abban a gazdaságban, amelyben a természeti erőforrások kiaknázására szakosodott ágazatok 15-20 százalékot képviselnek. Ám a folyamatban lévő beruházások zöme 2013-ban befejeződik. Ezek a fejlesztési programok a nemzeti össztermék (GDP) több mint kilenc százalékát tették ki, de jövőre ez az arány nyolc, sőt akár hat százalékra csökkenhet.
Ez a borúsabb kilátás késztette a jegybankot arra, hogy 0,25 százalékponttal tovább csökkentse és három százalékra vigye le az irányadó kamatot. A bányászati boom éveiben a kamat is felfelé ívelt és az ausztrál dollár is túlértékeltté vált, és ez a helyzet egyértelműen ártott a feldolgozó- és építőiparnak, valamint a turizmusnak. A derűlátók most azt hangoztatják, hogy a kínai kereslet csökkenése miatt kifulladó beruházási hullám után élénkül majd az export, és talpra állnak az elnyomott iparágak.
Sydneyben elemzők azonban azt mondták a Financial Times tudósítóinak, hogy most ahhoz kellene csoda, hogy a gazdaság gyorsan átálljon az export és a belső kereslet vezérelte pályára. Egyrészt a kínai piacért nagy a versengés, másrészt a háztartások eladósodottsága viszonylag magas, ami nem kedvez az ingatlanpiacnak. A Munkáspárt vezette koalíciós kormány, amelynek egy főnyi többsége van a törvényhozásban és jövőre választások elé néz, többletet akar felhalmozni a költségvetésben.
Ez a törekvése sikeresnek látszik, de tetemes megszorítást takar. Az Egyesült Államokból kiindult pénzügyi válság Ausztráliát nem sodorta recesszióba, mert a büdzsé hiánya a GDP 4,7 százalékára ugrott fel az állami gazdasági ösztönzés jegyében 2010-ben, ám a kiadások és bevételek egyenlege már egyensúlyt mutat 2013-ban. Amúgy a munkanélküliségi ráta is alacsony nemzetközi összevetésben, mindössze öt százalék körül mozog, az államadósság aránya pedig nem éri el a GDP harminc százalékát.
A jegybank várhatóan újabb kamatcsökkentésekről dönt jövőre, hogy megpróbáljon jobb egyensúlyt teremteni a gazdaság ágazatainak fejlődése között.
