A 2018-ig szóló felzárkózási program fő vonalait a Nemzetgazdasági Minisztérium az elért eredmények megtartásában, a növekedés ösztönzésében, a foglalkoztatás növelésében, valamint az államháztartási egyensúly megőrzésében jelölte meg. Varga Mihály már korábban világossá tette, hogy a konvergenciaprogram adja majd a 2016-os költségvetés alapjait. A szakminiszter arra hivatkozott, hogy ezzel egy munkafázist megtakarít magának, ám ebben csak akkor lehet némi igaza, ha a kiadások bevételi oldalán szereplő legjelentősebb tételeken nem változtat. Magyarán az adózási szabályokat nem írja radikálisan felül.

Varga Mihály tavaly április végén, a konvergenciaprogram ismertetésekor. Hozták a hiányt Reviczky Zsolt / Népszabadság

Ebből viszont az következik, hogy a nemzetgazdasági miniszter által belengetett áfacsökkentésre és főként az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésére, a társaságiadó-terhelésnek az enyhítésére sok esély nem mutatkozik. Persze a hamar munka sosem jó, legfeljebb arra, hogy a körülmények menet közbeni megváltozása miatt újra kell írni az egészet. Akár a nagy cél, a nullás költségvetés érdekében.

Ami immár tény: a kormánynak tavaly 829 milliárd forintot kellett volna eltüntetnie ahhoz, hogy az Orbán Viktor által célként meghatározott nullszaldós költségvetés megvalósuljon. Ehhez még három év haladékot adott a kormányfő, bár a terv értelmét ma is sokan vitatják, hiszen a lényeg valójában a büdzsé hiányának az uniós követelménynek számító háromszázalékos GDP-arányos szint alá szorításán van. Ez – a KSH által szerdán publikált – 2,6 százalékos adattal immár sorozatban harmadik éve sikerült. Ez a becsült 2,5 százaléknál magasabb ugyan, de a laza tervként megszabott 2,9 százaléknál sokkal jobb.

Emlékezetes, hogy a hiány drasztikus lefaragása volt az egyik előfeltétele annak, hogy lezáruljon az ellenünk az uniós csatlakozásunk óta folyó túlzottdeficit-eljárás, s ezzel – kormányzati felfogás szerint – a Nemzetközi Valutaalap „gyámsága” után Brüsszel „igája” alól is kiszabaduljunk. Ez 2013-ban sikerült. Banai Péter Benő szerdai helyzetértékeléséből kiderült, hogy kényelmes helyzetben vagyunk, hiszen kívülről szemlélhetjük az unió szégyenpadján feszengő tizenegy tagállamot. Az NGM államháztartásért felelős államtitkára hosszasan sorolta a magyar gazdaság tavaly elért eredményeit, a számok alapján valós ok mutatkozik az elégedettségre.

Különösen amiatt, hogy az előzetes várakozások ellenére sem szállt el tavaly a büdzsé, pedig három választást is tartottak. Ilyenre a rendszerváltás óta nem volt példa. Az államtitkár azt nem tette hozzá, hogy mindez oroszlánrészt az uniónak köszönhető, hiszen a kormánykoalíció kampányát voltaképpen Brüsszel „pénzelte” a támogatásával végrehajtott projektek révén. A fejlesztések megszaladására jellemző, hogy a KSH soha nem látott, 14 százalékos bővülést mutatott ki tavaly a beruházásoknál.

Az idén a források részleges elapadása miatt ez elmarad, s ez érezteti hatását a gazdasági növekedésen is. Magyarország számára előnyösen alakuló külső feltételeknek – az EKB gazdaságélénkítése, az amerikai kamatemelés elhalasztása, a padlóra küldött és feltápászkodni képtelen energiaárak – köszönhetően a tavaly még 2,5 százalékosra tervezett GDP-bővülés minden bizonnyal magasabb lesz, de hogy a kormány miképp korrigálja a számait, az csak az április végén Brüsszelbe kiküldendő éves konvergenciajelentésből tudhatjuk meg. Még számolunk – idézte az MTI az államtitkárt. Logikus lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank által múlt héten közölt 3,2 százalékot vennék alapul, az elemzők többsége is ezt tartja felső értéknek, s a Költségvetési Tanács elnöke, Kovács Árpád is 3 százalék körüli számot valószínűsít.