Márciusban a kínai kivitel éves szintű bővülése tízszázalékos volt, ezt követte a 14,7 százalékos áprilisi plusz. Az import is nőtt, méghozzá az előző havi 14,1 százalékos tempóról 16,8 százalékra gyorsulva igazolta, hogy a fizetőképes kereslettel nincsen alapvető probléma a világ második legnagyobb gazdaságában.

A külkereskedelmi mérleg többlete 18,2 milliárd dollár volt áprilisban, egy százalékkal magasabb az egy évvel ezelőttinél. Az Európába irányuló kínai export 6,5 százalékkal 25,9 milliárd dollárra esett vissza áprilisban, míg az EU-val szemben fennálló kereskedelmi többlet 32 százalékkal 7,9 milliárd dollárra zsugorodott. Az Egyesült Államokba kivitt áruk összértéke 28,1 milliárd dollár volt, ez egyszázalékos plusz. A szufficit viszont itt is mérséklődött, méghozzá 13 százalékkal 14,7 milliárd dollárra.

Az adatok megnyugtatóan hatottak a piacokra, és a 2012 utolsó negyedévét még 7,9 százalékos GDP-bővüléssel záró, majd az idei első három hónapot szerényebb, 7,7 százalékos többlettel letudó gazdaság erösödését vetítik előre. Sok szakértő azonban nem bízik a kínai adatszolgáltatásban, a vámszervek által a pekingi központba beküldött adatokról már többször kiderült, hogy erősen kozmetikázottak, vagy egyszerűen csak tévesek. Ebben azonban az adatokkal manipuláló vállalatok is sárosak.

Az elhamarkodott ítéletalkotástól óvnak a HSBC elemzői is, akik arra figyelmeztetnek, hogy a kínai feldolgozóipar teljesítménye áprilisban romlott, és az idén először csökkent az ágazat megrendelésállománya. Mindez nem túl biztató a jövőre nézve.

Több elemző pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai kormányzat által kézben tartott és menedzselt beruházások és banki finanszírozásuk, s ezzel a növekedési folyamat is sérülékennyé válhat, ha a kereskedelmi mérlegben kedvezőtlen változások következnek be. Ennek ellenére az idénre megcélzott 8 százalékos gazdasági növekedést reálisnak tartja mind a Világbank, mind a kereskedelmi bankok elemzői.

A pekingi vezetés a belső fogyasztásra alapozó, önfenntartó gazdasági növekedés irányába tereli az országot, szakítva az exportra és a beruházásokra építő eddigi trenddel. Ezzel csak az a baj, hogy a hatalmas piacon a fogyasztás nem az általuk elképzelt ütemben növekszik.

A múlt hónapban hivatalosan is a fogyasztást nevezték a növekedés legfontosabb motorjának, de ahhoz az eddiginél nagyobb állami szerepvállalásra lesz szükség a szociális ellátásban, hogy az emiatt takarékoskodó, óvatos kínaiak pénztárcáját megnyithassák, költekezésre bírják őket. A szociális rendszerben változásokat fognak kezdeményezni, de ezek mibenlétéről még nem nyilatkoztak Pekingben.