Változik a rendszer, de nem nő a távhőár
A Magyar Energia Hivatal (MEH) honlapján tavaly júliusban tettek közzé utoljára országos távhőárkörképet, amely a hivatalos helyi tarifák alapján készült, egységes számítási elvek alapján. (Ettől a helyi szolgáltató időnként lefelé eltér, így az összehasonlítás csupán irányadó.)
A dokumentumból némi feldolgozás után kitűnik, hogy a 94 felsorolt település közül a szinte legkisebb zirci számít a legdrágábbnak, ahol 253 ezer forintra rúgott az éves számla. (Azt nem tüntették fel, hogy ez bruttóban avagy nettóban értendő.) Utána kisebb városok, mint Szentlőrinc és Keszthely következnek. Nyolcadik a már nagyobbnak számító Dorog-Esztergom 213 ezerrel.
De az átlaglakás tulajdonosa 200 ezernél többet fizet Komlón, Ózdon és Sopronban is. A népesebb szolgáltatók közül ezután következik Kaposvár, Dunaújváros, Székesfehérvár és Budapest. Szekszárd 179 ezer forintjával az országos átlagnak felel meg, aminél tehát olcsóbb – a tavaly júliusi táblázat alapján – Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza, Tatabánya, Szombathely, Pécs, Miskolc és Győr.
Az országosan legalacsonyabb, évi átlag 88 ezres távhőszámlát a kivételesen nukleáris energiával fűtött Pakson küldik ki. Ez harmada a legdrágább településnek. A Paks után következő négy legolcsóbb település – Szarvas, Szentes, Csongrád és Pétfürdő – sem gázzal fűt: Pétfürdő ipari hővel, a többi geotermikus alapon. A legolcsóbb gázalapú távfűtés az országosan ötödik Záhonyé.
Azóta a MEH nem adott közzé frissítést (de már ez az adatsor is kivételesnek számít a helyi tarifák összehasonlításától igencsak ódzkodó iparágban). Azóta jellemzően nem nőtt az ár, bár korábbi kutatásaink szerint ez év elejéig különböző indokokkal - például kedvezmények megszüntetése címén - Budapesten, Sátoraljaújhelyen, Pétfürdőn, Tiszaújvárosban, Szekszárdon, Egerben, Tatabányán, Kaposváron és Nyíregyházán is nőhetett a tarifa. Ez év április elejével ugyanakkor a kormány megtiltotta a további emelést, új tarifarendszert ígérve. Ezt most vezetik be.
Noha az árak további befagyasztása feszültséget kelthet a gázért egyre többet fizető hőcégek körében, lapunk a társaságok képviselőinél nem tapasztalt különösebb morgolódást. A kormány csökkentette a távhőcégek évi több mint 50 milliárdos, áramszámlán keresztüli támogatását. E tekintetben külön kell választani a hőtermelőt és -szolgáltatót, ami gyakorta más-más cég.
Bercsi Gábor, a termelők jelentős részét képviselő Magyar Kapcsolt Energia Társaság elnöke úgy számol, hogy a támogatási kassza megfeleződik, ami így évi mintegy 30 milliárd forintot tehet ki. (Ezt az áramfogyasztók fedezik, ami a számlában minden kilowattóra után 1,2 forint.) Rendelet híján értékelni még nem tud, de a kormányzati bejelentések alapján a termelők számára a helyzet „még kezelhetőnek” tűnik. Mivel eddigi támogatásuk megszűnt, a hőt várhatóan jóval drágábban adják majd a szolgáltatóknak.
Az új rendszer a megemelt termelői árat a lakossági szolgáltató számára kompenzálná, de kérdés, miképp állja ez ki az idő próbáját. Kivonuló termelőről nem, de puhatolódzó tárgyalásokról már hallott. Úgy vélte, ha a szolgáltatók nem emelhetik a lakossági árakat, könnyen „beszorulhatnak” a két ár közé.
’Sigmond György, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (Matászsz) főtanácsosa szerint sok távhőszolgáltatónál „rezeg a léc”, de anyagi helyzetüket jelentős mértékben befolyásolja saját – illetve a sokszor tulajdonosi pozíciójú helyi önkormányzat - üzleti érzéke. Nagyon sok függ ugyanis az ellátórendszer felépítésétől, rugalmasságától és a szerződések tartalmától.
A főtanácsos biztos abban, hogy a cégek elsősorban a felújítás-karbantartáson lesznek kénytelenek spórolni. Ugyanakkor az elmúlt években a berendezéseket felújították, így jó ideig kitarthat, amíg ez komoly problémát okoz – vélekedett. Azt továbbra sem tartja elképzelhetőnek, hogy bármely önkormányzati távhőcég „bedőlne”.
