Ugyanakkor a 2010. évi erős növekedés nem tudja feledtetni az elmúlt évek vagyonosodási dinamikájának visszafogottságát.  2000 óta a bruttó pénzügyi vagyon átlagosan 4,1 százalékkal nőtt, és az egy főre eső 3,2 százalékos növekedés még ennél is lassúbb volt. „Ez a teljesítmény meglehetősen elszomorító az ugyanezen időszakra számított globális gazdasági növekedéssel és inflációval összehasonlítva,” jelentette ki Michael Heise, az Allianz vezető közgazdásza. „A megtakarítók megszenvedik a visszatérő pénzügyi válságokat és tőzsdei eséseket.”

A visszafogott fejlődés különösen a fejlett ipari országokban szembeszökő: Az átlagos növekedés sokkal lassabb volt a globális átlagnál, és 2010 végén az egy főre eső bruttó pénzügyi vagyon átlagosan még a válság előtti szintet sem érte el. Ezzel szemben Ázsia, Latin-Amerika és Kelet-Európa feltörekvő piacain a bruttó pénzügyi vagyon százalékos növekedése kétszámjegyű volt az elmúlt tíz évben.

Kelet-Európában a bruttó pénzügyi vagyon évente átlagosan 16,3 százalékkal nőtt, és ezzel ez a térség mutatta a leggyorsabb növekedést az elmúlt évtizedben. Ám a pénzügyi válság ezt a régiót sem kímélte meg, és a növekedés jelentősen lassult. Ennek ellenére az egy főre eső bruttó pénzügyi vagyon 2007 vége óta már 30 százalékkal nőtt.

Az eltérő vagyon felhalmozási sebességek ellenére nincs helye a globális vagyonmegoszlással kapcsolatos illúzióknak: abszolút értékben az egy főre jutó átlagos vagyon közötti különbségek továbbra is óriásiak. Valójában a szakadék tovább szélesedett az elmúlt évtizedben, és ma megközelíti a 90 000 eurót. Ugyanakkor egyre több szegény országbeli magánháztartás került be a globális tehetős középosztályba, ahol a „Globális vagyonosodási jelentés” meghatározása szerint az egy főre jutó vagyon 6000 és 36 200 euró között mozog.

„Ma a fejlődő és feltörekvő országok több mint 300 millió polgára tartozik a tehetős globális középosztályhoz. Ez azt jelenti, hogy a globális középosztály több mint fele ma már nem a „régi” ipari országokban él. Michael Hesie szerint ez óriási hatással lesz majd a pénzügyi piacokra világszerte. Ezen kívül a tehetős felsőosztály is egyre inkább globalizálódik. Az idetartozó háztartásoknak immár közel 10 százaléka él fejlődő és feltörekvő országokban.

Az egy főre eső, átlagosan 10 399 eurónyi pénzügyi vagyonával Magyarország közepesen vagyonos országnak számít; Szlovénia, Észtország, a Cseh Köztársaság és Horvátország mellett egyike az öt leggazdagabb kelet-európai országnak. Az országban ráadásul nagy ütemben nő a magánvagyon. Az elmúlt évtizedben megháromszorozódott az átlagos, egy főre jutó bruttó pénzügyi vagyon mennyisége.

Ennek ellenére Magyarország 11,6 százalékos növekedési rátája elmarad a régióra jellemző 16,3 százalékos átlagtól. A tavalyi évhez hasonlóan a leggazdagabb országok listáját most is Svájc vezeti, erős valutájának is köszönhetően. Némi lemaradással következik a listán az Egyesült Államok, Japán, Dánia és Hollandia.

Bár a vagyongyarapodás mértéke több mint a felére esett vissza, a pénzügyi válság nem nagyon befolyásolta a magyar háztartások vagyonszerkezetét. Ez ellentmond a globális trendeknek. Világszerte, de különösen a gazdagabb országokban, nyilvánvaló a „biztonságos eszközök” felé elmozdulás. A globális befektetési mixben az értékpapírok öt százalékpontot vesztettek 2000 óta, míg a banki betétek négy százalékpontot nyertek. „Jóllehet a piaci bizonytalanságok közepette érthető a befektetők kivárási politikája, ám ez a magatartás veszélyeztetheti a hosszú távú vagyonfelhalmozás célját.

A drámai demográfiai változások miatt a megtakarító személyek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak az alacsony kockázatú és alacsony hozamú befektetéseket”, mondta az Allianz vezető közgazdásza. „Túl sok minden forog kockán: a jelenlegi válságok megoldására és az egyéni befektetők bizalmának visszaszerzésére tett erőfeszítések széles körűen befolyásolják majd a megtakarítási formákat, és az utóhatásokat még a következő generáció is érezni fogja.”

Az elmúlt három évben nem csupán a vagyonnövekedés, hanem a magánadósságok emelkedése is lelassult. Következésképpen Magyarország adósságállománya (azaz a magánháztartásoknak a GDP százalékában mért eladósodottsága) többé-kevésbé 40 százalékon stabilizálódott. Globálisan a helyzet meglehetősen hasonló. A globális adósságállomány 3,5 százalékkal 67 százalékra csökkent a 2007 végén mért csúcsról.

E számok azonban nem tükrözik azokat az óriási területi különbségeket, amelyek szorosan kapcsolódnak a vagyoni szintekhez: a magánháztartások eladósodottsága mindenekelőtt a gazdag országok problémája, ahol az adósságállomány átlagosan 88 százalék. Ezzel szemben a szegényebb országok adósságállománya még mindig csak 20 százalék. Ugyanezek a különbségek figyelhetők meg Kelet-Európában is, ahol az EU tagállamok adósságállománya mintegy 40 százalékos, szemben a térség többi országaiban mért 14 százalékkal.