Most 1,2 milliárdot utalnak át, a fennmaradó félmilliárd euró egy év múlva válik esedékessé. Az NSN a kivásárlás után új néven, de a régi, Espoo-i székhellyel és mai vezetője, Rajeev Suri irányítása mellett folytatja tevékenységét.

A válás mindkét fél számára előnyös, hiszen a Siemens már amúgy is ki akart szállni a pénznyelő vállalkozásból, hogy sikeres energetikai, egészségügyi és infrastruktúra-fejlesztési üzletágaira fókuszálhasson, míg az egyébként nemrég a Microsofttal is hírbe hozott Nokia számára az ügylet lehetővé teszi, hogy ismét egy kézben összpontosuljon a mobil távközlési technológia teljes vertikuma a készülékgyártástól a hálózatépítésig és -üzemeltetésig.

A Nokiának az ügylet azért is fontos, mert így könnyebben megőrizheti önállóságát. A cég már kevésbé vonzó felvásárlási célpont a mobiltelefon-piacon, mert aki az egykor a világ vezető készülékgyártójára vetne szemet, annak a hálózatépítő egységet is vinnie kell – szolgált magyarázattal az önvédelmi lépésre Hannu Rauhala, a finn Pohjola Bank elemzője.

Hozzátette, a Nokia jutányos árat fizet a vállalatért, hiszen az NSN értéke ötmilliárd euróra tehető, nem pedig 3,4 milliárdra, mint amennyire a mostani szerződés taksálja. Az árkedvezményt az is indokolhatja, hogy a Siemens már az év elejétől keresett vevőt a részesedésére, de – piaci források szerint – a Nokia mellé senki sem akart beállni. A Nokia egésze 10,7 milliárd eurót ér a cég helsinki tőzsdei árfolyama szerint – írja a Bloomberg.

A Nokia éppen akkor veszi vissza az irányítást, amikor a radikális költségcsökkentések kezdik meghozni eredményüket az NSN-nél. Az év végére már túl is teljesítik az eredeti célt, azaz több mint egymilliárd eurót fognak meg a működési kiadásokon. Jórészt ennek köszönhetően az első negyedévben lezárták az addigi, hosszú veszteséges időszakot a cég életében. Igaz, ehhez 17 ezer fős leépítés kellett, azaz minden ötödik munkavállalójuktól megváltak a 2011-ben indított szerkezetátalakítási program kapcsán.

A karcsúsítást azután rendelték el, hogy az NSN-t hiába próbálták egyben eladni, nem kaptak rá értékelhető ajánlatot. Az előre menekülés logikus reakció volt a versenyképesség megőrzése érdekében, ugyanis a kínai Huawei és ZTE olyan terjeszkedésbe kezdett, ami – válaszlépés nélkül – teljesen átrajzolta volna az erőviszonyokat. Az Alcatel-Lucent és az Ericsson is lépni kényszerült, míg a Nortel feladta a küzdelmet és csődbe ment, még 2009-ben.

A Nokiának most nem jelent különösebb gondot a vételár kifizetése, noha készpénzállománya a március végi 4,5 milliárd euróról június végére a 3,7-4,2 milliárd eurós tartományba süllyedt a cég közleménye szerint. Ugyanakkor adósságbesorolása a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába tartozik mindhárom nagy hitelminősítő értékítélete szerint.

Anyagi helyzete javítására a Nokia januárban olyan tett, mint az előző 143 évben egyszer sem: úgy döntött, hogy nem fizet osztalékot, profitját inkább a cég „állóképességének” erősítésére használja fel. Erre szüksége is volt, hiszen az első negyedévben mobiltelefon-eladásai húsz százalékkal estek vissza az ázsiai versenytársak előretörése miatt. Ilyen gyenge forgalmi adatra 13 éve nem volt példa a Nokia történetében.