Az egész éves terv 70 százalékát haladta meg a központi alrendszer hiánya március végén, leginkább a durva költekezés miatt. Már februárban is megközelítette a deficit az egész évre tervezett 985 milliárd forintos hiány felét, ám a márciusban tovább emelkedett a deficit.

A harmadik hónapban a Nemzetgazdasági Minisztérium friss jelentése szerint 218 milliárd volt a hiány - ez az elmúlt három év átlagában nem is mondható nagyon nagynak, de alacsonynak sem. A március nem jó hónap a költségvetésnek, az elmúlt három évben 150-230 milliárd között volt a deficit, így a mostani eredmény meglepőnek nem mondható. (Ahogyan az sem, hogy csak most, a választásokat követően jelentette a nem túl szép eredményt a tárca: a közlést nem tolták el, a szokásosnak megfelel az időpont). Az első negyedév végén mindenesetre 701 milliárd forint volt az összesített deficit, az éves terv 71,2 százaléka.

Ez sem új önmagában, bár a deficit alacsonynak semmiképp sem mondható. Volt arra példa, hogy a hiány ekkora legyen márciusban: 2011-ben forintban számolva ennél nagyobb is volt az összeg - igaz, akkor év végén magasabb is volt a pénzforgalmi deficit. (Az uniós egyenleget akkor a magánpénztárak államosításamég pozitív tartományba is lökte). De az sem új, hogy az év végi deficinek a kétharmada legyen a hiány az első negyedévben: erre 2012-ben volt példa, igaz, akkor az év második felében nem egy kiigazító lépést tett a kormány, hogy helyrebillentse az egyensúlyt. 

Más kérdés, hogy az első hónapokban általában lehet magasabb a deficit, hiszen a bevételek azért mindenképpen az év második felében érkeznek (az éves terv 50 százalékát közelítő hiány ilyenkor tulajdonképpen normális lehetne). Ráadásul az eltérés nem vészesen nagy: pár száz milliárd forintos különbséget a tartalékok zárolásával is könnyedén fedezhet a kormány - igaz, a tartalékból jelentős részt felhasználtak az első hónapokban (és ez is lehet akár a magasabb deficit oka)

A részletekről keveset tudni – ez előzetes adat, amelynél a tárca már egy jó ideje nem is közli a bevételi és a kiadási főszámokat sem, vagyis az elemzők csak az előző hónapok részletes adatai alapján tippelhetnek ilyenkor az okokról. Februárban az látszott, hogy nem a bevételekkel volt a legnagyobb gond, a kiadások jelentették a problémát. A második hónap részletes adataiból az derült ki, hogy a tárcák alaposan kiköltekeztek, és mintegy 200 milliárd forinttal többet költöttek a tavalyinál (ami önmagában is magyarázza a hiánynövekedést).

A szaktárca szerint persze nincs semmiféle probléma, szerintük minden az előzetes terveknek megfelelően alakul. (Hogy így van-e senki nem ellenőrizheti: a tárca már négy éve szakított azzal a gyakorlattal, hogy közli az általa várt havi hiánymértékeket, így nehéz összevetni a végső eredményt a meg nem ismerhető kormányzati várakozással).

Az NGM indoklása szerint a pedagógus-béremelés hatásai, a nonprofit egészségügyi intézmények átvételéhez kapcsolt kiadások és az uniós programok "időbeli lefutása" magyarázza, hogy a tavalyinál jóval magasabb lett a hiány márciusban. (Az elmúlt hónapokban is rendre ez volt egyébkétn a magyraázat). Ezen kívül a helyi önkormányzatok támogatásai voltak nagyobbak az indoklás szerint, leginkább az adósságkonszolidáció miatt.