Nem kapkodnak az építmények után, de azért van, ahol már megjelennek a vevők M. Schmidt János

A Duna House szerint a magyarországi piac mérete évenként 150-170 ezer adásvételt indokolna (a válság előtt volt is ennyi), ám az is tény, hogy az idén a 2008–2009 utáni időszak egyik legjobb évét lehet zárni, legalábbis az első féléves adatok alapján. Az Otthon Centrum nem ennyire bizakodó: első negyedéves elemzésében még arra jutott, hogy a tapasztalható többletkereslet mögött a korábban elhalasztott vásárlások „termőre fordulása” is megjelenik.

Óvatos becslésre int, hogy változatlanul kevés hitel van a piacon (bár igaz: a kölcsönből lebonyolított vásárlások száma is emelkedett). A társaság szerint az eladóknak még mindig folyamatosan csökkenteniük kell az árakat, az élénkülés leginkább az értékesítési idők csökkenésében látszott 2014 elején. A használt tégla- és panellakások esetében a csökkenés nem volt számottevő: panellakásoknál átlagosan három hónap, a téglalakások esetében pedig átlagosan négy és fél hónap eladási időszakkal kellett számolni.

Az ingatlankereskedelmet utoljára a végtörlesztés forgatta fel, most az a kérdés, hogy a devizahitelek rendezése milyen változásokat hozhat. Két éve, 2012. január–februárban, illetve az azt megelőző hónapokban sokan adták el gyorsan a befektetésnek tartott lakást, vagy akár költöztek maguk is olcsóbba, hogy élni tudjanak a kivételes lehetőséggel. A gyors értékesítési hullám előre hozott vásárlásokat is jelentett: többen azért vettek 2012 elején lakást, és nem később, mert úgy vélték, az eladási kényszer miatt olcsóbbak lesznek az ingatlanok.

Noha a jó üzletek reménye megduplázta a január–februári tranzakciók számát (a szokásos tízezer helyett akkor 20 ezer adásvételt bonyolítottak le), ez csak annyit jelentett, hogy a vevők később eltűntek, és az árakban még nagyobb visszaesés történt. Mint az OTP Bank értéktérképéből kiderül, leginkább azok jártak jól, akik mostanáig vártak: az ingatlanok ára ugyanis 2008 óta folyamatosan esett az elmúlt év végéig – a piaci élénkülést valamikor 2013. november–decemberben kezdték tapasztalni a szakemberek.

Az ingatlanok ára Magyarországon átlagosan több mint 17 százalékot esett nominális értéken, vagyis forintban számolva. Igaz, ebben is vannak különbségek: az olcsóbb lakások ára nagyobbat zuhant, a felső húsz százalékba tartozók ára alig nyolc százalékkal mérséklődött, míg az alsó ötödnél 18 százalékos zuhanást regisztráltak. És persze ott vannak a területi különbségek is, az ipari területek – főként Győr és Kecskemét – ingatlanárai az odatelepülő gyáraknak köszönhető keresletnövekedés miatt válságállónak bizonyultak.

Mindenesetre 2013-ban az átlagos hazai lakás ugyanannyiba kerül, mint tíz évvel ezelőtt, csakhogy az eltelt időszakban volt nem is kicsiny infláció (60 százalék a tízéves időszakban), és ezzel arányosan emelkedtek is a bérek. Figyelmeztető: egy friss felmérés szerint a huszonéves fiatalok jó része (főleg az egyetemisták) már nem is tervezi, hogy hamar továbbáll a szülői házból. A Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület kétszáz 18–26 éves fiatal bevonásával készült kérdőíves kutatásában a válaszadók 88 százaléka gondolta úgy, hogy önerőből nem tudná megvalósítani lakásálmait.

A fiatalok 68 százaléka él együtt a szüleivel, és tíz százalékuknak van önálló lakása. A támogatást elsősorban a családtól (38 százalék), illetve a munkáltatótól (25 százalék) várják, az állami vagy pénzintézeti segítség már kevésbé népszerű a körükben. A válaszadók 40 százaléka véli úgy, hogy a közeli jövőben lakást tud bérelni, míg 22 százalék felújítással valósítaná meg otthonteremtési elképzeléseit. A lakást vásárolni tervezők aránya 26 százalék volt, építkezésbe csak 12 százalék vágna bele.