Abban megegyezett Bajnai Gordon volt kormányfő és Varga Mihály tárca nélküli miniszter elemzése a Portfolio.hu által szervezett Budapesti Gazdasági Fórumon, hogy a leszakadás folyamata nem most kezdődött. Ám miközben Bajnai végkövetkeztetése az volt, hogy 2010 óta negatív fordulat következett be, amelynek nyomán hosszú távon is gazdasági kudarc fenyegeti az országot, ezért radikális fordulatra van szükség, egészen másként látta a helyzetet Varga Mihály, aki az egyensúly helyreállítása és a jelenlegi gazdaságpolitika mellett érvelt.

Bajnai Gordon szerint a bizalom helyreállítása a legsürgetőbb Fotó: bácsi róbert lászló

A konferencia nyitószónoka a jelenlegi kormány tárca nélküli minisztere volt, őt követte Simor András, míg Bajnai Gordon kora délután mondta el véleményét, „ez a beszéd nem az a beszéd” megjegyzéssel, utalván október 23-ára ígért megszólalására.

A célok jók, az eszközök rosszak – így szavazott a szakértő hallgatóság hatvan százaléka, miután megemésztette Varga Mihály tárca nélküli miniszter és Simor András előadását a Budapesti Gazdasági Fórumon kedden. S a közönség több mint negyven százaléka úgy vélte, hogy idén és a jövő év első felében sem sikerül tető alá hozni a megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). A tárgyalásokért felelős Varga Mihály sem mondott persze olyasmit, amit kapaszkodónak lehetne tekinteni, csak arról beszélt, hogy az IMF-nek októberben elküldött magyar véleményt értékelik Washingtonban, s ha az egyeztetések felújulnak, akkor a megállapodás belátható közelségbe kerülhet. Igaz, most úgy fogalmazott, hogy a piaci mutatók javulása – csődkockázati felár, árfolyam – ellenére „messze vagyunk attól az ideális állapottól”, hogy egy biztonsági háló szükségességét el lehetne vetni.

A devizakárosultak tüntettek

A Várban rendezett konferencia színhelye, a Hilton szálló előtt a devizakárosultak szervezete tartott tiltakozó gyűlést, miközben odabent a magyar bankrendszer képviselői és a közönség tagjai is úgy vélekedtek, hogy új intézkedéseken nem kellene töprengeni, a jelenlegi kereteket viszont az érintetteknek kellene jobban és gyorsabb ütemben kihasználniuk. Ez azonban a tanácskozás fő kérdéseit nem érintette, s Varga Mihály, Simor András és a banki vezetők előadásaiból és vitájából is inkább igen borús kép bontakozott ki.

Ideértve a kormányzati gazdaságpolitika ismert törekvéseit összefoglaló Varga Mihály elemzését is, aki emlékeztetett rá: Magyarország nyolc éve, az új uniós tagok között legrégebben áll túlzottdeficit-eljárás alatt, s 2010-ben dönteni kellett, hogy az egyensúly helyreállítása vagy a növekedés ösztönzése élvezzen-e előnyt. Előbbire helyezte a hangsúlyt az Orbán-kormány. Nemzetközi és térségi összehasonlításban igen rosszak a magyar mutatók a költségvetési kiadások GDP-hez mért arányát, az önkormányzatok és az állam eladósodottságát vagy a kamatterheket és a finanszírozási igényt illetően. A 2002-ben végrehajtott béremelések rontották a termelékenységet, a tőke kivonulására ösztökélték, a potenciális növekedési ütem csökkenni kezdett. Ezt a tényt a hitelezés felfutása és az állam túlköltekezése leplezte egy ideig, de ma Varga szerint egyértelmű, hogy a gazdaság nulla százalék körüli növekedési teljesítményre képes. Utalt viszont arra, hogy 2009-ben – vagyis a Bajnai-kormány időszakában – „történtek pozitív lépések” a bérpolitikában, ez megtörni látszott a lefelé tartó trendet, de a hatások azért tartósak. A beruházási ráta 16 százalékra esett, a régióban is nagyon alacsony értékre.

Azzal érvelt Varga, hogy fenn kell tartani az erős fiskális szigort, meg kell állítani az adósság növekedésének folyamatát, fenntarthatóvá kell tenni a nagy rendszereket, az oktatást, az egészségügyet és az önkormányzatokat. Ezt szolgálja az államigazgatás bér- és dologi kiadásainak csökkentése, a szerinte torz adórendszer átalakítása, ideértve az egykulcsos személyi jövedelemadózás megőrzését, a munkahelyvédelmi programot. Hozzátette: az idei és a jövő évi gazdasági növekedési prognózist a német gazdaság bővülési ütemének lassulása miatt kellett lefelé módosítani.

A beruházások az amortizációt sem fedezik

Varga előadását egy későbbi panelvitában azzal egészítette ki Király Júlia, az MNB alelnöke, hogy a beruházási ráta már a 16 százalék alá esett, az amortizációt sem pótolja, s miközben lehetséges, hogy a közfoglalkoztatási program és a részmunkaidős foglalkoztatás miatt többen dolgoznak, de ilyen ráta mellett számukra sem akad majd munka. A beruházási tevékenység összeomlott Magyarországon – jegyezte meg, s beruházás nélkül nincs növekedés.

S lényegében Simor András is arra terelte a figyelmet az előadásában, hogy hitelezés nélkül pedig beruházás sincs. Nemzetközi összehasonlítást tett, s azt mondta, hogy válságok után a hitel nélküli kibontakozás igen sokáig tartott, és a növekedési ütem is alacsonyabb lett, mint ott, ahol a hitelezést ösztönözték, az állam beavatkozott a bankrendszer helyreállítása érdekében. Sürgette tehát Simor András annak az ördögi körnek a megszakítását, amely a bankoknak az állami intézkedések nyomán is egyre rosszabb jövedelmezőségi és versenyképességi szintje miatt fékezi a növekedést, és rontja a költségvetés helyzetét.

Miként Varga is elismerte, hogy a Bajnai-kormány igyekezett megfelelő módon beavatkozni, Bajnai is egyetértett azzal, hogy az Orbán-kormány igyekszik növelni a foglalkoztatottságot, igaz, szerinte erősen vitatható módszerekkel.

Régen voltunk tőkevonzó gazdaság

Egyebekben Bajnai is úgy fogalmazott, hogy Magyarország 1995 és 2001 között tartozott a kelet-európai felzárkózó, jogbiztonságot nyújtó, tőkevonzó gazdaságok közé. Ezt követően elhitte „saját sztoriját”, majd 2006-tól élesen korrigálni kezdett, a stabilitást helyezte előtérbe, a növekedés visszafogásának árán. Az elmúlt húsz évben a kelet-európai országok fejlődése is cikk-cakkos volt persze, de Magyarország most éppen cakkban van. Az utóbbi két évben elszakadt a visegrádi országoktól, s a kétharmados felhatalmazással érvelő Orbán-kormány egyszerre próbálta kielégíteni a transzferekből élők és az adófizetők követeléseit, vagyis csökkentette az adókat, és fenntartotta a transzfereket.

Az Európai Unió azonban nem engedte elszaladni újra a keletkező hiányt, s ezért az Orbán-kormány a valóságos gazdasági problémák kezelése helyett halogatásra rendezkedett be, s unortodox módon elkezdte felélni a tartalékokat. A korábban idevonzott tőke megadóztatásával, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosításával, s a bevétel felének folyó kiadásokra fordításával, miközben a képzetlen és nem foglalkoztatott réteg esélyeit is eljátssza az egykulcsos adóval és a minimálbér emelésével. Ezen nagy társadalmi csoport számára csak a közfoglalkoztatás keretében marad munka.

Drámainak nevezte Bajnai is a beruházások visszaesését, lényegében szűkített újratermelés folyik, tömegek távoznak az országból tanulni és munkát keresni, sérült a jogbiztonság, magasabb fokra emelkedett a korrupció. Mi a teendő? – tette fel a kérdést. Először is helyre kell állítani a bizalmat, ezért van szükség az IMF-megállapodásra, amely nem csodaszer, de haladékot adna a kormánynak, hogy kijavítsa, amit elrontott. De az IMF és az EU ilyen értelmű fordulatra adna pénzt, a kormány viszont nem kíván változtatni. Másodszor, fordítani kell a beruházások drámai trendjén, ki kell egyezni a bankokkal, és fel kell lendíteni a hitelezést. Harmadszor, a foglalkoztatás növeléséhez ellentétes előjelű oktatási reformra lenne szükség, máskülönben a húzóágazatok befektetéseihez nem lesz képzett munkaerő. De az alacsony képzettségűeknek is munkát kellene találni a mezőgazdaságban, a turizmusban, a megújulóenergia-iparban és a helyi szolgáltatásokban. S negyedszer, ezt figyelembe véve lehetne gazdaságfejlesztési terveket és támogatási programokat meghirdetni. De csak radikális fordulatot követően – hangoztatta Bajnai Gordon.