Ahhoz, hogy a hazai gazdasági életben a kockázatitőke-források a jelenleginél nagyobb hatást gyakoroljanak, jó lenne újragondolni az ilyen, európai uniós forrásokat koordináló Jeremie-alapok működését – mondta Zsembery Levente, a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) elnöke az erről tartott háttérbeszélgetésen.

Zsembery arra figyelmeztetett: az év végén lejár a Jeremie-alapok forráskihelyezési határideje – függetlenül attól, hogy az alap mikor indult.

Zsembery Levente a Nol.hu kérdésére elmondta: biztosak abba, hogy lesznek újra EU-s források a piacon, hogy mikor, azt viszont egyelőre nem tudják. Némi csúszást tapasztalnak. Úgy vélte, onnan kezdve, hogy az EU-s források felhasználásának pályázatát kiírják, körülbelül 8-9 hónap, míg a pénzek megjelennek a piacon. Becslése szerint viszont a jövő év első felében a hazai kockázatitőke-piacon uniós forrás nem nagyon lesz.

Mivel a szabályozás keretrendszere megvan, ennek érdekében készítettek egy javaslatcsomagot, amely módosításokat tartalmazna a jelenlegi állapotokhoz képest. Ezt például az elmúlt hetekben a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, a Magyar Nemzeti Bankhoz vagy a Miniszterelnöki Hivatalhoz is eljuttatták – mondta Budai Judit, a HVCA jogi bizottságának tagja. Szavai szerint már voltak visszajelzések, hogy „kezdjenek beszélgetéseket a kérdésről”.

Az elnök szerint erre szükség is lenne, hiszen a 2009-ben elindul programok – magyarázta – fontos hatást gyakoroltak a honi gazdaságban, hiszen a brüsszeli pénzeket elnyerő 28 alapkezelő az elmúlt év végéig összesen mintegy 75 milliárd forintot helyezett ki.

Az elnök a változtatások egyik fontos pontjaként említette, hogy a forrásokat gyűjtő alapok forráskihelyezésekor az EU-s és a magánbefektetői pénzek arányán érdemes lenne változtatni. Az EU-s források súlyát ma 70 százalékban maximalizálják egy befektetés esetében. A szervezet elnöke viszont úgy véli: ahhoz, hogy magánbefektetőket jobban és könnyebben be lehessen csábítani a piacra, s egy-egy projektbe, ahhoz ezt a 70 százalékos arányt meg kellene emelni. Ez biztonságot s bizalmat jelentene a magánbefektetők számára, különösen a fiatal, induló cégek esetében.

A változtatásra érdemes területek között említette Zsembery a földrajzi korlátozások újragondolását. Ma például több olyan vállalkozás is van, amely ott székel, ahová nem helyezhető ki ilyen tőke. 28 alapból például 27 olyan forrást kapott, amely Budapestre és a közép-magyarországi régióra nem „lát rá”. Ez problémás pont, hiszen a tőkét kapott cégek jelentős része ezért más régiókban alakította ki székhelyét, ami számos nehézséget jelent. Ezért ezt a kérdést kiemelt jelentőséggel kellene kezelni, akár az EU-s források átcsoportosításával, akár azok egy részének költségvetési forrásokkal való kiváltásával.

Ahogy az is problémás pont, hogy legfeljebb 5 éves cégbe lehet a forrást elhelyezni. Célszerűbb lenne, ha nem a cégek alapításának időpontja, hanem az elért üzemméret vagy az árbevétel nagysága szabná meg a finanszírozható társaságok körét.

Kívánatos lenne a következő programok indulásakor, hogy a kihelyezési idő se egyszerre érjen véget, mint most, amikor minden kihelyezési időszak ez év decemberében lejár. (Hiába indult időben eltolva a Jeremie 1, 2, vagy 3 program is, tőkekihelyezést ez év vége után nem hajthat végre.) Így kívánatos lenne egy hosszú távú naptár létrehozása, amelyben látszana, melyik évben milyen lehetőségek és meddig tartanának.