A Kommerszant című üzleti lap szerint Oroszország az utóbbi hónapokban arra számított, hogy létrejön a javasolt konzorcium  orosz, ukrán és uniós cégek részvételével, amely bérbe venné az  ukrajnai vezetékeket. Kijev azonban az EU-hoz fordult, hogy az az  orosz-ukrán határon vegye meg a teljes gázmennyiséget, s a  fogyasztók és a tranzitország közötti ilyen együttműködés lerombolja  a gázszállítás egész jelenlegi sémáját.

A lap emlékeztetett arra, hogy Dmitrij Medvegyev elnök kedden  bejelentette: a lehetséges következmények megfontolásához idő   szükséges, s ezért későbbre halasztják a jövő hétre kitűzött  orosz-ukrán kormányfői találkozót. Ezen arról az ötmilliárd dolláros  hitelről lett volna szó, amelyet Kijev kért Moszkvától nemzeti  valutája megszilárdítására, továbbá arra, hogy a Naftogaz fizetni  tudjon az orosz gázért.  

A lap szerint a brüsszeli memorandum szövegében első ízben  fellelhető a megállapodás tényleges oka: "Ukrajnának szándékában áll  csatlakozni az EU energetikai közösségéhez és megengedni a gáz  megvásárlását Ukrajnában, nyugati, vagy keleti határán" - áll a bevezető részben. Egy európai illetékes ki is jelentette: nincs ok  arra, hogy a tranzitot Oroszország biztosítsa, s mi ne fizessünk érte: megvesszük a gázt az orosz ukrán határon és gondoskodunk a  szállításáról - mondta az idézett személyiség.

Szakértők a lapban arra mutattak rá, hogy a megállapodással  Brüsszel megmutatta Moszkvának: nem múlt el nyomtalanul a januári  gázháború, s most az EU támogatja Ukrajnát abban, hogy  vezetékrendszerét az európaihoz kapcsolja. A Kommerszant szerint  azonban ez legkevésbé sem felel meg Moszkvának, s az orosz  energiaügyi minisztérium figyelmeztetett is rá, hogy a szállítók  érdekeit figyelmen kívül hagyó kétoldalú megállapodások nyomán  esetleg felül kell vizsgálni az eddigi kétoldalú szerződéseket.    

Az ukrán parlament egy tagját idézve a lap azt írta: Julija  Timosenko kormányfő a télen megígérte a gázszállítási konzorcium  megalakítását Moszkvának, de szavát nem tartotta be. Az illető - aki  szerint a gáz ukrán határon való megvásárlását az amerikai  külügyminisztérium lobbizza -, hozzátette: a Gazprom az ukrán  határon annyit kér a gázért, amennyit akar, s ő maga az európai  politikusok helyében nem nagyon számítana arra, hogy Kijev tartja  magát éppen ehhez a deklarációhoz.

Arról, hogy valójában mire sértődött meg Moszkva, a lapban  eltérő véleményeket hangoztatta: némelyek szerint várható volt, hogy  Kijev az EU-hoz fordul, de az unió nem járt el korrekt módon, amikor  meg sem kérdezte Oroszországot. Mások úgy vélték: az ukrán vezetékek  csak létezhetnek, de nem működhetnek Oroszország nélkül, és az orosz  magatartást lehet ugyan birodalmi törekvésnek nevezni, de nem szabad  elfelejteni, hogy Oroszország igen fontos szereplő. Egyedül

Mihail  Krutyihin, a RusEnergy elemző cég partnere és elemzője vélte úgy: ez  szép ajándék, hiszen ha Európa több milliárd dollárt takarít meg a  Gazpromnak, ha saját pénzéért számolja fel a műszaki gondokat. Az EU  a tiltakozás ellenére teljesíti majd a memorandumban foglaltakat,  Oroszország meg tovább szállítja a gázt, mi mást tehetne, és  elcsendesedik a hisztéria, hogy majd valamely más okból újra  kirobbanjon - mondta.

A Vedomosztyi című lap kommentárjában azt írta: noha Julija  Timosenko és az EU vezetői is hangsúlyozták, hogy a deklaráció nem  zárja ki Oroszországot az ukrán vezetékrendszer feltétlenül  bekövetkező korszerűsítésében való részvételből, a történtek fájdalmas csapást mértek az orosz vezetők 2005 óta legdrágább  kincsére, az energetikai szuperhatalom eszméjére. Ennek alapja az  energiabiztonság garantálása az elosztó rendszerek feletti  ellenőrzéssel, és a gázszállításokról szóló hosszú távú, kétoldalú  szerződések kötésével. A szomszédos országok tekintetében pedig a  vezetékek feletti ellenőrzés politikai befolyást ígérő megszerzése  az egyik legfontosabb céllá vált az orosz vezetés számára. Ez  megtörtént Fehéroroszországban, s Ukrajnának is többször  felajánlották.

Ukrajnában emellett a nehéz gazdasági helyez és a  vezetés kevéssé hatékony működése minden előfeltételt megteremtett  ahhoz, hogy Kijev feladja végső védelmi vonalát. Ekkor ütött be, hogy Ukrajna odaadta az egész vezetékrendszert az EU-nak. Európát  meg lehet érteni: a gázháborúk meggyőzték, hogy sem Kijevben, sem  Moszkvában nem lehet megbízni, jobb megvenni az egész gázt az orosz  határon - ez a lehetőség következik a deklarációból.

Timosenko újabb 15 percre megdicsőült. Továbbra is nyitott az orosz hitel kérdése:  ennek feltétele számos értesülés szerint az lett volna, hogy Kijev  lemond a volt Szovjetunió külföldi vagyontárgyaiban való részéről. Így tehát Ukrajna a hitelt még megkaphatja, de a szuperhatalmi státusért kár - írta a lap.