Újabb mélyponton az angol font
A brit lakásárak további, gyors eróziója, a központi bank agresszív kamatcsökkentéséről szóló spekulációk és a kiábrándító gazdasági előrejelzések együttese alaposan megsorozta az angol fontot, amelyért hétfőn délben már csak 1.029 eurót kellett fizetni a bankközi piacon. Ilyen mélyen – az euró 1999-es bevezetése óta – még sohasem járt az árfolyam. Mindent egybevéve az év eleje óta 32 százalékot gyengült a brit fizetőeszköz az euróhoz képest. Elemzők szerint csak idő kérdése, mikor töri át a lélektani határt az árfolyam.
A hatodik napja folyamatosan gyengülő fontnak 1,2 százalékos mélyütést vitt be a lakásárakról szóló Hometrack tanulmány, amely szerint 8,7 százalékkal értéktelenedtek el a brit lakóingatlanok 2008 során. Londonban 10,1 százalékos áresést mértek. Az árak lemorzsolódását az előzetes felmérések szerint decemberben sem sikerül megállítani, de még mérsékelni sem. Az év utolsó havában 0,9 százalékos lesz a brit otthonok „amortizációja”. A lakásárak 2009-ben is meredeken csökkenni fognak, ez elkerülhetetlen – állítja az 1809 ingatlanügynökség adatait rendszeresen feldolgozó Hometrack. Az értéken még lehet vitatkozni, a legvalószínűbb a 10 százalékos esés, amit 2010-ben újabb 3 százalékos követhet majd.
A Daily Telegraph egy CIPD kutatóintézetre hivatkozva azt írja, hogy jövőre napi átlagban 1600 ember marad munka nélkül, azaz 600 ezer fővel gyarapodik a munkanélküliek tábora. Tömegesen térnek haza a Kelet-Európából, főként Lengyelországból érkezett vendégmunkások, akiknek a fizetése a font elgyengülése miatt év eleje óta kétharmadára nőtt, miközben megélhetési költségeik egyre növekednek. A lakásárak esése a munkaerő mobilitásnak sem kedvez.
Az állás nélkül maradók körében is inkább a kivárás lesz a jellemző, nem akarnak áron alul túladni jelzáloggal terhelt ingatlanukon és elköltözni oda, ahol munkalehetőség adódik. Az átlagangol 31 évenként hajlandó költözni – derül ki a kutatásból, ez az adat tíz éve még 15 év volt. Nem is csoda, hogy pang az ingatlanpiac, az idén 45 százalékkal esett az üzletkötések száma, s jövőre újabb 12 százalékos visszaesést vetítenek előre.
A kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlanok folyamatos értékvesztése miatt a bankok is kényszerhelyzetben vannak: ha emelik a törlesztő részletet, azzal fizetésképtelenségbe sodorhatják ügyfelüket, és a nyakukon marad az eladhatatlan ingatlan, veszteségeik pedig tovább nőnek. A tulajdonosok megpróbálják kiszabadítani magukat a hitelcsapdából, s tartalékaikat mozgósítva felgyorsítják a törlesztéseiket. Amíg a második negyedévben 2 milliárd fontot fizettek vissza a bankoknak, addig a szeptemberrel zárult harmadik negyedévben már 5,7 milliárdot törlesztettek kölcsöneikből, ezzel tíz év óta először fordul elő, hogy a törlesztések összege meghaladja a hitelkihelyezésekét.
A brit bankszövetség adatai szerint az elfogadott hitelkérelmek száma novemberben 17,7 ezer volt, 61 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A gazdaság szempontjából azonban nem szerencsés, hogy a britek a fogukhoz verik a pennyt és inkább az adósságukat törlesztik ahelyett, hogy vásárolnának, ezzel megrendeléseket, munkát adva a vállalati szférának. A drága euró legfeljebb arra jó, hogy otthon maradjanak, és odahaza költsék el a pihenésre szánt fontjaikat.
A Bank of England (BoE) sorozatos kamatvágásai sem sokat segítettek eddig, ezért Gordon Brown miniszterelnök a jövő hónapra új intézkedéscsomagot ígér, amellyel valahogyan megpezsdítenék a bedöglött hitelpiacot. A hogyanról még nincs hír, a kamatpolitika azonban lényeges szerephez juthat ebben. A BoE az utóbbi 12 hónapban 3,75 százalékponttal 2 százalékra, 1951-es szintjére csökkentette az irányadó rátát és nem zárkózik el az újabb kamatvágástól sem. Nagy is a nyomás a jegybankon, az elemzői konszenzus 0,5 százalékos alapkamatot valószínűsít már a jövő év elejére. Ha beadja a derekát a BoE, akkor 314 éves történetének legalacsonyabb szintjére viszi le a kamatot.
A brit gazdaság kilátásairól egyre elkeserítőbb látnak napvilágot. A legutolsó a sorban a tekintélyes londoni CEBR intézeté, amely a gazdaság jövő évi növekedési kilátásait a –2,9-es számmal írja le. Ennél rosszabb adatot eddig csak egyszer, a második világháború lezárását követő évben mértek, amikor a takaréklángra állították az addig gőzerővel termelő hadiipart. Az Economist Intelligence Unit legfrissebb globális felmérésében 2,5 százalékos visszaesést jósolt jövőre Nagy-Britanniának, nála egy fokkal optimistábbak a brit gyáriparosok, ők 1,7 százalékos GDP visszaeséssel számolnak. Abban valamennyi elemző egyetért, hogy a fejlett országok közül Nagy-Britannia sínyli majd meg a leginkább a recessziót.
"Hatalomvesztés" előtt áll az Egyesült Államok
A nagy euróövezeti tagországok lakossága most már jobban bízik az euróban, mint a dollárban, de az új tagországok felvétele iránti lelkesedés nem osztatlan – legalább is erről tanúskodik a Financial Times hétfőn közölt átfogó felmérése. A vizsgálatból kiderül: az euróövezetben széleskörű az a lakossági vélekedés, hogy a közös európai valuta öt éven belül átveszi a legfontosabb globális fizetőeszköz szerepét a dollártól. Ezt vezető közgazdászok - ha nem is ilyen rövid időtávon - ugyancsak valószínűsítik.
A Financial Times néhány hónapja két amerikai közgazdaságtan-professzor, Menzie Chinn és Jeffrey Frankel elemzését idézte. A wisconsini, illetve a Harvard egyetem két kutatója által elvégzett szimuláció azt mutatta ki, hogy az euró 10-15 éven belül átveheti a dollár tartalékvaluta-szerepét. A lap annak idején megjegyezte, hogy a lefuttatott modell még nem is a jelenlegi válságra alapult, és a mostani hitelválság könnyen felgyorsíthatja a két vezető szakértő által azonosított folyamatokat. A Financial Times szerint egy ilyen eltolódás potenciális geopolitikai következményei "mérhetetlenek ... ha a dollár nem lesz a világ vezető nemzetközi valutája, az nem csupán azt jelenti, hogy az Egyesült Államok veszít politikai hatalmából, az maga lesz a hatalomvesztés".
A dollár globális szerepének potenciális hanyatlására nagy londoni házak is felhívták már a figyelmet. A Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő már egy éve azt írta egy londoni elemzésében, hogy jóllehet a dollár továbbra is őrzi globális kulcsvaluta-státusát, az amerikai gazdaság puszta mérete miatt, de az amerikai makrohelyzet romlása és a befektetői hangulat megingása esetén a dollár még nagyobb nyomás alá kerülhet. Az S&P szerint a legrosszabb forgatókönyv - a dollár jelenlegi globális szerepének visszaszorulása - esetén kérdésessé válhat az amerikai szuverén adóskockázat jelenlegi besorolása is, amely egyelőre a létező legjobb, "AAA" szintű.
Az új tagállamok euróövezeti felvétele iránti lelkesedés már nem ennyire osztatlan. Az euróbővítés Olaszországban és Franciaországban a legnépszerűbb, ahol a lakosság több mint fele pártolja további országok csatlakozását, Németországban azonban csak 41 százalékos a bővítés támogatottsága, és 49 százalék elveti az euróövezeti tagállamok számának növelését.
Kirívóan rossz ugyanakkor az euróövezeti jegybank (EKB) tevékenységének megítélése. Az olaszok és a spanyolok több mint fele, a németek 47 százaléka, a franciáknak pedig a 44 százaléka mondta azt, hogy "rossz", vagy egyenesen "rettenetes" az EKB inflációellenes teljesítménye.
