Alacsonyabb kamatot, hosszabb futamidőt ígérnek a görögöknek az eurózóna tagállamai, amelyek a még éppen hétfőn véget ért pénzügyminiszteri találkozón újabb görög mentőcsomagot is ígértek, de érdemi részletekkel nem szolgáltak, hogyan is képzelik el a magánszektor, azaz a bankok, a biztosítók és a nyugdíjalapok részvételét a görög adósságteher enyhítésében. Nyugtázták, hogy az Európai Központi Bank nem akar csődöt, s egyes tagállamok további fedezetet követelnek a görögöktől az újabb hitelek fejében. A lényeg: munkabizottságot hoznak létre, s a lehető leghamarabb közlik, miként döntenek.

A hosszú hétfői vita homályos végkifejletét még meg kell emészteniük a piacoknak, amelyek nagyon idegesen viselkedtek már a találkozó előtt is. A befektetők német államkötvényekbe és svájci frankba menekítették eszközeiket, mert azt érzékelik, hogy az eurózóna válságkezelése következtében mintha inkább eszkalálódna a krízis. Esett a német hozam és erősödött a svájci frank az euróval szemben. S a piacok kikezdték Olaszországot is. Egyrészről a nagy itáliai bankok részvényárfolyamai estek, másrészről az olasz államkötvények hozama ugrott meg. Mind nagyobb az aggodalom, hogy a héten, pénteken este nyilvánosságra hozandó európai bankvizsga eredményei nem növelik majd a hitelességet. S jó néhány kormány arra kényszerül, hogy rögvest bejelentse, miképpen támogatja meg a gyengélkedő pénzintézeteket.

További riadalmat keltett, hogy Silvio Berlusconi összerúgta a port Giulio Tremonti pénzügyminiszterrel, akiben viszont bízik a piac, mert ő az, aki a költségvetési szigort képviseli. S bár az olasz kormány jóváhagyott egy 47 milliárd eurós, hároméves hiánycsökkentési tervet, melynek következtében a büdzsé egyensúlyba kerülne 2014-re, a piacok egyáltalán nem nyugodtak, hiszen a tervet még a római parlamentnek is el kéne fogadnia a nyár végéig. Hétfőn a helyzet tovább romlott, az olasz tőzsdei hanyatlás átragadt Spanyolországra és Portugáliára is. Az olasz tízéves papírok hozama 5,5 százalékos szintre, a hivatkozási értéknek tartott német Bundhoz képest a különbség történelmi magasságba emelkedett, akárcsak a spanyol eltérés. Az olasz bankok részvényárfolyamának zuhanása magával rántotta az itáliai kitettségű francia pénzintézeteket is. A piacok most észlelik, hogy az olasz államadósság lassan eléri a nemzeti össztermék 120 százalékát.

A pénzügyminiszterek találkozója ugyanakkor azzal kezdődött hétfőn délután, hogy ünnepélyesen aláírták a 2013 nyarától működő Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM) szóló szerződést, amely rendelkezik arról is, hogy a jövőben a magánszektornak miként kéne részt vennie a válságkezelésben. Ez a mentőalap váltja fel a jelenlegi ideiglenest, amelyben az euróövezeti országok 440 milliárd eurót helyeztek el – részben garanciák formájában – s most nyilvánvaló, hogy esetleges olasz vagy spanyol bajok esetén ez az összeg egyáltalán nem elég. Legalább háromszor-négyszer ennyi kellene. De az ESM a jövőről szól, nem a jelenről.

Éppen ezért üzent Brüsszelbe Angela Merkel német kancellár, hogy mihamarabb nyélbe kéne ütni a következő görög segélyprogramot, máskülönben tényleg az egész eurózónát fenyegetni fogja a válság. Hozzátette. Beszélt Silvio Berlusconival is a költségvetési fegyelem fontosságáról. De üzent Jose Luis Zapatero spanyol kormányfő is, hogy sürgősen megoldást kéne találni. Ez érthető, hiszen Madrid is reformok bejelentésével próbál elkülönülni az uniós és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által megsegített hármastól – Görögországtól, Írországtól és Portugáliától.

Ám a kérdés az, hogyan. S az utóbbi hetekben a tárgyalások vajmi kevés eredményre vezettek. A görögök megkapták ugyan a tavalyi 110 milliárd eurós hitelkeretből az ötödik, 12 milliárd eurós részt, de egyértelmű – s erre célzott hétfői újabb figyelmeztető elemzésében a Portugál adósságot a múlt héten leértékelő Moody’s -, hogy az EU és az IMF reményei ellenére Athén nem térhet vissza a piacra finanszírozásért, akár még hosszú évekig. Miután a görög parlament a múlt hónap végén megszavazta az új megszorító csomagot, az eurózóna elvileg készen állna egy további hitelcsomag nyújtására, de ennek további előfeltétele, hogy Görögország gyors ütemben privatizálja az állami vagyont, s hogy Athén külföldi magánhitelezői is vállaljanak részt az akcióban, legalább 30 milliárd euróval 2014-ig.

Mind ez ideig a kormányok és az EKB vezetői azt hangoztatták, hogy csődről szó sem lehet. A bankok, biztosítók és nyugdíjpénztárak pedig, amelyek görög állampapírokat vettek, önkéntes alapon enyhítsék az athéni terheket. Erre született egy francia terv, amely szerint a lejáró görög kötvényekből befolyó részt ezek a pénzintézetek hetven százalékban továbbgörgetnék harmincéves papírokba. Az ügylet igen bonyolult lenne, mert a görögök a számukra befolyó pénz egy részét külön alapba helyzenék, amelyben a legjobb minősítésű papírok lennének, hogy a befektetőknek valamiféle fedezetet kínáljanak.

A hitelminősítők közül a Standard and Poor’s azonban jelezte: ez is csődszerű megoldás. Ám, ha a görög állampapír csődminősítést kap, az EKB nem fogadhatja be, ennek nyomán pedig gyorsan összeomolhat a görög bankszektor. Az EKB elnöke még csütörtökön is kizárt minden ilyen megoldást. De egy kiskaput nyitva hagyott: mindhárom hitelminősítőnek egyöntetűen így kéne nyilatkoznia, ha csak az egyik másképpen értékel, a görög papír bekerülhet az EKB-ba. Közben folyik a hitelminősítők ostorozása, egyes politikusok ők a hibásak. Hétfőn Brüsszelben ekként nyilatkozott meg Elena Salgado spanyol pénzügyminiszter, aki szerint Portugália leminősítését nem támasztják alá a tények. Az Európai Bizottság és az EKB pedig azon töpreng, miként lehetne – szigorúan piaci alapon – megtörni hármas oligopolisztikus uralmát.

Minthogy a francia ötlet nem aratott sikert Németországban - amelynek bankjai szintén szépen bevásároltak görög kötvényekből - új elképzelések is megjelentek a színen. A német bankok görög papírjai csak 2014 után járnak le, így jelenleg alig 2-2,5 milliárd eurót lehetne továbbgörgetni, ez meg nem is elég. A német – és a holland – kormány mindenképpen tetemes hozzájárulást vár a magánszektortól, mert közpénzből már nem sok hitelt adna Athénnak, s ilyesmihez parlamentjei sem járulnának hozzá. Ezért felmerült, hogy a bankok esetleg kötvénycserét hajthatnának végre, hogy növeljék a futamidőt, s így juttassák lélegzetvételhez Athént, vagy az eurózóna ideiglenes mentőalapja nyújthatna kölcsönt, hogy a görögök vásárolják vissza saját kötvényeiket, amelyek névérték alatt cserélnek gazdát, vagyis ez egyfajta csődmegoldás, amely azonban csökkenthetné a GDP 150-160 százalékára rugó adósságterhet. A tanácskozásra igyekezvén azt mondta Didier Reynders belga pénzügyminiszter, hogy a továbbpörgetés francia ötlete sincs elvetve. De az utóbbi hetekben a magánbakokkal nem sikerült érdemi egyezségre jutni. Most ezen ötleteket munkabizottság vizsgálja. Kérdés, adnak-e a piacok további gondolkodási időt.