Alapjaiban kell megváltoztatni a mai földbirtok-politikát és szabályozást ahhoz, hogy életképesebbé válhasson a magyar mezőgazdaság. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kormánynak el kell érnie, hogy 2010 után is megmaradjon a nem magyar állampolgárok és cégek földvásárlási tilalma. Ezért a Magyar Agrárkamara elnöksége felkéri a magyar Országgyűlést, hogy hozzon országgyűlési határozatot, amely támogatja a kormány ilyen irányú törekvéseit az Európai Unióban.

Elképzelhető, hogy e magyar szándékot Brüsszel nem fogadja el, ezért fel kell készülni arra, hogy a moratórium lejártát követően ne legyen kitett és könnyű préda a magyar termőföld a külföldi tőke számára. Egy éven belül úgy kell változtatni a jogi szabályozáson, hogy az minimálisra csökkentse - megengedett és az EU-tagországokban alkalmazott eszközök segítségével - a külföldiek földszerzését.

Ennek érdekében a Magyar Agrárkamara összefoglalta, öt modell szerint rendezte az EU-ban előforduló ilyen szabályokat. Így külön vizsgálja, hogy milyen rendelkezések vonatkoznak a földtulajdonlásra, a bérlésre, az öröklésre, üzemszabályozásra az angolszász, a dán, a francia, a német és az osztrák viszonyok között. Ezek számos tanulsággal szolgálnak nekünk is.

Emellett a kamara már korábban kidolgozta 12 pontos javaslatát, amely a hazai földhasználatra vonatkozik. A gyakorlatban ma már olyan körülmények alakultak ki, melyek talán még veszélyesebbek is, mint a 2010 utáni esetleges külföldi tőke megjelenése – szögezte le az ülésen Forgács Barna, a köztestület elnöke. A bérlő ugyanis kiszolgáltatott a föld tulajdonosának, legyen az akár az állam. A bérbe adók az utóbbi években lényegében a bérleti díjon keresztül kiszippantják a mezőgazdaságból a hazai és uniós támogatások nagy részét. Előfordul – és ez nem egyedi eset -, hogy egy állami terület bérlete lejárt és új szerződés előtt licit alakult ki, s az addigi 80 millió forintnyi bérletre egy külföldi tulajdonban lévő vállalkozás 400 milliót ígért, de tudunk nyolcszoros, kilencszeres ajánlatkülönbségről is. Ezzel képtelenség versenyezni!

Ahogy a bérleti díjak is hasonló túllicitálások miatt szöknek az égbe. Egy-egy már jelenlévő külföldi hátterű vállalkozás ezt képes finanszírozni néhány évig, egy magyar agrárgazdálkodó nem. Ha pedig nincs bérelhető föld, a munkahelyeket adó, s az államnak adót, járulékot befizető gazdaság is megszűnik – vázolt nem túl rózsás képet a kamara elnöke, aki szerint jogszabályban kell ésszerű határok közé szorítani a bérleti díjakat, viszonyokat, ahogy azt több uniós országban is gyakorlat.

A megyei kamarák elnökei ülésükön foglalkoztak a röviden és közkeletű néven vízkeret irányelvnek emlegetett szakértői anyaggal, mely az ország vízkészletével történő jövőbeni gazdálkodás szabályait tartalmazza majd elfogadását követően. A tanulmányt a környezetvédelmi tárca készítette. A Magyar Agrárkamara elnöksége sok ponton kritizálta, kiegészítéseket, pontosításokat javasolt. A köztestület tiltakozik például az ellen az anyag egészén áthúzódó megállapítás ellen, miszerint döntően a mezőgazdaság felelős a vizeket érintő terhelésekért. Emellett a tanulmányt aktuális adatokkal kellene feltölteni, mert sokszor azok hiánya miatt megállapításai sem pontosak. Ezért is kell a további tárgyalásába bevonni szakmai szervezeteket és érdekképviseleteket. A kamara szerint az agrárgazdálkodók kapjanak fokozott beleszólási lehetőséget a végső álláspont kialakításába. Emellett javasolják, hogy jelenjen meg a vízgazdálkodási társulatok, az öntözés szerepe, támogatása és jelentősége az anyagban.

A Magyar Agrárkamara szerint a végső szabályozást nem egyedül a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban kell elkészíteni, hanem a társintézményekkel, agrárszervezetekkel közösen kell kialakítani, s a végső döntést Kormányszinten kell meghozni.