Az Európai Bizottság szerdán tesz javaslatot a németek által ellenzett eurókötvények bevezetésére, közben mind több bírálat éri a kormányokat amúgy a tűzfalak kiépítésére ösztönző európai jegybankot, hogy élénkebben avatkozzon be.

London és Frankfurt vezető tőzsdeindexei két-három százalékos esést mutattak hétfőn, miközben emelkedtek a spanyol, az olasz és a francia államkötvények hozamai. A befektetők a biztos menedéket keresik, vagyis német kötvényeket vásárolnak, illetve amerikai állampapírokat, hiába érkeztek Washingtonból a jelzések, hogy a tetemes deficitcsökkentés feladatával megbízott kongresszusi bizottság három hónap vitája után hétfőn este kudarcot vall.

Vajmi keveset ért, hogy Spanyolországban abszolút többséget szerzett a Néppárt, amely persze nehéz időket ígér. De az új kormány csak december huszadikán teheti le az esküt, s eltelik még idő, mire a piacok értékelhetik az új döntéseket. S nem keltett nagy megkönnyebbülést, hogy Mario Monti olasz technokrata kormánya egyelőre élvezi a törvényhozás mindkét házának bizalmát. Annál jobban felfigyeltek a piacok a Moody's figyelmeztetésére, hogy az emelkedő hozamok, vagyis a dráguló finanszírozás miatt veszélyben Franciaország legjobb minősítése. Párizs közölte, egyelőre nem tervez újabb megszorítást.

A Moody's megszólalása mindazonáltal jól jelzi, hogy most már az eurózóna kemény magját is feltörheti a válság. Ez az aggodalom csengett Olli Rehn pénzügyi biztos szavaiból is. Egy brüsszeli fórumon arról beszélt, hogy szerinte a megszorításnak nincs alternatívája, mert nem lehet növekedési stratégiát újabb adósságra alapozni, amikor a tagállamok törlesztési képességeit kérdőjelezi meg a piac. A befektetőket pedig nem lehet kényszeríteni, hogy hitelt adjanak olyan szereplőknek, akikben nem bíznak.

S az eurózóna válságának fokozódására utalt egy londoni konferencián Jim O'Neill, a Goldman Sachs eszközkezelőjének elnöke is, aki szerint most már gyorsan nagy elhatározásokra kéne jutni. Nem valószínű, hogy az eurózóna fennmaradhat Itália nélkül, ám Róma sem fizethet tartósan hat-hét százalékos kamatot az államkötvényei után. S a piaci idegességet csak növelte, hogy Jan Kees de Jager holland pénzügyminiszter egy interjúban azt mondta: nem kizárható, hogy végül a valutaövezet felbomlik, bár jelenleg ez nem cél, inkább az ellenkezője. Londonban meg az kavart vihart, hogy a tory reformerek egyik vezéralakja, Lord Heseltine arról elmélkedett: Nagy-Britannia be fogja vezetni az eurót. A liberális demokrata Paddy Ashdown is hasonló véleményt fogalmazott meg a The Timesban, azzal érvelve, hogy az eurózónában a brit gazdaság javíthatta volna versenyképességét, és elkerülhette volna a hatalmas deficitet.

S bár David Cameron kormányfő nem mulasztja el leszögezni, hogy nem szorgalmazza az euró átvételét, Londonnak nagy kihívás lesz az EU-ban, ha az eurózóna végül megerősödve kerül ki a válságból a német és francia elkötelezettség miatt. A brit miniszterelnök pénteken Berlinben elmagyarázta Angela Merkel kancellárnak, hogy a brit konzervatívok egy részének eurószkepticizmusa miatt visszakövetel jogosítványokat, de cserébe hajlandó belemenni az alapszerződés módosításába. A németek most korlátozott változtatásról beszélnek, hogy növeljék a szigort a valutaövezetben, s igyekezni fognak olyan javaslatokat tenni a szöveg átírására, hogy Cameronnak ne kelljen népszavazást kiírnia. A kompromisszum körvonalai is felsejlenek: Cameron a munkaidő-direktíva hatálya alól vonná ki magát.

Berlinben azonban – brit sajtóértesülések szerint – bemutatták Cameronnak a német elképzeléseket a valutaunió stabilitási, majd politikai unióvá alakítására, amelynek része lenne az Európai Valutaalap létrehozása is; valamint a hitelben részesített tagállamok költségvetési politikájának szigorú ellenőrzése. Ez utóbbira már szerdán egyébként ötleteket vezet elő az Európai Bizottság, hogy még mélyebben beleszólhasson a nemzeti költségvetésekbe.

De elővesz egy másik témát is, amelyet viszont a német kormány egyelőre nem támogat, hogy az eurózóna adósságának kezelésére be kéne vezetni az eurókötvényt. Három elképzelés szerepel a munkaanyagban, amelyek közül a legátfogóbb az alapszerződés alapos átírását igényelné, és megvalósítása évekig eltartana.

Lehetséges azonban olyan megoldás is, amelyhez nem kell módosítani a Lisszaboni Szerződést. A bizottsági tanulmány szerzői szerint Berlint végül meg lehetne nyerni, ha a közös kötvényhez rendkívül szigorú költségvetési egyeztetés kötődik, amely folyamat felelőse persze a brüsszeli testület lenne.

Hogy az eurókötvény mikor valósulhat meg, egyelőre talány, de a Financial Timesban azzal érvel Wolfgang Münchau, hogy a megszorítások és reformok elegye nem fogja megóvni az eurózónát. Emlékeztet rá, hogy a válság annak nyomán is eszkalálódik, hogy az Európai Központi Bank (EKB) csak vonakodva vesz a másodpiacon államkötvényeket, miközben a pénzügyi mentőalap (EFSF), azaz a tűzfal fontos alkotóeleme, akkor kicsi lesz, ha esetleg a tagországok végre kitalálják, miként növeljék a méretét. Mint ahogy egyébként George Soros is megjegyzi ugyanezen hasábokon, az EKB-nak kellene közbelépnie. Nem a tagországok finanszírozására, amit az alapszerződés is tilt, hanem a hosszú kamatok mérséklésére, vagyis monetáris politikai célból. A világgazdaság is lassul, az eurózónát a visszaesés réme fenyegeti, miközben a tagállamok a hiány- és adósságcsökkentés növekedéskorlátozó politikáját valósítják meg. Közben a pénzügyi szektor is drámai mértékben fogja vissza hitelezési tevékenységét. Ha az EKB nem lép, ha nem lép az amerikai, brit jegybankok likviditásbővítő ösvényére, akkor az eurózónára nem recesszió, hanem nagyon mély válság vár.