Az üzleti terv vizsgálata tehát nem más, mint formalitás. Az adminisztratív jellegű kérdésen túl az ügy érdeme sem feltétlenül tiszta: miközben Németh Lászlóné és Horváth Péter váltig állítja, hogy a Főgáz a jövőben is képes lesz kigazdálkodni a lakossági ellátás veszteségeit, addig egy nemrég napvilágra került miniszterelnökségi tervezet csak a működtetésre jövő év végéig közel százmilliárdos tőkeszükségletről számol be. Ehhez az Első Nemzeti Közműszolgáltatót (ENKSZ) is felügyelő állami Magyar Fejlesztési Banktól vehetnek fel hitelt.

Az állami Főgázt irányító állami közműközpont szeptemberben közölte: nem nyújtja be a közműhivatal által megszabott határidőre sem a francia GDF Suez, sem a német E.ON közel másfél millió lakossági gázfogyasztója átvételéhez kapcsolódó üzleti tervét, mert mint Horváth Péter elnök-vezérigazgató – mellesleg a MEKH előző elnöke – rögzítette, a hivatalnak nem írja elő törvény az üzleti terv bekérését. Mondván, a nemzeti közműszolgáltatás jövőjét megalapozó koncepciót alkotják meg, az pedig nagyobb erőfeszítést és hosszabb időt igényel, mint egy ügylethez köthető üzleti terv kidolgozása.

Horváth Péter időt kapott Teknős Miklós / Népszabadság

A kérdés kapcsán a hivatalnál elismerték, törvény valóban nem írja elő az üzleti terv bekérését. Az ajánlatot adni szándékozó társaságok számára az általános szabályok alapján írják elő többek között az üzleti terv benyújtási kötelezettségét, mivel a hivatalnak őrködnie kell az ellátás biztonsága felett. Ha egy szolgáltató visszaadja az engedélyét és fogyasztóik átkerülnek egy másikhoz, részletes vizsgálat szükséges – teszik hozzá.

Kérdéseinkre, hogy eddig volt-e ilyen tág jogi mozgásterük az energiacégeknek a hivatali határozatok vitatására, hol tart a Tigáz-fogyasztók hasonló folyamata, nem reagáltak. Ahogy arra a felvetésre sem, hogy a biztonság garantálása hogyan valósulhat meg úgy, hogy az üzleti terv új benyújtási határideje után egy nappal, január 1-jétől a Főgáznak már át is kell vennie az E.ON mintegy hatszázezer lakossági ügyfelét. Önmagában ez a tény azt a látszatot kelti, hogy az egészet a szabályozó és a szolgáltató is kötelező formaságként kezeli, annak érdemi jelentősége nincs.