Kora délutánra elcsendesedett Brüsszel, ám a rendőrség jó előre figyelmeztette a helybélieket, csütörtökön ne is merészkedjenek a főváros központjába és európai negyedébe, mert soha nem látott káoszba keveredhetnek. S ennek oka, hogy az európai szakszervezeti szövetség Brüsszelben – miként Párizsban, Berlinben, Lille-ben, s majd Budapesten is – nagy tüntetést szervezett a megszorítások és a bérpolitikát is érintő versenyképességi paktum ellen. A tiltakozók – kiknek létszámát húszezerre becsülték – szolidaritási paktumot szorgalmaztak. A vízágyúk bevetését kierőszakoló kisebb rendbontás ellenére az üzenetet meghallották az Európai Tanács épületében, ahol a felvonulással egy időben, s még a csúcs kezdete előtt a szociális partnerek találkoztak. S bár elégedetten nyilatkoztak az egyeztetésről, jól kivehetővé váltak az ellentétek is.

A szakszervezetek képviselő John Monks szerint a csütörtök-pénteki csúcson nagyjából összeálló gazdasági kormányzási csomag túl nagy hangsúlyt fektet a megszorításokra, amelyek terhe azokra hárul, akik a pénzügyi válság kirobbanásában nem játszottak szerepet. Örömmel tapasztalta azonban, hogy a munkaadók és az unió vezető tisztségviselői is hallják, ami az utcákon történik, s egyetértenek a foglalkoztatás bővítésének kiemelt fontosságával és a gazdasági növekedés serkentésével is. A soros elnökség nevében Orbán Viktor kormányfő viszont hozzátette: nem elegendő a növekedés serkentése, mert például az innováción alapuló gazdasági bővülésből kiszorulhatnak azok a rétegek, amelyeknek nagyon rossz a szociális helyzete és alacsony a képzettsége. Számukra közmunkaprogramokat kell szervezni, s ez az állam feladata lesz. Európa számára az első számú teendő Orbán Viktor szerint a munkahelyteremtés és az államadósság csökkentése, utóbbi folyamatot előmozdíthatja a hat jogszabályból álló csomag, amelynek tartalmáról a tagországok a magyar elnökség alatt egyetértésre jutottak. Az Európai Parlamenttel azonban még egyezkedni kell.

Erre kitért Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is, mondván e hatos csomag része az átfogó programnak, amellyel az uniós kezelni kívánja a válságot. E programnak része a Lisszaboni Szerződés megváltoztatása – amire az EP szerdán már áldását adta és most a tagországoknak meg kell nyitniuk a ratifikációs eljárásokat – valamint a pénzügyi mentőalapok tevékenységének tisztázása, állandósítása, továbbá az a versenyképességi paktum, amely túlmegy a gazdaságpolitikák eddigi összehangolásán. Pontosabban, kiterjed bérpolitikai, adózási és nyugdíjkérdésekre is. Ez az z euróövezeti megállapodás, amelyhez az valutazónán kívüli államok kisebbségéhez csapódva Magyarország nem csatlakozik.

Az utóbbi hetek vitáiban sűrűn nevet változtató paktum, amely most éppen euró pluszként próbálna bevonulnia a köztudatba, Van Rompuy értelmezésében a többi elemmel együtt ez az igazi válasz a foglalkoztatási és versenyképességi kihívásra.  A Tanács elnöke úgy véli, hogy a szociális modellt és az életszínvonalat úgy lehet megőrizni, ha a növekedést gyorsítják, de ennek alapfeltétele az adósságok csökkentése és a strukturális reformok végrehajtása.

A Bizottság elnöke, José Manuel Barroso is azt mondta, hogy a megszorítás, a reform és a növekedés egymást erősítő folyamat, s ezt üzente az utcán tüntetőknek is, akiknek érzékenységét, aggodalmát megérti. A munkaadókat képviselő Philippe de Buck, aki a BusinessEurope főtitkára a gazdaságpolitikai integráció híveként tűnt fel, s jelezte, versenyképességi szempontokat figyelembe véve a cégek készek munkahelyeket teremteni. Kérdésekre reagálva Barroso később azt fejtegette, hogy az euró plusz nevű paktum a nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek ésszerűbb egyeztetését vetíti előre, például a bérpolitikában. – Brüsszel nem fogja a béreket megállapítani – fejtegette, de értésre adta: a versenyképesség serkentése nem képzelhető el e kérdések megvitatása nélkül.

A délelőtti szociális eszmecsere után mind Herman Van Rompuy, mind José Manuel Barroso azt várta, hogy csütörtök este az állam- és kormányfők véglegesítik a „átfogó választ”, s óriási lépést tesznek előre a válságkezelésben. Annak ellenére fejtettek ki ilyen derűlátó véleményeket, hogy a portugál kormány szerdán éjjel összeomlott, mert a kisebbségi szocialista kabinet a parlamentben nem tudta elfogadtatni a március 11-i eurózóna csúcson előterjesztett újabb megszorító csomagot a további adóemelésekre és nyugdíjkurtításokra. Ám Brüsszelben még a lisszaboni kormány bukása előtt azt hangoztatták, hogy a portugál pártok nem kérdőjelezik meg a fiskális rendezés menetét, vagyis elfogadják, hogy a deficit idén a GDP 4,6, jövőre három, aztán két százaléka lesz. Abban nem értenek egyet, hogy miként érik ezt el.

– A portugáloknak időt kell adni, hogy túljussanak a kormányválságon – mondta a portugál Barroso, míg José Socrates miniszterelnök még csütörtökön is azt hangoztatta, hogy pénzügyi mentőcsomagról szó sem lehet. A csúcs késő délutáni kezdete előtt Angela Merkel német kancellár pedig méltatta a portugál kormány erőfeszítéseit, és sejteni engedte, hogy az EU nem enged a konszolidáció üteméből. A piaci szereplők ebben azért nem voltak ilyen biztosak, mert elég általános nézet, hogy Portugáliának az unióhoz kell fordulnia, követve Görögország és Írország példáját. S legalább 70-100 milliárd euróra lesz szükség. De ügyvezető kormánnyal aligha lehet kiigazító csomagról megegyezni és még a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) is behívni. Az Open Europe vezető közgazdásza, Raoul Ruparel azt írta, legjobb lenne, ha Portugália eleve átütemezné adósságát, így megkímélné az adófizetőket és kiterítené a veszteséget a befektetőkre is. A portugál tízéves kötvények hozama megközelítette a nyolc százalékot, vagyis jóval túlment az elviselhetetlennek tartott hét százaléknál. Ráadásul áprilisban 4,8, júniusban 6,95 milliárd eurót kell visszafizetni a lejáró állampapírok után.

Ha Portugália mégis kérne segítséget, akkor az uniónak az ideiglenes pénzügyi alaphoz kellene hozzányúlnia. Abban a pénzügyminiszterek már megállapodtak, hogy az eurózóna tagállamai által létrehozott alap hitelezési kapacitását a meghirdetett 440 milliárd euróra emelik, de a garanciák tényleges megemelésére várni kell júniusig, mert például a választás elé néző Finnország feloszlatott parlamentje erről nem dönthet.

Kisebb vitát kavart egy másik megállapodás is, amelyet hétfőn ütöttek nyélbe, de a németek máris meggondolták magukat. Az állandó pénzügyi mentőalap - amely 2013 júliusától működne, s amelybe 700 milliárd eurót helyeznek, hogy 500 milliárdot hitelként kihelyezhessenek, ha szükséges – alaptőkéjének felét 2013-ban adnák össze az eurózóna tagállamai, s a maradékot a következő három évben. A német kormány azonban sokallja ez első nagy összeget, s négy év helyett inkább öt év alatt és egyenlő részletekben tenné be a maga részét. Brüsszeli források szerint ez nem befolyásolja az állandó alap legjobb minősítését.

Csütörtökön minden jel arra mutatott, hogy az írek sem állnak elő azzal a kérésükkel, hogy mérsékeljék a számukra nyújtott hitel kamatát, mert előbb megvárják a banki stressz teszt eredményét.
Így nagyon valószínű, hogy „történelmi” jelzőkkel látják el ezt a csúcsot, amelyen megszülethet az „átfogó válasz”. Az elemzők körében persze a lelkesedés nem túláradó, s még nem kormányhivatalban lévő politikusok is, mint például Guy Verhostadt liberális európai képviselő, volt belga miniszterelnök - is úgy vélekednek, hogy az állandó pénzügyi alap létrehozása elégtelen lépés a jó irányba. Azért nem elégséges, mert a stabilizációs alap aktiválásához minden mentőakció esetében a részvevő országok parlamentjeinek jóváhagyása kell, ami a tevékenységet lassítja, kockázatát növeli, s meg is hiúsíthatja bármely állam belpolitikai vitája.