Tranzakciós illeték: Ha így marad, továbbhárítják
A parlamenthez benyújtott törvényjavaslat értelmében a pénzintézetek, utóbbiak álláspontja szerint viszont van egy pont, amin túl nem hajlandók lenyelni ezt a költséget. Márpedig ezt a pontot a kormány javaslata jelentősen túllépte a bankok szerint.
Amikor először felvetődött a pénzügyi műveleteket terhelő adó ötlete, a bankárok nyugodtan figyelhették a reakciókat. A Széll Kálmán Terv 2.0-ban felvázolt elképzelés ugyanis nem a pénzintézeteket, hanem a vállalatokat és a lakosságot jelölte meg adóalanyként, vagyis a bankok (valamint a fi óktelepek és a takarékszövetkezetek) ügyfeleit. Aztán jött a feketeleves, amikor egy kormányülést követően Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy a kormány elfogadta az új közteherről szóló javaslatot, de más formában, mint ahogy addig tudni lehetett: az adó (ami ekkorra illetékké „vedlett át”) alanyai ugyanis a pénzintézetek lettek. Ráadásul szóba sem került már az adófizetési plafon alkalmazása.
Ekkor már tudni lehetett, hogy a meccs innentől arról fog szólni, a bankok miképpen tudják szétteríteni a terheket. A kormányzati nyilatkozatokból nyilvánvalóvá vált, hogy ennek megakadályozására ezúttal nem áll rendelkezésre adminisztratív eszköz: az évek óta fizetett bankadóról szóló, 2010-ben elfogadott törvény még kifejezetten tiltotta, hogy a pénzintézetek továbbhárítsák ügyfeleikre az új közterhet, a tranzakciós illetékről szóló javaslatban azonban nincs ilyen megkötés.
Ez ügyben nem is árulnak zsákbamacskát a bankárok. Nyakukban a még hatályos bankadóval egy újabb sarccal fenyegetik őket, ezért egyre többször és egyre világosabban igyekeznek a kormány értésére adni, hogy ez a játék nem folytatható a végtelenségig. Legutóbb Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke beszélt arról a Hvg.hu-nak, mivel járna, ha az illetékről nem tudnak megállapodni a kormánnyal: közölte, hogy „ha az amúgy is veszteséges szektor újabb terhet kap, és nem akarja lehúzni a rolót, akkor az áthárításon kívül nincs más lehetősége”.
Márpedig a bankok könnyen tovább tudják terhelni az illetéket ügyfeleikre, ha akarják. A hitelintézeti törvény alapján a pénzintézetek amár megkötött szerződések esetében a kamaton kívül minden egyéb költséget és díjat legfeljebb az előző évi inflációnak megfelelő mértékben emelhetnek. Jelenleg bankonként és számlacsomagonként is nagyon eltérő, hogy élnek, és ha igen, milyen mértékben ezzel a lehetőséggel, jövőre azonban ez alapján akár öt százalékkal is emelhetnek áraikon. Az említett megkötés ráadásul nem vonatkozik a nem rendszeres díjakra, így például az átutalások költségére, vagyis a bankok megtehetik, hogy egyszerűen ezt a tételt emelik meg egy ezrelékkel, és így megteszik azt, amit a kabinet is tervezett, de végül politikai okokból nem mert – legalábbis közvetlenül – felvállalni: szétterítik az új terhet.
A kormány arra alapoz, hogy a bankok a verseny miatt nem terhelik majd át az illetéket. Csakhogy ezen a területen messze nincs akkora küzdelem, mint például a betéti kamatokban, vagy még a válság előtt a hitelezésben volt, de nincs is rá szükség. Az átlagos ügyfél nem fordít különösebb figyelmet arra, mennyit fizet ki havonta számlavezetésre és az egyéb pénzügyi szolgáltatásokra, és ha mégis, akkor is csak ritkán vált bankot. Verseny legfeljebb a magasabb keresetűekért (a nullaforintos számlák is jellemzően az átlagjövedelemnél nagyobb havi jóváírást várnak el) és a nagyobb vállalkozásokért van. Ezen ügyfelek esetében elképzelhető, hogy a bankok részben vagy egészében lenyelik a tranzakciós adót, de nem ez lesz az általános gyakorlat.
Viták forrása továbbá, hogy nincs maximalizálva az illeték összege. A bankszövetség szerint erre pedigmindenképpen szükség van. A Széll Kálmán Tervben még az szerepelt, hogy tranzakciónként legfeljebb 30 ezer forint lehet a teher. Plafon nélkül azonban a nagyvállalatok, tehetősebb magánszemélyek pénzforgalmuk, megtakarításaik jó részét külföldi számlákra tehetik át, s ez nemcsak a bankok számára jelentene komoly csapást, hanem a kormány bevételi terveire és a gazdaságra is, mivel a források beszűkülése miatt még kevésbé lehetne hitelezni.
A bankszövetség szerint mindezeken túl olyan intézkedésekre is szükség van, melyek megakadályozzák, hogy a tranzakciós illeték bevezetése miatt emelkedjen a készpénzhasználat aránya, mivel ez a szürke-, illetve feketegazdaság térnyerését is jelentené egyben. Patai Mihály példaként említette, hogy más típusú illeték terhelje a cégek egymás közötti készpénzforgalmát, illetve kötelezővé lehetne tenni bankszámla nyitását a vállalkozások és a magánszemélyek számára. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter múlt heti sajtótájékoztatóján arról beszélt: támogatják aMagyar Kereskedelmi és Iparkamara azon javaslatát, hogy a cégek közötti készpénzforgalmat ötmillió forintban korlátozzák.
Itt fogyott el a türelem
Éves szinten nagyjából 130 milliárd forintot kellene befizetniük illeték formájában a bankadó felett a pénzintézeteknek, melyek arra számítottak, hogy a kormánnyal tavaly decemberben kötött megállapodásnak megfelelően a szektort sújtó különadó a jelenlegi évi 120 milliárdról 2013-tól a felére, 60 milliárd forintra csökken. Ezzel szemben a mostani elképzelés szerint jövőre a jelenlegi másfélszeresét, 190 milliárd forintot kellene befizetniük, 2014-től, a bankadó teljes kivezetése után pedig az extra terhelés megmaradna a jelenlegi szinten. Patai Mihály szerdán sajtótájékoztatón úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Ez az a felső határ (a 60 milliárd), amit el fogunk tudni tűrni, és ennek mértékében kell tudni megállapodni a kormánnyal”.
Hamarosan egyeztethetnek
A bankszövetség és a kormány képviselői eddig mindössze egyszer egyeztettek a tranzakciós illetékről, még múlt kedden, vagyis azelőtt, hogy a kabinet (pénteken) benyújtotta volna a törvényjavaslatot.
Azóta összeállt a szervezet négytagú delegációja Gyuris Dániel alelnök vezetésével, a csapatot az OTP vezérigazgatóhelyettese mellett (aki az OTP Jelzálogbank, illetve az OTP Lakástakarékpénztár elnök-vezérigazgatója is) az FHB, a K & H és a Raiffeisen vezérigazgatója alkotja. Úgy tudjuk, jelenleg a különféle elképzelések, lehetőségek hatásait bemutató tanulmányokon dolgoznak, s csak ezek elkészítése után, várhatóan még nem a jövő, hanem inkább a rákövetkező héten indulhatnak az érdemi egyeztetések a kormányzattal.
