Transparency: nagyüzemben megy a lefizetés
A legnagyobb exportőr országoknak sokkal többet kell tenniük azért, hogy vállalataik ne vesztegetéssel szerezzenek piacokat és megrendeléseket a külföldi befektetések során – áll a Transparency International által a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni egyezmény végrehajtásáról készített jelentésében.
Az egyezményt 40 állam, köztük számos jelentős exportőr ország írta alá 1997-ben. Az egyezmény célja az, hogy a cégek ne a kormányok és a tisztviselők megvesztegetésével szerezzenek állami megrendeléseket külföldön. A Transparency International az egyezményről készített jelentésében – az úgynevezett „EXPORTING CORRUPTION” – OECD PROGRESS REPORT 2013” – megállapította, hogy az aláíró országok zöme, a 40-ből 30, semmit vagy csak nagyon keveset tesz azért, hogy elszámoltassák a külföldön vesztegető vállalatokat. Az országok többségében a profit előrébb való érdek az igazságosságnál és az átláthatóságnál.
A 40 aláíró ország, ahonnan a világ exportjának több mint kétharmada származik, többsége maga is komoly bajba kerülne, ha komolyan vennék és következetesen alkalmaznák a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni egyezményt – mondta a jelentés kapcsán Huguette Labelle, a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes mozgalom elnöke.
Mindössze négy ország – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Svájc – felelnek meg teljes mértékben az egyezmény elvárásainak. Vagyis a világ exportjának mindössze a 26 százaléka származik olyan országokból, amelyek aktívan fellépnek a külföldi befektetések során elkövetett vesztegetéssel szemben – írja a TI összefoglalója. Az egyezményben részes államok fele, köztük számos G20 ország, mint például Japán, Brazília és Hollandia azonban eltűrik, hogy a vállalataik más országokban a helyi hivatalosságok, kormánytisztviselők megvesztegetésével szereznek üzletet.
Vagyis az országok többsége nem tud vagy nem is akar lecsapni azokra a vállalatokra, amelyek a külföldi kormányok vagy tisztségviselők megvesztegetésétől sem riadnak vissza, ha üzletről van szó.
A tavalyi felmérésben Magyarország az egyezményt alig alkalmazó sereghajtó országok között szerepelt. Idén azonban már belépett a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni egyezményben foglalt kötelezettségeknek legalább korlátozott mértékben érvényt szerzők klubjába. Ez annak köszönhető, hogy most már jogi személyekre is kiszabható büntetés, tehát már legalább papíron felelőssé tehetőek a vesztegető cégek. A jogalkalmazás azonban gyenge, és továbbra is nehezen találhatóak a nyomozások, büntetőeljárások politikai befolyásolására utaló jelek.
Az OECD felkérésére készített tanulmányban a TI berlini központja megállapítja: Magyarországon mind a rendőrség, mind az ügyészség működésén lehetne javítani. Míg a rendőrség esetében a szakmai függetlenség hiánya, vagyis az jelent korrupciós kockázatot, hogy a kormány közvetlenül utasításokat adhat, addig az ügyészség esetében az elszámoltathatóság hiánya a bajok forrása. Az ugyanis nem kérhető számon az ügyészségen, hogy korrupciós vagy más ügyben indítanak-e nyomozást vagy sem, és az erre vonatkozó döntés indokai sem ismerhetőek meg.
A törvényhozásnak is akadna teendője Magyarországon. A kormány csak igen vontatottan hajtja végre az eleve sem túl ambiciózus korrupció megelőzési programját. A közérdekű bejelentők védelmére hivatott törvényt három éve nem hajtja végre, sőt, a 2009. évben elfogadott jogszabály helyett új törvényt nyújtott be a parlamentnek.
Ez az új szabályozás azonban, ha elfogadják, végleg magára hagyja azokat a csekély számú bátrakat és becsületeseket, akik hajlandóak fellépni a korrupció ellen. A TI által 2012-ben és 2013-ban végzett korrupciós felmérések kimutatták, hogy Magyarországon az emberek 70 százaléka nem jelentené a hatóságoknak, ha korrupciót észlelne, ami nemzetközi összehasonlításban is megdöbbentően rossz arány. Az emberek zöme közömbös a korrupciós esetek iránt, vagy fél.
A Transparency International berlini központja által készített jelentés kiemeli, hogy Magyarországnak hatékonyabban kell fellépnie a vállalatai által külföldön elkövetett vesztegetések ellen. A TI berlini központja által kiadott jelentés szerint a hatóságok magyarázattal tartoznak amiatt, hogy sem a Mol–INA-ügyben, sem a Magyar Telekom balkáni terjeszkedésének az ügyében nem sikerült tisztázni a pontos történéseket.
