Az OTP vezérének sikerült megnyugtatnia a részvényeseket. Ezt jól mutatja a szerdai, több mint négyszázalékos árfolyamemelkedés - mondta kérdésünkre Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője. A legnagyobb hazai bank helyzete stabil, azt még egy újabb devizahiteles mentőcsomag sem tudja kikezdeni. Azzal pedig, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerdai nyilatkozatában a rendezendő problémát a lakáshitelekre szűkítette le, egyből a felére csökkentette az OTP-nek az ezzel kapcsolatban korábban 250 milliárd forintosra becsült veszteségét.

A pénzintézet a legrosszabbon már túl van, és továbbra is jó befektetési célpontnak számít – tette hozzá Kuti Ákos, aki szerint most a célárfolyam 4500 környékére tehető, de kedvező hangulatban könnyen 4600 forint fölé is drágulhat a bankpapír.

Azt az elemző helyesnek tartja, hogy a kormány képviselői leülnek tárgyalni a Bankszövetséggel a lehetséges mentőcsomag összetételéről és feltételeiről, de a korábbi tapasztalatok fényében ennek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Egyelőre csak a szándék ismert, de azt homály fedi, hogy a devizás lakáshitelezés felszámolása végtörlesztés vagy árfolyamgátas módszerrel, azonnal vagy lassú kifutásos rendszerben valósul-e meg. Amint többet tudunk, lehet számolgatni, árazni a következményeket - tette hozzá.

Balatoni András, az ING Bank vezető elemzője szerint a devizahitelesek újabb kormányzati mentőcsomagja kapcsán a legérzékenyebb kérdés, hogy a terheket milyen arányban osztják majd meg egymás között az érintettek, azaz az állam, a bankrendszer és a hitelfelvevők.

Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy a bankrendszer hirtelen túlterhelése hitelezési, ezen keresztül pedig komoly növekedési kockázatokkal fenyeget. A végtörlesztéssel kapcsolatos 260 milliárd forintos banki veszteség például az elemző számításai szerint 0,8 százalékpontos csökkenést okozott a 2012-es GDP-ben. Egy olyan megoldás a bankoknak és az államnak is érdekében állna, amelyben a nemfizető adósok aránya mérséklődik. Ez hitelezési potenciált szabadít fel a bankoknál, ami tompíthatná a reálgazdasági hatásokat.

Külföldi példák azt mutatják, hogy a hitelek leírását követően az állam annál nagyobb mértékben kártalanította a bankokat, minél jobban növelték a hitelkihelyezést, ezzel is támogatva a gazdaság növekedését. A hazai gyakorlatban az honosodott meg, hogy az az adósságrendezéssel járó veszteségeik egy részét (általában harmadát) leírhatták a pénzintézetek a bankadóból, így mérsékelték a bankrendszer veszteségét.

Az is kérdés, hogy kiket és milyen mértékben érintenének a kedvezmények. Magyarázatra szorul, miként érik el azt, hogy a devizahitelesek ne járjanak jobban a forintban eladósodottaknál. A lakáscélú devizahitelek 1800 milliárd forintos állományát tekintve hatalmas tételről van szó, amelyben a devizaváltáskor felszámítható marzs visszamenőleges korlátozásából fakadó 50 milliárdos tétel a legkisebb, de a végszámla könnyen meghaladhatja a százmilliárd forintot.

A radikális, végtörlesztéshez hasonló devizaadós-mentés viszont pénzügyi stabilitási kockázatokat okozna, ami a túlzottdeficit-eljárás lezárása után és a költségvetés szűkre szabott mozgástere tükrében veszélyes következményekkel járhat – mondta lapunknak Balatoni András.