Kedden a texasi WTI alaptípus, szerdán az Európában irányadó Brent hordója haladt tovább a lejtőn és hagyta el az 50 dolláros figyelmeztető táblát. Az északi-tengeri alaptípus aztán visszatolatott az 51 dolláros szint környékére, de a határátlépéssel jelezte, hogy lefelé is ki van kövezve az út.

A nagy geopolitikai játszma ugyanis eldöntetlen: a jelenleg napi egy-másfél millió hordós piaci túlkínálat egyre nő, és úgy tűnik, egyik főszereplő sem hajlandó kapitulálni, ezzel az árakat normális medrükbe terelni. Továbbra is kérdéses, hogy az arabok uralta olajkartell (OPEC) leckézteti-e meg árlefaragó stratégiájával az önellátásra áttért, és lassan exportra is vállalkozó Egyesült Államokat, ilyen áron gazdaságtalanná téve a palaolaj és palagáz kitermelését, vagy az USA leckézteti az OPEC-et, megmutatva, hogy a korábbi évtizedekkel szemben immár cseppet sincs rájuk utalva. Létezik egy harmadik verzió is, miszerint ketten együtt leckéztetik meg a putyini Oroszországot.

Örülhetnek az autósok Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

A világpiacra zúdított olajfelesleg egyre nehezebben és egyre alacsonyabb áron talál csak magának vevőt, ebben – az Egyesült Államok kivételével – a vezető gazdaságok is ludasak. Az euróövezetben már nem veszély, hanem kézzelfogható valóság a defláció, az árak beszakadásában pedig oroszlánrésze van az energiahordozók értéktelenedésének. Az euróövezeti infláció – amelynek decemberi értéke –0,2 százalék volt – a Brent olaj jegyzéséhez hasonlóan öt éve volt ennyire mélyen.

Ha így megy tovább, időszerű lesz egy újabb rezsicsökkentési kampánnyal fényezni a kormány halovány népszerűségi mutatóit. Bár az árakban volna is tartalék, és indokolt lehet a lakossági energiaárak újabb csökkentése, a hatósági árak megvágásának esélye kicsi, mivel azzal az eurózónához csatlakoznánk – már ami a deflációt illeti. Ez pedig Matolcsy György keddi nyilatkozata szerint komoly veszély, a jegybankelnök ezért sem szemléli a hazai autósokhoz illő lelkesedéssel az olajárak mélyrepülését.

Az pedig folytatódni látszik, a keresletre negatívan ható deflációs tényezők is az áresés mellett szólnak. A Reutersnek nyilatkozó elemzők sem látnak határozott lépéseket az amerikai palaolaj-termelők részéről a termelés csökkentésére, egyes mezők átmeneti pihentetésére.

Ha az amerikai olajiparban nem is, a beszállítóknál már megkondították a vészharangot. A világ legnagyobb acélipari vállalata, a US Steel két amerikai üzemében közel nyolcszáz embert küld el a visszamondott megrendelések miatt. A csővezetékgyártás és az olajfúráshoz szükséges speciális berendezések iránt drámaian csökkent a kereslet – ez volt a piaci szereplők válasza a fél év alatt 57 százaléknyit zuhanó világpiaci olajárra. Ez azonban csak az előszele volt a radikális elbocsátásoknak, a kitermelés oltárán a kutatást feláldozó taktika ugyanis globális méretekben milliószám követelhet majd áldozatokat.