A rendszerváltás, vagyis szinte önállóvá válása óta veszteségesen gazdálkodó pécsi porcelángyár 74,5 százalékos részvénycsomagját tavaly februárban vette meg Pécs önkormányzatától Bachar Najari, szír származású, svájci állampolgár – immáron a sokadik magáncégként, amely fantáziát látott a nagy hagyományokkal, de lepusztult gépekkel és korszerűtlen technológiával rendelkező társaság felvirágoztatásában.

A Magyarországon órakereskedéssel foglalkozó vállalkozó 180 milliót fizetett a patinás cégért, és vállalta, hogy 2014 őszéig – öt részletben – 500 millió forintot fordít a gyár fejlesztésére.

Najari a vételárat és az első 200 milliót időben befizette, ám a harmadik, múlt év szeptemberében esedékes 100 milliós részlettel hónapokig adós maradt. Aztán decemberben egy 300 milliós hajmáskéri ingatlannal gyarapította a Zsolnay vagyonát, s ezzel letudta a cégnek szánt teljes tőkejuttatást.

A kisrészvényesek szerint azonban ez a telek – összevetve a helyi árakkal – mindössze 15 milliót ér, így felmerül a gyanúja annak, hogy az apportbevitel törvénysértő volt.

A legújabb Zsolnay-termék Kurucz Árpád

A Zsolnay nem egészen egy százalékát birtokló kisrészvényesek aggódnak a gyárért, mert a hozzájuk eljutott adatok alapján a társaság folytatja gazdasági mélyrepülését. A kisrészvényesek azt sem értik, hogy bár a Zsolnay pénzügyi helyzete aggasztó, s az immár alig 200 főt foglalkoztató cégtől takarékossági okokból tavaly újabb dolgozókat bocsátottak el, az rt. 2013-ban mégis kétmillió forintot utalt át annak az alapítványi óvodának, amelybe Najari gyermeke jár.

Mindezekről szerettük volna megkérdezni Bachar Najarit vagy a tulajdonos képviselőjét, ám próbálkozásunk – amiképp korábban, úgy most is – eredménytelen volt. A Zsolnay 24 százalékát birtokló Pécs vezetői hónapok óta nem nyilatkoznak a porcelángyárról, mondván, az a többségi tulajdonos dolga, hisz ő irányítja a céget.