Per­sze, ne­kik leg­alább az­zal nem kel­lett küsz­köd­ni­ük, hogy meg­ta­nul­ja­nak an­go­lul vagy fran­ciául, mert ele­ve egy vi­lág­nyelv volt az anya­nyelv­ük. De azok a gye­re­kek, akik­nek egy má­sik nyelv­vel is meg kell bir­kóz­ni­uk, igazán ne­héz hely­zet­ben van­nak. De nem le­he­tet­len­ben.

A prob­lé­mák az ide­gen nyelv ta­nu­lá­sa so­rán is ugyan­azok, mint az anya­nyelv ese­té­ben: be­tűté­vesz­té­sek, be­tű­ki­ha­gyá­sok és -betoldá­sok, szó­tag­ki­ha­gyá­sok, be­tűk sza­vak­ká va­ló ös­­sze­ol­va­sá­sá­nak ne­héz­sé­ge, az ol­va­sás-írás tem­pó­já­nak las­sú­sá­ga. Ezek­nek a gye­re­kek­nek ne­he­zen megy a szö­veg­ér­tés, ne­he­zen fog­lal­ják ös­­sze, mit ol­vas­tak, írás­ban gya­ko­ri­ak a he­lyes­írá­si hi­bák. Kü­lön gon­dot je­lent ne­kik a ma­gyar nyelv­től el­té­rő be­tű­kap­cso­la­tok ki­ol­va­sá­sa és le­írá­sa (pél­dá­ul a né­met­ben az „sch” ki­ej­té­se, le­írá­sa).

Ne­he­zen tud­ják el­mon­da­ni, amit meg­ta­nul­tak, és igen ne­he­zen ta­nul­nak új sza­va­kat: gyak­ran az elő­ző nap meg­ta­nult sza­vak­ra már más­nap egy­ál­ta­lán nem em­lé­kez­nek. Egy­sze­rű, rö­vid mon­da­to­kat hasz­nál­nak. A szi­go­rú szó­ren­det kö­ve­tő nyel­vek­nél, pél­dá­ul a né­met­nél, a szó­ren­det na­gyon ne­he­zen jegy­zik meg, gyak­ran el­té­vesz­tik. Ne­he­zen ta­nul­nak verseket és sor­rend­ben el­mon­dan­dó dol­go­kat.

De nem sza­bad fel­ad­ni. Er­re figyelmeztet egy internetes ol­dal, a diszlexia.info több ta­nul­má­nya is. A szak­ér­tők sze­rint a ne­héz­sé­gek elle­né­re az ide­gen nyelv el­sa­já­tí­tá­sá­ra az ol­va­sás-írás za­var­ral küz­dő gyermekeknek is min­den esé­lyük meg­van. Meg­fe­le­lő szak­mai se­gít­ség­gel, nem­csak az anya­nyel­vi za­va­ro­kat le­het le­gyűr­ni, ha­nem az­zal pár­hu­za­mo­san ide­gen nyel­vet is ké­pe­sek ta­nul­ni a disz­le­xi­ás gye­re­kek. A nyelv­ta­nu­lás­kor az el­té­rő egyé­ni ese­tek jel­leg­ze­tes­sé­ge­it fi­gye­lem­be vé­ve a meg­lé­vő erős­ségek­re ala­poz­nak. Na­gyon fon­tos a lég­kör, amely­ben a gye­re­kek él­nek ott­hon és az is­ko­lá­ban is. So­kat se­gít, ha hang­sú­lyoz­zák po­zi­tív tu­laj­don­sá­ga­it, és sem­mi­kép­pen sem sza­bad a jobb ta­nu­lá­si tel­je­sít­mény el­éré­se ér­de­ké­ben szi­gort al­kal­maz­ni.

Ian Smythe ku­ta­tó nagy ta­pasz­ta­la­to­kat szer­zett a disz­le­xi­ás gye­re­kek nyelv­ok­ta­tá­sá­ban, és ös­­sze­fog­lal­ta, mi­ként se­gít­he­tő elõ­re­ha­la­dá­suk. Ezek a ta­ná­csok min­den nyelv­nél ér­vé­nye­sek, bár­mi­lyen anya­nyel­vű is egy gye­rek.

Min­dig tö­mör, pon­tos ter­mi­no­ló­gi­át hasz­nál­junk, sok­szor, so­kat ma­gya­ráz­zunk - leg­in­kább a gye­rek anya­nyel­vén. A ké­pek hasz­ná­la­ta se­gít, hogy a gye­re­kek el­kép­zel­jék, fel­idéz­zék, amit meg kell je­gyez­ni­ük. Gon­dos­kod­junk egy, a kulcs­sza­va­kat tar­tal­ma­zó lis­tá­ról, ame­lyet az órák előtt is­mer­te­tünk. Mag­nó­ra vett szó­kész­let óra előt­ti meg­hall­ga­tá­sa is se­gít a gye­rek­nek.

Az alap­szó­kincs el­sa­já­tí­tás­ához biz­tas­suk őket az új sza­va­kat tar­tal­ma­zó kis cet­lik hasz­ná­la­tá­ra, ame­lye­ket a la­kás kü­lön­bö­ző tár­gya­in kell el­he­lyez­ni. A több szó­ta­gú sza­vak kü­lö­nö­sen ne­he­zek le­het­nek. Ha egy ér­tel­mes ta­nu­ló meg­ér­ti, ho­gyan épül fel a szó, kön­­nyeb­ben el­sa­já­tít­hat­ja.
Ered­mé­nyes le­het a tár­sas ta­nu­lá­si rend­szer: jó, ha a disz­le­xi­ás gye­rek di­ák­tár­sá­val együtt vég­zi a fel­ada­to­kat, de ne fe­lejt­sük el, hogy szá­muk­ra a fel­ol­va­sás ne­héz és za­var­ba ho­zó le­het. Min­den fel­adat­nál dönt­sük el, mi a fon­tos - he­lyes­írás, mon­dat­tan, nyelv­tan vagy tar­ta­lom -, és en­nek meg­fe­le­lő­en osz­tá­lyoz­zunk. Írás, illetve ol­va­sá­si fel­adat ese­tén ad­junk meg­fe­le­lő­en több időt. Ha ja­ví­tunk, ahol le­het je­lez­zük, mi­lyen jel­le­gû a hi­ba, fő­leg, ha a gye­rek kö­vet­ke­ze­te­sen el­ront­ja. A javí­tás­hoz fűz­zünk szó­be­li mag­yarázatot is, de min­dig hív­juk fel a fi­gyel­mét elő­re­ha­la­dá­sá­ra.

Az amerikai sztárnak elég az anyanyelv