A vagyonkezelő sem az indulók nevét, sem az ajánlott összeget nem közölte, titoktartási kötelezettségére hivatkozva. Annyit lehet tudni, hogy a hajógyárak eszközökben megtestesülő vagyona 121,2 millió dollár, azaz ennél kevesebbért nem adják el a vállalatokat a lengyelek. Nyertest május közepén hirdetnek

A Szolidaritás szakszervezetti szövetség bölcsőjeként is nevezetes hajógyárak eladása ellen hevesen ágálnak a lengyel érdekképveseletek, bírva Lech Walesa egykori szakszervezeti, később köztársasági elnök támogatását. Kifogásolják, hogy az Európai Unió által a meg nem engedett állami támogatások miatt elrendelt magánosítást akkor hajtják végre, amikor más EU tagállamoknál milliárdokat csatornáznak be az összeomlott bankrendszerekbe, olyan iparágakról nem is szólva, mint az autógyártás.

Az egymást követő lengyel kormányok 2 milliárd euró értékű támogatást adtak a hajógyáraknak, hogy azok a felszínen tudjanakmaradni a vészterhes időkben, s ezt ítélte meg nem engedhetőnek az Európai Uniót irányító Bizottság. Ezt a pénzt vissza kell fizetni - adták "parancsba". Az privatizáció ellenzői attól tartanak - nem ok nélkül - hogy a jelentkezők egyszerűen széthordják a vagyont és végleg megszűntetik az egykor legendás lengyel hajógyártást. Maciecj Wewior, a vagyonkezelő szóvivője mindezt cáfolta, mondván az első körben a hajógyártás folytatásában érdekelt jelentkezőkkel kezdenek tárgyalásokat.

A harmadik lengyel hajógyár, Walesa igazi otthona, a gdanski már átesett a privatizáción, a vállalatot a magyar Dunaferr tulajdonosa, az ukrán Donbass lengyel leányvállalata, az ISD Polska vette meg. E cég is az Euerópai Bizottság célkeresztjébe került a tiltott állami támogatások miatt, amit neki is vissza kell majd fizetnie. A három hajógyár mindösszesen 15 ezer embernek ad munkát, beszállítói pedig további 60 ezer főt foglalkoztatnak.

Lech Walesa vesztésre áll, de küzd azért, hogy a hajógyárak hazai kézben maradjanak