Az ország munkavállalóit reprezentáló, 500 fős mintán végzett kutatás eredményei alapján a gyakori, rövidebb időszakokból  álló szabadság ugyanolyan kedvelt, mint a ritka, de hosszabb ideig  tartó (46, illetve 44 százalék), a valóságban azonban inkább az  előbbire van módjuk a munkavállalóknak - olvasható a Szonda Ipsos  honlapján.

A dolgozók 53 százaléka sokszor, de alkalmanként csak két-három  napra, legfeljebb egy hétre tud elmenni, míg a munkából való tartós  távollét a munkavállalók 35 százalékára jellemző.

A szabadság időpontjának megválasztásában leginkább az  érettségizettek, a magáncégeknél szellemi tevékenységet végzők  vannak a legjobb helyzetben: 57-58 százalékuk jobbára képes  érvényesíteni akaratát. A szabadság idejéről történő egyezkedésre  főképpen a fizikai munkások kényszerülnek; több mint egyharmaduknak  csak így van módja munkahelyétől távol maradni.

A diplomások ugyanakkor igen kiszolgáltatottnak érzik magukat;  42 százalékuk azt mondta, a munkahelyi főnökei szabják meg, mikor  mehet szabadságra. Körükben e viszonylag magas arány a kutatók  szerint alapvetően a közszolgálatban, közszférában dolgozók  kötöttebb munkaviszonyából fakad.

A kor is meghatározó tényező a kérdésben. A negyvenes, ötvenes  éveikben járók inkább a maguk urai a szabadság idejének  megválasztásában, mint a fiatalabb korosztályok: előbbiek 52,  utóbbiak 40 százaléka tud elképzelései szerinti időben nyaralni,  pihenni.

A felmérés szerint a kisgyermekes szülők helyzete igen kedvező:  a gyermekesek 54 százaléka úgy nyilatkozott, hogy saját maga dönt a  szabadság idejéről, s további 36 százalékuk közösen határozza azt  meg a főnökével.

A jogi főszabály szerint a szabadság időpontját - a munkavállaló  előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg, ugyanakkor  az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének  megfelelő időpontban köteles kiadni.