A nyolcvanas évek végén Kínál János, az akkori Bács-Kiskun megyei Zöldért Vállalat fővárosi kirendeltségének dolgozója felbolygatta Budapest zöldség és gyűmölcskereskedelmét, előbb a kőbányai Mázsa téren, később az Erzsébet tér, majd a televízió székháza előtt, a váci úton lévő kereskedésében adta rendkívül olcsón, szinte kereskedelmi hasznot nem tartalmazó áron a terményt. Akinek emlékezete eddig visszaér, emlékezhet, hogy a Zalka Máté térig közlekedő 32-es busz járatait sűríteni kellett az olcsó krumpli, alma, később narancs és banán miatt. Akkoriban Kínál János azt mondta, egy-egy családi zöldség, gyümölcs bevásárlása kedvéért, annyit lehet sprórolni, hogy a szatyrokkal megéri még tömegkezlekedéssel is utazni.

Később a nagy áruházláncok megjelenése intézményesítette, ezt a módszert, amit Kínál János nyugatról, az elsők között Magyarországra hozott. Most valami hasonlót tapasztalnak a piackutatók, hiszen miközben a jó néhány fogyasztó úgy tart ki az általa megszokott árucikkek mellett, hogy megváltoztatja beszerzésük helyét: alacsonyabb árszínvonalú üzletekben veszi meg őket. Például tavaly a diszkont csatornában értéket tekintve 60 százalékkal nőtt az étolaj forgalma, 46-tal az energia- és sportitalé, 40-nel a likőré, 30-cal pedig a tésztáé.

A Nielsen piackutató vállalat 90 élelmiszer kategória kiskereskedelmi eladásait méri folyamatosan. A legnagyobb forgalmú tíz termékcsoport forgalommal súlyozott átlagára tavaly október-novemberben 1-28 százalék közti mértékben volt magasabb, mint egy évvel korábban. Amíg egy liter sör átlagosan 280 forintba került legutóbb október-novemberben, addig az egy évvel korábbi, hasonló periódusban 276-ba. Itt a különbség közel 2 százalék. Másik véglet az étolaj 28 százalékos drágulása, literenként átlag 338-ról 431 forintra.

Egy liter tejföl tavalyelőtt a X.-XI. hónapban 485, múlt év október-novemberben 6 százalékkal többe, 514 forintba került átlagosan. Ugyanilyen arányban drágult a kávé. kilogrammonként átlag 1752-ről 1859 forintra. A húskészítmények átlagos fogyasztói ára 5 százalékkal emelkedett a szóban forgó időszakban. Sajtnál a mutató 4, szénsavas üdítőitalnál 3 százalék. A gyümölcslé fogyasztói átlagára 3, míg az ásványvízé egy százalékkal lett nagyobb.

Az áremelkedések tavalyi, viszonylag kis mértéke több okra vezethető vissza. Első sorban arra, hogy az élelmiszerek már tavalyelőtt elkezdtek jelentősen drágulni, így a tavalyi változás nem olyan drámai az előző évhez képest. Közben pedig a fogyasztók keresik és meg is találják a spórolási lehetőségeket.  Egy részük az általa kedvelt kategóriából a kosarába olyan szegmensből tesz terméket, amely kevesebbe kerül. Például kevesebb kolbászt vagy szalámit, de több párizsit vagy felvágottat. Másik sörmárkát, olcsóbb sajtfajtát, esetleg gyümölcsléből 100 százalékos juice helyett italt.

Mások ugyanazt veszik, mint régen, de most tudatosan keresik az árengedményes akciókat, hogy olcsóbban juthassanak kedvelt élelmiszereikhez. Ezt különösen sörnél, margarinnál és fűszereknél tapasztalják a Nielsen kutatói. Azok a fogyasztók, akik nagyobb kiszerelések vásárlására térnek át, szintén alacsonyabb áron tudják megvenni ugyanazt, mint eddig. Itt többek között a kávé és az ételízesítő mellett a folyékony szószok érintettek.

További lehetőség a spórolásra, amikor bizonyos kategóriában valaki előnyben részesíti a kereskedelmi márkás terméket, amely általában érzékelhetően olcsóbb az átlagnál, és így lefelé befolyásolja az átlagos fogyasztói árak alakulását. Különösen érvényes ez a likőrre és a hűtött tejdesszertre, amelynek bolti eladásaiból mennyiségben a kereskedelmi márkák forgalma 61, illetve 40 százalékkal emelkedett tavaly, az előző évhez képest. Teából 36, müzliből 33, édes kekszből 15 százalékkal több kereskedelmi márkás terméket adtak el múlt évben, mint tavalyelőtt.