Ráadásul a kőfejtés és a bányászat kivételével szinte minden szektor érintett: a feldolgozóiparba például csaknem 15 ezer ember kellene, az adminisztratív munkák pedig több mint négyezer pozíciója üres. A pénzügyi, biztosítási szférában 1400 körüli a szakemberhiány.

Ha az arányokat nézzük, az informatikai és a kommunikációs szektorban a legrosszabb a helyzet: az állások három és fél százaléka, 2900 állás maradt üresen január és március között. Ezek az adatok pedig nem is tükrözik teljesen a valóságot, hiszen a fejlesztési tárca adatai szerint 22 ezer informatikus hiányzik a piacról – mondta az újságnak Major Gábor, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének főtitkára.

A különbség abból adódik, hogy a cégek azokat a dolgozókat jelentik be a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnak, akik után állami támogatást remélnek. Az építőiparból is elvileg csak kétezer ember hiányzik, de a gyakorlatban ez a szám is nagyobb lehet: beszédes, hogy az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége öt-hatezer ukrajnai munkást vetett volna be a siralmas helyzet miatt.

A gazdasági fejlődést fenyegető jelenség okai mögött többek között a képzett munkaerő külföldi munkavállalása és az oktatási rendszer hiányosságai is felelőssé tehetőek. Az informatikai szcéna kínlódása például nem egyedi jelenség, az egész kontinensen 800 ezer szakember hiányzik. Ám az egyetemre felvett informatikusok több mint fele lemorzsolódik, és a gyorsan fejlődő ipar egyre több dolgozót kívánna, de ezt szinte képtelenség kiszolgálni.

És amíg a versenyszféra szenved, a közszféra – az előzőekhez képest - jól áll: itt állandó, 1,7-1,8 százalék körüli a betöltetlen állások száma.