Öt év alatt, 2008 és 2012 közötti legalább 58 milliárd forint közvetlen hasznot hozott a fogyasztóknak a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) fellépése a kartellekkel és a piaci erőfölényükkel visszaélő cégekkel szemben - áll a GVH felmérésében, melyet a Magyar Tudományos Akadémia KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet auditált.

A GVH ezt úgy állapította meg, hogy felmérték a vizsgált időszak alatt leleplezett kartellező és erőfölényével visszaélő cégek által befolyásolt piac méretét. Nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján a kartellek és az erőfölényes ügyekben egyaránt 10-10 százalékkal emelték az adott területen a fogyasztói árakat, amelyet utána legalább két éven keresztül - nálunk ennyi a kartell átlagos élettartama - a fogyasztóknak kellett volna megfizetni.

Juhász Miklós, a GVH elnöke hangsúlyozta: az elért közvetlen fogyasztói haszon négyszeresen meghaladja a GVH fenntartási költségeit. Ezt konzervatív becslésnek tartja: az 58 milliárd forintnyi haszon a felderített kartellek adott ügyletben érintett piaci árai alapján jött ki. Bara Zoltán, a Versenytanács tagja hangsúlyozta, a kartell által befolyásolt, de a megállapodásban közvetlenül nem részes cégek áraira nem vonatkozik. A GVH becslései szerint a fogyasztói árakat elsősorban a kartellek pumpláják fel, míg a céges összefonódásoknak mérsékeltebb, két százalék körüli "árhatást" tulajdonítanak.

A kartellek és az erőfölényes helyzetek jelentősen visszafogják az adott piacon a fejlesztéseket, hátrányosan érintik a fogyasztói közérzetet, ilyenformán a kartellek valós hatása jóval nagyobb - magyarázta Valentiny Pál, az MTA KRTK tudományos főmunkatársa. Szerinte brit versenyhatósági becslések azt mutatják, hogy a közvetett haszon akár a közvetlen haszon több tízszeresét is elérheti a piacon.

A GVH most közzétett dolgozatához hasonló költség-haszon-elemzések nem egyedülállóak: több uniós országban törvény írja elő a versenyhivatalok számára, hogy számszerűsítve kimutassák, tevékenységük mekkora társadalmi hasznot eredményezett.

Saját vizsgálataik alapján már korábban megállapították, hogy a kartellek, a fúziók vagy az erőfölénnyel visszaélés mennyire befolyásolják a fogyasztói árakat. Az OECD szintén kiadott egy ajánlást erre az értékelésre. A GVH saját adatai belesimulnak az európai átlagba. Nálunk a kartellmegállapodások valamivel rövidebb életűek, mint tőlünk nyugatra.

Az utóbbi években csak rosszat hallottunk a versenyről - fogalmazott Csaba László közgazdász -, holott a közgazdaságtan kevés számú fix tételeinek egyike, hogy a verseny csak kedvező lehet. Az is egy közkeletű, ám téves felfogás, hogy a versenyben mindig valakinek veszítenie kell - tette hozzá. Az ilyen felfogás ugyanis nem számol azzal, hogy a gazdaság növekszik.

A szakember úgy véli, az utca embere a versenyt okolja a megszűnt munkahelyekért, a Malévért és általában mindenért, ami nem a korábbi ígértek szerint működik. Példaként említette az energiaárat, ami Budapesten magasabb volt, mint Párizsban. Ennek oka szerinte az, hogy energiapiacunk csak látszólag privatizált, valójában állami monopolhelyzetű.

Itt jött el a "sürgő-forgó állam ideája", azaz, amikor van egy mindenható miniszter vagy politikus, aki éjjel-nappal dolgozik a népéért - a piac helyett. Ami ráadásul Csaba László szerint csak egy látszat, mivel a piacot a hiperaktív, folyton kontroll alatt tartó szereplők valóságban nem tudják irányítani. "Az igazán erős kutyák csak ritkán ugatnak" - érzékeltette a piac attitűdjét a közgazdász.

Meglátása szerint a verseny ma a kül- és belföldi szereplők közötti versenyt kell, hogy jelentse. Az olyan kicsi, nyitott gazdaság számára, mint Magyarország, "az import a legjobb versenyhivatal" - idézte a hollandoknak tulajdonított megállapítást Csaba László.