Tízmilliárdokat bukhat az állam néhány számla miatt
Kellemetlen döntés előtt áll Kovácsné Bozsoki Kornélia. Gárdony jegyzője a napokban kaphatta meg a településén áthaladó vasútvonal építéséhez alapanyagokat, kész termékeket beszállító három cég birtokvédelmi kérelmét. A panaszosok egyik napról a másikra élő kisvállalkozások, akik egy-másfél éve elvégezték munkájukat, beépített termékeik után azonban máig egy forintot sem láttak. A másik oldalon ugyanakkor csupa nagypályás játékos, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF), a MÁV, a Közgép Zrt.-vel együttműködő Mávépcell Kft. és az utóbbi „különös nagyvonalúsággal” kezelt alvállalkozója áll. A jegyző asztalán fekvő dokumentumok szerint a helyzet egyértelmű, a Dávid és Góliát küzdelmében a döntés mégis kérdéses.
Visszaköveteli megbízói Tárnok-Székesfehévár vasútvonal építésénél beépített, kifizetetlen termékeit Komjáti Mihály. A Kámea Consult, a Drex-Car Kft. és egy kábelszállító cég ügyvédje már nem ügyfelei jogos járandóságáért küzd. Beadványában csak azt kérte a birtokvédelmi hatóságtól: tegyék lehetővé, hogy a három társaság a gárdonyi MÁV állomás, illetve a kapcsolódó vasúti pályaszakaszok területén saját eszközeivel kiemelhesse és elszállíthassa termékeit. És hogy kétsége senkinek, így a jegyzőnek se legyen, az ügyvéd szerződésekkel és számlákkal alátámasztva, pontosan leírta azt is, mi az, amit a vasútvonalat építő SZCKM-2008 Konzorcium, illetve az általa kiválasztott alvállalkozó, a Hunterép Smaragd Kft., a számlák rendezése nélkül felhasznált a vasútvonal építéséhez.
A birtokvédelmi hatósághoz beadott dokumentumok szerint a Kámea Consult Kft. a gárdonyi állomás, és a hozzá tartozó vasúti pálya területén futó kábelalépítményekhez szállított betonelemeket és fedlapokat. A 2010 októberében aláírt szerződés alapján a beépített anyagok tulajdonjogát a gyártó, csak a számlák ellenértékének beérkezése után adta volna át a vasútépítőknek. A mintegy húszmillió forintot azonban a monori vállalkozás 2010 novembere óta nem kapta meg. Ami azt jelenti, hogy az SZCKM-2008 kábelalépítményi munkáit felügyelő Mávépcell Kft. olyan anyagból építkezett, ami nem volt az övé. Munkájáért azonban járandóságát megkapta. Az pedig beruházásért felelős NIF Zrt.-t látszólag nem zavarja, hogy az általa megbízott konzorcium lényegében „ebül szerzett jószágot” adott el neki – amit az Európai Unió támogatásának terhére gond nélkül kifizettek.
De a gárdonyi jegyzőhöz eljuttatott beadvány tanúsága szerint hoppon maradt a Drex-Car Kft. is. Vele a Hunterép Smaragd 2010 februárjában szerződött le, a többi között fém-, és betontermékek szállítására, majd miután átvette az árut, utalni valahogy „elfelejtett”. A helyzet itt is az előző esethez hasonló. A Drex-Car, szerződésében az áru ellenértékének kiegyenlítéséig tulajdonjogát fenntartotta, és kikötötte: a leszállított és beépített anyagok felett a Hunterép Smaragd „a szállító előzetes hozzájárulása nélkül” nem rendelkezhet. Vagyis, a Mávépcell megint úgy építette be az alvállalkozói lánc legvégére szorult beszállítók termékeit, hogy néhány hónappal ezelőtti közlései szerint pontosan tudta: a Hunterép Smaragd nem rendezte számláit.
A notórius nem fizetésre berendezkedett társaság ténykedését bemutató felsorolásnak azonban ezzel még nincs vége. A Mávépcell alvállalkozójaként szerződéseket aláíró Hunterép Smaragd „jégre vitte” kábelszállítóját is. A társaság védőcsöveket, aknákat és egyéb kellékeket adott át. Kiállított számlái után azonban egyetlen fillér sem folyt be kasszájába – a vevő innen is fizetés nélkül távozott. Ismét apró szépséghiba, hogy a pórul járt cég 2009 decemberében kelt szerződése szerint a Gárdony és Agárd területén folyó vasútépítéshez átadott anyagok – esetleges beépítésüktől függetlenül – a vételár kifizetéséig szállítójuk tulajdonában maradtak. Mivel azonban a pénzátutalás mozzanata valahogy itt is kimaradt, a Mávépcell megint csak olyan termékeket vett át Hunterép Smaragdtól, aminek tulajdonjoga felett az nem rendelkezett. Vagyis a vasútépítő konzorcium ebben az esetben is olyasmit „adott el” a NIF-nek, ami nem volt az övé.
A Mávépcellnél korábban ezeket a vádakat azzal hárították, hogy cégük a Hunterép Smaragd Kft.-nek mindazt kifizette, amit alvállalkozójuk leszállított. De beszéltek arról is, hogy olyan szerződést írtak alá a Hunterép Smaragd vezetőivel, amiben az szerepelt: az átvett termékek automatikusan a Mávépcell, illetve az SZCKM-2008 Konzorcium tulajdonába kerülnek.
Arról, hogy ez megfelelő jogalapot jelent-e a kifizetetlen alvállalkozók termékeinek megtartására, első körben a gárdonyi jegyző, vagy ha ő nem, hát később a bíróság foglalhat majd állást. Mindenesetre laikus szemmel nézve a Mávépcell hivatkozása alapján, ha a Hunterép Smaragd munkatársai olvasónk eladó sorban lévő gépkocsijával hajtanak el egy próbakörre, majd többé nem térnek vissza, és a slusszkulcsot átadják a Tárnok-Székesfehérvár vasútvonal építésvezetőjének, az autó máris a konzorcium tulajdonába kerül.
Meglehet, a Komjáti Mihály kérelmében leírtak a gárdonyi jegyző számára nem jelentettek meglepő újdonságot: a pénzüket követelő cégek tavasszal már megfordultak a Velencei-tó partján fekvő településen. Akkor kamionjaikkal és munkagépeikkel azért mentek, hogy ha kell, lebontsák a gárdonyi állomást, és vigyék, ami az övék. Jogi képviselőjük álláspontja szerint azonban a MÁV fegyveres vasútőrei és a Gárdonyi Rendőrkapitányság rendőrei az „erőszak és a büntetőjogi eljárások kilátásba helyezésével, jogellenesen megakadályozták”, hogy a vasúti beruházás hoppon maradt beszállítói visszaszerezzék tulajdonukat.
A megmozdulás legfeljebb arra volt jó, hogy az SZCKM-2008 konzorcium a NIF székházában tárgyalóasztalhoz üljön a pénzüket követelő cégekkel. Arról, hogy az egyeztetéseken pontosan mi hangzott el, keveset lehet tudni. A konzorcium képviselői ugyanis állítólag megígérték: ha partnereik nem vonják be az egyezkedésbe a nyilvánosságot, azaz kerülik a sajtót, és tartózkodnak a nyilvános demonstrációktól, a beruházást 55 milliárd forintért megvalósító konzorciumi tagok mindent megtesznek a függőben lévő néhány tízmillió forint kifizetésére.
Meglehet, meg is tettek mindent. A több fordulós ígérgetés azonban mindmáig egyetlen forinttal sem tette gazdagabbá a pénzükre váró alvállalkozókat. Komjáti Mihály a gárdonyi birtokvédelmi hatóságnak azt írta: a tárgyalások „csak és kizárólag az időhúzásra irányultak”. Ha ugyanis a konzorcium befejezi a gárdonyi állomás építését, és a beruházást a NIF átveszi, az állami cég gondja lesz a tulajdonukat követelő beszállítók kezelése.
Akármi is lesz a vasútépítő konzorcium és beszállítói közti vita vége, az ügy legnagyobb vesztese a magyar kormány és költségvetése, na meg a történetben „előkelő idegen” módjára viselkedő, az egyezkedéshez legfeljebb tárgyalótermet biztosító NIF lehet. Ha ugyanis a Tárnok-Székesfehérvár vasútvonal úgy egy év múlva esedékes átadásakor Brüsszelben véletlenül meghallják, hogy az általuk 85 százalék erejéig támogatott beruházás lezárását elszámolási jogviták nehezítik, talán magyarázatot kérnek majd. Ha pedig az is kiderül, hogy az unió pénze tisztázatlan módon eltűnt a sínek között, a magyar elnökség idején állítólag kiosztott „kokira és tockosokra” még emlékező brüsszeli bürokraták esetleg „mernek bátrak lenni” és kamatostul visszakérni az összeget, amit erre a fejlesztésre adtak. Így akár 46 milliárd forinttal is megrövidíthetik a nemzeti kasszát.
Kovácsné Bozsoki Kornélia számára a birtokvédelmet kérő vállalkozók megkönnyítették a döntést. A birtoksértőkre 15 millió forint kártérítés kiszabását javasló ügyvédjük beadványában ugyanis azt is leírta a gárdonyi jegyzőnek, kiket kellene beidéznie tanúként egy helyszíni szemlére. Így ha a kérelem alapján a hatóság érdemben napirendre veszi a vasútépítők ügyét, érdekes tapasztalatokkal gyarapíthatja tudását.
Meggyőződhet például arról, hogy miközben a Gárdonyban építkező konzorcium tagjai nem akarnak felelősséget vállalni az általuk kiválasztott alvállalkozókért, a munkájukban közreműködő kis cégek lassan, de biztosan tönkremennek. Olyannyira, hogy a gárdonyi állomás bontásával korábban fenyegető vállalkozóktól sem kell már igazán tartani – a Kámea Consult tavaszi demonstráción felvonultatott piros buldózere legalábbis már nincs meg, pénz híján a fémtelepen végezte. Igaz, az ügyben érintett partnereik, a Cran Bt., és a Gerulus Kft. még rendelkeznek hadra fogható teherautókkal és munkagépekkel.
