Az Európai Bizottság által szerdán ismertetett tizenkét javaslat részben azonban régi ötlet, s még így is éles tagállami viták kibontakozására számíthat, például az új energiaadóról, amely az autógyárakat a dízelüzemű motorok fokozatos megszüntetésére kényszerítené, vagy a kiküldetések szabályozásáról, amely ütközteti a szociális jogokat a cégek törekvésével, hogy olcsóbb munkaerőt találjanak.

Növekedés és munkahelyteremtés - ez a jelszó már jó ideje a válságból kiutat kereső Európai Unióban, amelynek Bizottsága hosszas egyeztetések után szerdán rukkolt elő a javaslatokkal az egységes piac elmélyítésére, pontosabban a nemzetgazdaságok és a vállalatok bővülését akadályozó korlátok lebontására.

- Külön-külön ezek a lépések nem ígérnének áttörést, de együtt talán igen - fogalmazott José Manuel Barroso bizottsági elnök,akinek csupán emlékeztetnie kellett arra, hogy az ötletek egy része nem is új, a tagállamok régóta vajúdnak, de képtelenek életet adni azoknak a szabályozásoknak, amelyek kétségkívül gyorsabb növekedésre késztethetnék Európát. A közbeszerzések korszerűsítésétől a digitális fejlesztésen, s ezen belül az elektronikus kereskedelem ösztönzésén át az újszerű energiaadóig terjednek az indítványok, hogy az EU "vállalni tudja a XXI. század kihívásait".

A bizottsági elnök még 2009 végén kérte fel Mario Monti professzort, a versenyügyek volt biztosát, hogy térképezze fel az egységes piacot, találja meg a fehér foltokat és fogalmazza meg a teendőket. Ez megtörtént, majd az anyagról hónapokon keresztül folyt a konzultáció. Az igazi vita most kezdődik, mert a javaslatok a tagállamok és az Európai Parlament elé kerülnek, de José Manuel Barroso szeretne a folyamat végére jutni két év alatt, ami persze nem vonatkozik az egyes intézkedések teljes megvalósulásának határidejére, mert például az energiaadó bevezetésére a Bizottság eleve tizenkét évet adna.

Ám ezzel együtt, a brüsszeli szerdai tájékoztatón azt mondta Michel Barnier belsőpiaci biztos, hogy az egységes piaci jogszabályok átvételében a legjobban Norvégia áll, amely nem is tagja az uniónak. Hozzátette: a javaslatcsomag egyöntetű választ ad a belső piac hiányosságaira.

A tizenkét emeltyű közül a legnagyobb vitát alighanem a 2003-as energiaadó-irányelv megújítását övezheti, mert számos tagállam, például Nagy-Britannia és Németország máris vétóval fenyegetőzik, s a munkaadókat képviselő BusinessEurope is fenntartásait hangoztatta, bár egyetért azzal, hogy a gazdaságokat zöldíteni és a klímát védeni óhajtó 2020-as európai stratégiába jobban illeszkedne olyan adórendszer, amely e célok elérését valóban előmozdítaná.

Sajtótájékoztatóján mind José Manuel Barroso, mind Algirdas Semeta adóügyi biztos hangsúlyozta, hogy a brüsszeli végrehajtó testület szerint nagyon is lenne értelme annak, hogy a munkát terhelő adókat mérsékeljék, ugyanakkor növeljék a szennyező energiákra, azaz a fogyasztásra kivetett adókat, s közben bátorítsák a környezetbarát megoldások, termékek - például bioüzemanyagok - terjedését.

A javaslat lényege, hogy vegyék figyelembe az energiatermékek CO2-kibocsátását, és az energiatartalmát. A meglévő energiaadókat két tényezőre bontanák, amelyek együttesen határoznák meg az egyes energiatermékek adóterhének teljes mértékét. Az átállásra időt adnának, méghozzá 2023-ig, s ennek egyik oka az, amiről Algirdas Semeta maga is beszélt, hogy például a nyilvánvalóan kedvezőtlen adózásúvá váló, s jórészt egyébként behozatalra szoruló dízel üzemanyag miatt az autógyárak átálljanak új benzin- vagy más motorfajták gyártására.

Az energiaadó-irányelv jelenleg is meghatározza az üzemanyagként és tüzelőanyagként felhasznált energiatermékek, valamint a villamos energia minimális adómértékeit, de a Bizottság szerint mára elavult, mert az energiatermékek felhasznált mennyiségének megadóztatásával nem érhetők el az EU energiapolitikai és „éghajlat-változási" célkitűzései. Emellett az ilyen adóztatás nem ösztönzi a növekedést és a munkahelyteremtést. Az energiatermékek adóztatásának ezért sokkal inkább azok energiatartalmát és a környezetre gyakorolt hatását kellene figyelembe vennie.

Ennek érdekében a javaslat két részre bontaná a minimális adómértéket: az egyik rész az energiatermék CO2-kibocsátásán alapulna és mértéke kibocsátott CO2-tonnánként 20 euró lenne; a másik rész pedig az energiatartalmon alapulna, vagyis az adott energiatermék által ténylegesen termelt energia gigajoule-ban (GJ) mért mértékén. A minimum adómérték az üzemanyagok esetében 9,6 EUR/GJ, a tüzelőanyagok esetében pedig 0,15 EUR/GJ lenne.

Ez az adómérték alkalmazandó lenne minden, szállításhoz és fűtésre használt energiahordozóra. A szociális szempontokra tekintettel a tagállamok a felhasznált energiaterméktől függetlenül teljes egészében mentesíthetik a háztartások által fűtésre használt energiát. Számítások szerint az üzemanyagok esetében a gázolajat literenként nyolc százalékkal magasabb adó terhelné, mint a benzint.

Ennek nyomán az egyes tagországokon belül is heves érdekütközésekre kell felkészülni, például az autógyártók és a környezetvédők között. Kérdésekre reagálva ugyanakkor Semeta megjegyezte: a tagállamok nyilván a javaslat tanulmányozása után alakítják ki álláspontjukat.

S utalt rá, hogy például Németországban eleve nem a minimális kötelező adót vetik ki a dízelre, így egyáltalán nem lenne nehéz alkalmazkodni a bizottsági felvetéshez. Az új adózási forma azonban nyilván előnyben részesíti a megújuló energiaforrásokat és ösztönzi az alacsonyabb CO2-kibocsátású energiaforrások felhasználását. Ez fordulatot ígér atekintetben, hogy jelenleg éppen a legszennyezőbb energiaforrások adóterhe a legalacsonyabb, míg a bioüzemanyagok a legsúlyosabban adóztatott energiaforrások közé tartoznak.

A „maradék tizenegy javaslat pedig a következő:

1. A kis- és középvállalatok finanszírozáshoz jutásának könnyítése érdekében egységesíteni kellene a kockázatitőke-társaságok jogállását, hogy a valamely tagállamban letelepedett alap bármely másik tagállamban befektethessen, és így az innovatív cégeknek vonzó áron kínálhassa a szükséges szaktanácsadást.

2. A dolgozók mobilitásának előmozdítása. A bizottsági adatok szerint 2009-ben 5,8 millió európai dolgozott másik tagállamban. A képzett munkaerő mozgásának fokozásával versenyképesebbé tehető az európai gazdaság. Ehhez persze fel kell számolni azokat a jogi akadályokat, amelyek még mindig gátolják az európaiakat abban, hogy ott dolgozzanak, ahol szeretnének. Korszerűsíteni kell a szakmai képesítések elismerésének szabályait: egyszerűsíteni kell az eljárásokat, felül kell vizsgálni a szabályozott szakmák körét, és fokozni a tagállamok közötti bizalmat és együttműködést, többek között az európai szakmai kártya révén.

3. Az európai versenyképesség szempontjából elengedhetetlen a találmányok egységes szabadalmi oltalmának minél több tagállamra kiterjedő bevezetése: a cél az, hogy 2013-ban ki lehessen bocsátani az első egységes szabadalmi engedélyt. A magyar elnökség alatt állapodott meg huszonöt tagállam abban, hogy megerősített együttműködés keretében halad tovább, és létrehozza végre az egységes oltalmat, amelynek ügye évtizedek óta húzódott.

4. Ahhoz, hogy a fogyasztók az egységes piacban jobban megbízzanak, jogokkal kell őket felruházni. Ehhez többek között fejleszteni kell az alternatív vitarendezést, és peren kívüli jogorvoslati lehetőségeket kell kialakítani. Így a fogyasztók egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb megoldáshoz folyamodhatnak. Ez különösen fontos az internetes kereskedelemben, a határokon átívelő elektronikus kereskedelem iránti fogyasztói bizalom növekedésétől ugyanis mintegy 2,5 milliárd euró összegű gazdasági nyereség remélhető.

5. Mivel a szolgáltatások képezik az európai munkahelyteremtés motorját:, ezért a Bizottság az európai szabványosítási rendszer szabályozásának olyan felülvizsgálatát fogja javasolni, amely annak hatályát kiterjeszti a szolgáltatásokra.

6. A közlekedési, energetikai és hírközlési hálózatok előmozdítják, hogy a személyek, az áruk, az energia különböző formái és az adatok gyorsan és ésszerű áron áramolhassanak szabadon. A Bizottság az energetikai és a közlekedési infrastruktúra stratégiai fejlesztésére további javaslatokat tesz.

7. Az egységes digitális piac kialakítása érdekében meg kell erősíteni az elektronikus ügyletekbe vetett bizalmat, hogy a nyilvánvaló előnyöket az állampolgárok, a vállalkozások és a közigazgatási szervek maradéktalanul kihasználhassák. Olyan szabályozásra van szükség, amely Európa egész területén biztosítja az elektronikus azonosítás és hitelesítés kölcsönös elismerését. Ezenkívül felül kell vizsgálni az elektronikus aláírásra vonatkozó irányelvet annak érdekében, hogy biztonságos és akadálymentes legyen az elektronikus kapcsolattartás.

8. Miután egyes vállalkozások úgy döntöttek, hogy a gazdasági haszonszerzésre való jogos törekvésen túl közérdekű, társadalomfejlesztési, etikai vagy környezetvédelmi célokat is szolgálnak, s miután ebben az ágazatban növekedési és munkahely-teremtési lehetőségek rejlenek, a A Bizottság olyan javaslatot fontolgat, amely a társadalomtudatos befektetési alapok előtt megnyitja az egységes piac lehetőségeit.

9. Az Európán belüli társadalmi kohézió növelése érdekében a Bizottság a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv hathatósabb alkalmazására irányuló jogalkotási javaslatot kíván tenni, s szeretné egyértelművé tenni, hogy a szociális alapjogok hogyan juttathatók érvényre a gazdasági szabadságjogok gyakorlásának keretében.

10. A vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésére a Bizottság a pénzügyi beszámolási követelményeket illetően a számviteli irányelvek egyszerűsítésére, valamint - különösen a kkv-k esetében - az igazgatási terhek csökkentésére tesz javaslatot.

11. Közbeszerzés. A közszervek hozzávetőlegesen a GDP 18 százalékát költik árura, szolgáltatásokra és építési beruházásokra. Ez a közkiadás a gazdasági növekedésnek egyik alapvető mozgatórugója. Az európai szabályozás és a nemzeti szabályozások megnyitották a közbeszerzési piacokat a tisztességes verseny előtt. A Bizottság e szabályozási keretet korszerűsítené annak érdekében, hogy olyan politika érvényesüljön, amely a környezetkímélő, társadalomtudatos, innovatív termékek és szolgáltatások iránti keresletet serkenti, s hogy az eljárások az ajánlatkérők és a vállalatok, különösen a kkv-k számára egyszerűbbé és rugalmasabbá váljanak.