Tizenegyezer mérföldet utazni olcsóbb autóért
Dan Love másodszor utazik Új Zélandból az Egyesült Királyságba csak ezért, hogy olcsóbban vegyen új autót. Az egykori brit állampolgár már korábban megtapasztalta, hogy nem szomszéd kereskedésében találja meg a legkedvezőbb ajánlatot. 2007-ben Közép-Otago-i lakhelyéről repült Angliába, hogy egy Derby kisteherautót vegyen, mert az összehasonlításokban úgy találta, hogy a brit Motorpoint kereskedésnél a legolcsóbb a kiválasztott modell.
A tojásszállítással foglakozó negyvenöt éves Dan Love második kocsijáért is 11 ezer mérföldet utazott, de ahogy a Newspressnek elmondta, most is megérte, azzal együtt, hogy repülőjegyet, szállást és a kocsi 1500 fontos hajózási költségét is fizetnie kellett, mert tíz éves furgonjának áráért egy újat kapott. Az Egyesült Királyságban 40-50 százalékkal olcsóbbak az új autók mint Új Zélandon, ahol hasonló összegért tinédzserkorba lépett kocsit lehet venni. Dan Love pedig újat akart, és jobb kormányost, de mielőtt eladta volna jó áron előző kocsiját számolt. A kiszemelt furgon, a rövid tengelytávú Fiat Doblo Cargo 1,6 literes Multijet dízelmotorral nettó áron 7299 angol fontba került, miközben majdnem ennyi összeget, egészen pontosan 7081 angol fontot sikerült megtakarítania.
Ekkora árkülönbségekhez persze nagy utazást kell vállalni. Európán belül meg kell elégedni a kisebb haszonnal, bár az uniós szabályozás egyik célja, hogy csökkentse a piacok közötti árkülönbségeket. A legfrissebb jelentés szerint azonban még közel sem egységesek a listák, hiszen a bruttó árakban meghatározóak az adók és egyéb forgalomba helyezési költségek.
Az európai piac legnépszerűbb modelljeinek árai napjainkban is országonként jelentősen eltérnek, a legjelentősebb különbségek a kisautók kategóriájában találhatók: a legolcsóbb és legdrágább piacon az azonos felszereltségű Peugeot 207-es ára közötti különbség 36,9 százalék, a Renault Clioé 39,5 százalék, a Fiat Grande Puntoé 44,3 százalék, a Volkswagen Polóé 34,4 százalék, a Ford Fiestáé 25,4 százalék. Az európai topmodell Peugeot 308-asnál 36,1 százalék, a Volkswagen Golfnál 24,4 százalék, a Ford Focusnál 23,8 százalék a különbség. A felső-kategóriás személyautók között az éllovas Volkswagen Passat 31,8 százaléka mesze a szegmens átlaga felett van: C Mercedesé 17,3 százalék, Audi A4-esé 14 százalék és a BMW 320-asé 8,7 százalék.
Miközben az európai piacon közeledtek az azonos modellek árai, a német márkáknál nőttek a különbsége: a VW Passaté például 7,6 százalékkal, a Mercedesé közel 5 százalékkal. Ez ellent mond az Európai Bizottság általunk is már közölt trösztellenes politikáról szóló jelentésének, mely szerint olcsóbbak lettek az autók az Európai Unióban. Az Európai Bizottság a tagállamok közötti árkülönbségek további csökkenését a határokon átnyúló verseny pozitív mutatójaként értelmezi.
Magyarország esetében a nominális autóárak 2,5 százalékkal csökkentek, és a 2010. és 2011 januárja közötti 4 százalékos inflációval számolva a Bizottsági jelentés szerint reálértékben 6,5 százalékkal olcsóbban lehet új személyautót venni, ami jóval kedvezőbb az euróövezeti trendnél. Ez nem igazén érezhető a legkeresettebbek modelleknél, hiszen itthon alaposan megfogyatkozott a legolcsóbb autók mezőnye. A magyar piac háromezres kínálatból három éve még tucatnyit lehetett megkapni kétmillió forintnál olcsóbban, sőt, három éve akadt köztük még másfél millió forintos bruttó árú is. 2010-ben a modellek többsége felsőbb árkategóriába lépett és huszonöt modell került 2,5 millió forintnál kevesebbe, idén már csak tíz fér ebbe a keretbe és csak hármat lehet megvenni kétmillió forintnál olcsóbban.
Az Európai Unió gépkocsiárakról szóló jelentése szerint a gépkocsiárak 2010-ben az Európai Unió egészét tekintve reálértéken mintegy 2,5 százalékkal csökkentek. Emellett az új gépkocsik listaárai kis mértékben közeledtek egymáshoz. A hosszú távú ártrendek alátámasztják a Bizottság 2010-es határozatát, mely szerint az új gépkocsik eladása tekintetében immár nem indokolt az egyedi versenyjogi szabályok fenntartása.
„Örömmel tapasztaljuk, hogy az európai fogyasztók javára válik az új gépkocsik értékesítési piacán kialakult verseny, és a fogyasztók továbbra is élvezik a reálértéken számított gépkocsiárak jelentős csökkenéséből adódó előnyöket. A tagállamok közötti árkülönbségek további csökkenése a határokon átnyúló verseny pozitív mutatójaként értelmezhető. Szintén elégedettséggel tölt el az, hogy egy évtizeden belül most első ízben nem történt emelkedés a javítási és karbantartási díjak tekintetében, ami azt jelzi, hogy a szektor megértette az új játékszabályokat” –nyilatkozta Joaquín Almunia, a Bizottság versenypolitikáért felelős alelnöke. A gyártók árlistái szerint a személygépkocsiárak tagállamonkénti eltérései összességében csökkenést mutatnak. A különbségek azonban bizonyos esetekben még mindig jelentősek, ami lényeges megtakarítást eredményezhet a külföldön vásárló fogyasztóknak.
Az euróövezeten belül az árkülönbségekre vonatkozó mutató változatlan maradt. Az uniós gépkocsi-árindex (amely a fogyasztók által fizetett nominális árat tükrözi, az árengedmények, az áfa és a regisztrációs adó figyelembevételével) mindössze 0,3 százalékkal emelkedett, szemben a fogyasztói árak összesített 2,8 százalékos növekedésével. Reálértéken számítva mindez a gépjárműárak 2,5 százalékos csökkenésének felel meg.
Összesen 24 uniós tagállam könyvelt el csökkenést a reálértéken kifejezett gépkocsiárak tekintetében. Két tagállamban az árak stabilak maradtak (+0,2 % Olaszországban és Máltán ), miközben Portugáliában áremelkedés volt tapasztalható (+2,6 %). Utóbbi esetében érdemes megjegyezni, hogy az előző évben a reálértéken kifejezett gépkocsiárak átlagon felüli csökkenésének (–6,7%) előnyeit élvezhették a fogyasztók. A reálértéken kifejezett árak csökkenése különösen szembetűnő volt Szlovákiában (–17,4%), Bulgáriában (–13,5%), Szlovéniában (–11,6%) és a Cseh Köztársaságban (–9,0%). Lengyelország 5,6%-os árcsökkenést könyvelhetett el.
A nagy piacok közül az Egyesült Királyságban (–3,7%) csökkentek a legjelentősebben a reálárak, Németországban, Spanyolországban és Franciaországban pedig mérsékeltebb árcsökkenés (–1,9%, –1,6%, illetve –0,9%) volt megfigyelhető. A gépkocsik reálértéken kifejezett árának Uniószerte bekövetkező csökkenése több mint egy évtizede tapasztalható trend folytatása, amely azt jelzi, hogy az új gépkocsik piacán élénk a verseny a gépkocsigyártók között.
A javítás és a karbantartás reálértéken kifejezett díjai – amelyek az elmúlt évtized során az általános inflációs szintet meghaladó mértékben nőttek – 2010-ben nem emelkedtek.
A gépkocsiárakról szóló jelentés a gépjárműágazat bizottsági vizsgálatának részét képezi. 26 gépkocsimárka 89 legkeresettebb típusának az Unió egészére vonatkozó listaárait mutatja be. A jelentés lehetőséget ad a fogyasztóknak, hogy összehasonlítsák az európai gépkocsiárakat, és kihasználják az Unió egységes piacában rejlő lehetőségeket.
Büntetett különbségek, szabályozott piacok
Az autógyártók érdekeit szolgáló exportkorlátozó és piacfelosztó rendszerben évtizedeken át arra kényszerítették a független dílereket, hogy csak szerződési területükön lakó vevőknek adjanak el új gépkocsit. Az eltérő árakat persze így is sok vevő kihasználta, és olykor nagybani eladók is éltek a lehetőséggel. A német roncsprémium idején kevés volt a hazai készlet, ezért Magyarország re-exportált autókat, aminek nem örültek a gyártók, hiszen a helyi piacokhoz és jövedelmekhez is igazítják áraikat.
Korábban fenyegetésekkel is kényszerítették a dílereket arra, hogy csak közvetlenül a vezérképviselettől szerezzék be készleteiket. Ez tiltott az Európai Unióban, amiért büntetés jár. 1998-ban a VW AG és az Audi megpróbálta megakadályozni, hogy az alacsonyabb árú olasz piacról a kereskedők autókat szállítsanak a drágább német piacra, a re-exportot tiltó a fenyegetések között szerződésfelmondás is szerepelt. Az Európai Bizottság szerint a zsaroló levelek és a gyártók egyoldalú magatartásának célja az árak mesterségesen történő magasan tartása, mely versenykorlátozásnak minősül. Hasonló okok miatt büntettek egy másik német konszernt: a Ford megtagadta németországi disztribútorai által rendelt jobb-kormányos autók leszállítást, hogy így akadályozza meg a brit piacra történő szállításukat.
