A gazdaságok működését váratlan események befolyásolják: hirtelen megugrik az olaj ára, a jegybank kamatot csökkent, vagy emel, összeomlik egy bank. Ezeket az eseményeket nevezi a közgazdasági szakirodalom sokkoknak. Ugyanakkor a gazdaság szereplőinek a várakozásaikon keresztül alkalmazkodniuk kell a kiszámíthatónak látszó, hosszabb távra szóló gazdaságpolitikához is, például az antiinflációs törekvésekhez, vagy a költségvetési egyensúly helyreállításához, mondjuk a kiadások csökkentése révén.Nehezebb azonban megérteni, hogy a sokkok és a gazdaságpolitikai változások miként hatnak egymásra.

A közgazdasági Nobel-díjat odaítélő bizottság választása az idén két amerikai professzorra, a New York-i Egyetemen tanító 68 éves Thomas Sargentre és a Princetoni Egyetemen oktató 69 éves Christopher Simsre esett. Előbbi a kormányzati politika eltolódásának hatásait, utóbbi pedig a sokkok által megindított folyamatokat vizsgálta, e téren dolgozott ki új statisztikai módszereket.

A kérdés lényege, ami a mai pénzügyi válság közepette is nehezen megválaszolható: a gazdasági folyamatok alakítják-e a gazdaságpolitikai válaszokat, vagy fordítva, a gazdaságpolitikai beavatkozás tereli-e új mederbe a folyamatokat? A magánszektornak a jövőbeli gazdaságpolitikát érintő várakozásai határozzák meg a béreket, az árakat, a beruházásokat, miközben a gazdaságpolitika a magánszektor várakozásaira igyekszik reagálni. A svéd jegybank által alapított díj odaítéléséhez fűzött értékelésükben a bírálóbizottság tagjai a nyolcvanas évekig mennek vissza kézzelfogható példáért.

Arra az időszakra, amikor előtérbe került az infláció megfékezésének politikája, azt követően, hogy a megelőző évtizedben a növekvő olajárak és a csökkenő termelékenység következtében emelkedni kezdtek az árak. De vajon a gazdaságban megfigyelhető változások e politikai váltás következményei voltak-e, vagy olyan erők jöttek mozgásba, amelyekre a monetáris és a fiskális politika egyáltalán nem hatott.

A történelmi adatsorokból képzett matematikai és statisztikai modellek segítségével próbálta Sargent és Sims elválasztani az okot az okozattól, s az általuk kínált módszertan közgazdászok nemzedékeinek adott megfelelő eszközt e kérdések tisztázására, s ezért részesültek a másfél millió dollárt érő közgazdasági Nobel-díjban.