UHD, IGZO és 4K - már itt vannak a jövő tévéi
Az egyre hatalmasabb méretű tévékre is van igény, ráadásul nem is kicsi, feltéve, ha jó minőségűek és elég okosak. Az egyre többet tudó készülékek miatt a tévépiac folyamatosan nő, mintha nem küzdene válsággal a nyugati világ, s mintha nem küzdenének a fizetésük vásárlóerejének csökkenésével a családok. Azonban kirajzolódni látszik a családi pénzekért vívott új verseny, amelyet a PC és a televízió fog megvívni egymással.
Bár, ha innen nézzük, háború, ha a másik oldalról, akkor pedig konvergencia, mert a televíziók egyre inkább kezdenek egy számítógépre hasonlítani. A legújabb fejlesztések például már mit sem érnek internetcsatlakozás nélkül. Olyanok, mint az okostelefonok: ha nincsenek a hálózaton, annyit érnek, mint egy jó nehéz kő. És annyi is a hasznuk.
Megannyi hasonló dilemma vetődik fel az emberben, amikor a Las Vegasban rendezett Consumer Electronic Show, a világ legnagyobb szórakoztató-elektrónika, technológia szakvásárásnak standjait járja. Itt van például a Sharp, amelyik évtizedek óta a képernyő-technológiák vezető fejlesztője, így van ez most is, számtalan más gyártónak szállítanak paneleket. A válság ellenére – a cég saját válságáról éppúgy lehet beszélni, mint a gazdasági nehézségekről a világban – egyre csak azt hangoztatja, hogy a hatvan coll fölötti képernyő-kategóriákra is óriási a kereslet, nemcsak ipari, hanem magánfelhasználásra is.
Az amerikai piacon ez persze hihetőbbnek tűnik, mint nálunk, de a cég alelnöke, Jim Sanduski nyomatékosítja: ebben a méretben a növekedés két év alatt négyről csaknem húsz százalékra gyorsult (nagyvonalúan nem fejti ki a bázist), valamint immár nem feltétlenül igaz az az alapvetés, hogy a nagy tévét hatalmas távolságról kell nézni a jó képminőség érdekében. Nem csoda, hogy két éve itt a CES-en még a hatvancollos tévé volt az ász, ma pedig már a kilencvenes – kis túlzással – egész átlagos árucikknek számít.
Jó technológia persze van, több is. Itt van például az IGZO, amelyre nem pusztán büszke a Sharp, egyenesen azt ajánlja, hogy váljon iparági szabvánnyá, annyira bevált fejlesztés, s megannyi lehetőség van benne. Az IGZO-elven működő kijelzőkből már nem csak prototípusok vannak. Lényege, hogy apróbb méretekben is extra éles és színgazdag képeket állít elő, amiben nagyon komoly fejlesztői munka van, a japánok lényegében újraírták a LED-technológiát.
Több ok miatt: a kisebb kategóriában például már a full HD felbontásnál is annyira össze kell zsúfolni a képpontokat jelentő alkatrészeket, hogy a kép sötétedik, s ezen nehezen tudtak úrrá lenni a mérnökök. A Sharp végül új anyagokat hozott be: indium, gallium, cinkoxid – erre utal a mozaikszó is. A fejlesztők szerint ezzel nemcsak kiküszöbölték a sötétedés jelenségét, de sokkal jobban tudják visszaadni a hirtelen mozgásokat is, mert az elektronokat negyvenszer gyorsabban lehet vezérelni.
Maga a technológia már nem vadonatúj, hiszen az iPad harmadik generációjában is ez a kijelzőtípus van, ám sokkal többféle variációban képesek gyártani ezt a kijelzőtípust. Amely egyébként – s ez sem mellékes – sokkal energiatakarékosabb, mint a korábbi LED-LCD-k. A grafikus vezérléshez a panel processzora harmadannyi energiát használ el, ezt pontos műszerekkel szemléltették is, ám a megvilágításhoz szükséges energiát is sikerült lejjebb szorítani, annak ellenére, hogy több képponttal dolgozik a rendszer.
Apropó, több képpont: immár nem full HD-ről, hanem 4K felbontásról beszélünk, amely az előbbinek a sokszorosa (a HD négyszerese), s Gary Shapirótól, a Consumer Electronics Association elnökétől azt kérdezik az újságírók: ennek a hatalmas felbontásnak, azaz a sok képpontnak hol is látjuk az előnyét, mi felhasználók. Mi hasznunk van nekünk abból, hogy egy kijelzőben kétszer annyi a képpont? Elvégre, ma már nem a pixeles képek ellen harcol az iparág!
Shapiro válaszában visszatér a nagy kijelzők témájára: szerinte olyan nagy tévék lesznek divatosak a közeli jövőben, amelyeknél ekkora felbontás mellett is fizikailag láthatók lesznek a képpontok, tehát: pixelből sosem elég!
A Sharp standján azonban azt mutogatják, hogy a felbontás messze nem minden: továbbfejlesztették a színvisszaadást és a képernyők fényerejét is, az RGB-képalkotást egy Quattron RGBY nevű technológiával kívánják visszaadni, amelynek sokkal szebbek a színei, fényesebb a képe és mégis kisebb az energiafogyasztása! Ám még ez sem elég, mert a kép mellett a felhasználók igen-igen sokat várnak el a hangtól is, az Aquos8 sorozatba például épp ezért már mélynyomót is beszereltek.
De nem csak azt. A Sharp bizonyos tévéi már inkább hasonlítanak egy számítógépre, mint a tévére: a Smart Central platform immár kétmagos processzoron fut, html5 és flash támogatás van benne – magyarul a a legújabb weblapok és webes videók is a hatalmas tévéken nézhetők minden gond és minőségromlás nélkül –, az alkalmazások mellett beépített wifit is kapott, s ha ez még nem lenne elég, akkor androidos és iOS eszközökről teljesen távvezérelhető készüléket alkottak.
Magyarul, terveztek egy hatalmas tévét, amely a netre kötve mindent tud, amit a számítógép, csak a legújabb játékok futtatására nem képes. Gondoltak azokra is, akik a saját fotóikat is a tévén szeretnék visszanézni, a készülékekbe ezért terveztek előre telepített képjavító eljárásokat is.
Valami hasonló koncepcióban hisznek a Panasonicnál is, amely 2008-ban sokat tett az okostévé kategória elindításáért. 2013-ban a cég immár arra koncentrál, hogy a tévéken megjeleníthető tartalmak igen egyszerűen legyenek elérhetők, s maga az okostévés szoftveres környezet pedig ne úgy nézzen ki, ahogy pár japán mérnök kitalálta, hanem legyen személyre szabható.
A My Home Screen névre hallgató felülettel megvalósítható, hogy akár családon belül is mindenki más és más beállítást használva más- és más kezdőképernyővel találkozik ugyanazon a készüléken. Ehhez persze elengedhetetlen az azonosítás, ami a csúcskategóriás termékekben kamerás arcfelismeréssel megy. A Swipe&Share 2.0 viszont a tabletek növekvő népszerűségét igyekszik meglovagolni: a tabletről a tévére kivetíteni valamit immár egyetlen mozdulat, s a kütyük párosítása immár NFC-vel, Wifivel is lehetséges. Könnyíti az eszközök használatát az is, hogy az azonos hálózaton lévő Panasonic VIREA tévé és mobil akár automatikusan is képes kapcsolódni egymáshoz.
Üzleti jellegű hír, hogy a Panasonic is csatlakozik az okostévés fejlesztéseket valahogy koordinálni kívánó Smart TV Alliance szövetséghez, amelynek immár öt tagja van. A japánok egyébként 2013-ban 32 új tévével jelentkeznek, ennek fele plazma, fele LCD.
Nem szűkölködött a bejelentésekben a Samsung sem. Az S9 típusjelű ultra HD (UHD) tévé a videó forrásától függetlenül annak a Samsung által szabadalmaztatott megoldásnak köszönhetően, amely a HD vagy full HD tartalmakat UHD szintű képminőségre képes konvertálni. Ez persze sima felskálázás, sokak szerint értelme nem sok van, azon túl hogy látványos. A cég bemutatott egy 110 collos UHD tévét is, ami grandiózus, már látványra is.
A mély fekete és tiszta fehér színek tökéletes kombinálására is képes a Precision Black Pro megoldás,s erre az iparág eddig nem volt képes a legnagyobb méretű kijelzőkön. A képminőségen túl az S9 erőteljes hangrendszerrel és négymagos processzorral is büszkélkedhet, így a tartalmak és alkalmazások egyszerre futtathatók, miközben háromutas, 2.2 csatornás hangrendszeren 120 watt teljesítménnyel jön ki a hang – ez egy átlagos tévé teljesítményének körülbelül a hatszorosa.
A koreaiak is új megoldásokban gondolkodnak az LCD paneleknél, de ők az IGZO ellenében az Oledben látják az utat: az F9500 készüléknél hasznosítják azt a technológiát, amelynél a fénykibocsátásról a piros szin gondoskodik, amely zöld és kék alpixeleket tartalmaz, szükségtelenné téve a háttérvilágítást, így a fekete valóban éjsötét, a fehér pedig hófehér lehet.
Ami a szoftveres megoldásokat illeti, ugyanazon a vonaton ülnek, mint a Sharp és a Panasonic: a Samsung Smart Hub megoldásnál kezdetben három ablak segíti a fogyasztókat a különböző opciók kezelésében. Az egyes fájlok kicsi bélyegképek formájában jelennek meg. A Smart View és az AllShare zökkenőmentesen képes mozgatni a fájlokat a TV és a különböző kompatibilis eszközök között, így a tableteken és a telefonokon is elérhetők a tévén nézett tartalmak, s fordítva.
