Hazánk mintegy 8 megyéjét érintettek a természeti károk. Az egyik legnagyobb gond abban áll, hogy egyrészről a kárt szenvedett házak száma jelentős, ugyanakkor az ezekre kötött biztosítások száma alacsony. E mellett általános jelenség az alulbiztosítás, azaz amikor a biztosítás tárgyának értékét a piaci forgalomban általánosan mérvadó érték alatt határozzák meg.

Ennek következtében pedig a káreset bekövetkeztekor a biztosított által érvényesíteni kívánt összeg sokszor messze elmarad az elvárt szinttől – áll a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége közleményében.

A szervezet hangsúlyozta, hogy egyetért a Fogyasztóvédelmi Bizottság ülésén elhangzottakkal, miszerint szükséges a vonatkozó káresetek rendezésékor a soronkívüliség elvének érvényre juttatása, gyorsított eljárások lefolytatása, előlegfolyósítások alkalmazása, valamint a lakhatatlanná vált lakások esetében legalább az alapvető lakhatási feltételek biztosítása.

Rávilágítanak ugynakkor, hogy még azon károsultak is, akik rendelkeznek biztosítással, sem feltétlenül jutnak hozzá könnyen a biztosítók által káresetkor fizetendő összeghez, hiszen azt hosszadalmas procedúra előzi meg. A bejelentését követően ugyanis a biztosító mérlegeli azt, hogy valóban keletkezett-e kár és ha igen, akkor az milyen összegű, ekkor a vonatkozó biztosítási szerződés szabályai az irányadóak.

Előfordulhat tehát olyan eset is, mikor a biztosító megítélése alapján a bekövetkezett káreseményre nem terjed ki a biztosítási szerződés hatálya, amennyiben pedig kiterjed, esetleg a biztosított várakozásaival ellentétben csupán kevesebb összeget ítél meg, a biztosító által felkért kárszakértő szakvéleménye alapján.

Éppen ezért a szövetség hangsúlyozza azonnal be kell jelenteni az adott biztosító felé a keletkezett kárt. Ennek azért van jelentősége, mert a biztosítási szerződések előírhatnak bizonyos határidőt arra nézve, amin belül a károsult köteles bejelenteni a káresemény bekövetkeztét.

Amennyiben ez nem történik meg, joggal feltételezheti a biztosító a károsult káreseménnyel kapcsolatos érdekmúlását, ami kizárhatja a biztosítási igény érvényesíthetőségét. A másik ok, ami ezt indokolja, hogy a káreseménytől számítva eltelt hosszabb idő után egyre nehezebb már bizonyítani a kár nagyságát, valamint felmérni azt, hogy a biztosítás tárgya eredeti állapotában milyen értéket képviselhetett.

Nem árt, ha az ember nem feletkezik meg arról, hogy a törvény a biztosítottnak kárenyhítési kötelezettséget ír elő, ez azt jelenti, hogy a biztosított köteles a kár enyhítése érdekében mindazt megtenni, ami tőle telhető, ugyanakkor ennek költségeit a biztosító viseli még az esetben is, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre.

Ha a biztosított végül nem tud megegyezni a biztosítóval és álláspontjuk eltér a biztosítási jogviszonyban érvényesíteni kívánt igény jogosságával, illetve a megítélt összeg nagyságával kapcsolatban, akkor javasoljuk a fogyasztónak, hogy forduljon a lakóhelye szerint illetékes Békéltető Testülethez.