A szó szoros értelmében tejbe fojtották az agrárminiszterek hétfői ebédjét hétfőn a tiltakozó termelők, akik több száz traktorral zavarták meg újfent a brüsszeliek életét. A miniszteri tanács épületének főbejáratát rendőri felügyelet mellett eltorlaszolták, s zászlókkal, énekléssel, beszédekkel adtak hangot követeléseiknek.

A most már hónapok óta folyó tüntetéssorozatnak az az oka, hogy a tej felvásárlási ára a költségek felét teszi ki, s emiatt a veszteségesen termelő farmerek tönkremennek. Az EU azonban még 2003-ban úgy döntött - s a közös agrárpolitika állapotfelmérése során ezt tavaly decemberben megerősítette -, hogy emeli a termelési kvótákat, amelyeket aztán 2015-től el is töröl.

Abban a reményben, hogy a termelők közben alkalmazkodnak a piaci viszonyokhoz, s nem kell az uniónak megint arra költenie, hogy vajhegyeket halmozzon fel. A termelők nyomására azonban fokozatosan enged, s ha hegyek még nem is, de dombok már emelkednek.

A vaj- és tejporfelvásárlás kiterjesztésével, az export-visszatérítés újra bevezetésével, a vidékfejlesztési alapok rugalmasabb felhasználásával, az iskolatej-program bővítésével és a közvetlen kifizetések előbbre hozásával igyekezett válaszolni az unió, de nem engesztelte ki az egyébként  nagyobb érdekképviseletbe tömörült és egymással is élesen vitázó termelőket.

Az ebédre érkezvén azt mondta Marian Fischer Boel dán mezőgazdasági biztos - aki egyébként a mandátumának hónap végi lejártával nem kíván maradni a testületben -, hogy a kérdés valójában az, lehetséges-e gazdaságosan tejet termelni az unióban. Értésre adta, számos tagország követelése ellenére szó sem lehet a kvótadöntés módosításáról. Az unió elnökségét adó svédek ráadásul ahhoz a csoporthoz tartoznak, aki a piaci liberalizáció hívei, s elutasítják a támogatások növelését. Estére kiderült, a kvótaügy már nincs napirenden.

A biztos tájékoztatta a minisztereket: mint szeptemberben már ez felmerült, s miként azt az Európai Parlamentnek is a tudomására hozta, három gyors lépést azért meg lehet tenni. Először is, a tagországok a saját költségvetésük terhére kifizethetnek 15 ezer eurót állami támogatásként a termelőknek, az egyes tagállamokon belül a termelőkre megállapított kvóták esetleges túllépését másként veszik számításba az országkvóta ellenőrzésekor, s a piaci zavarok esetén érvényesíthető eszközöket is mozgósítják. Fischer Boel szerint azonban már láthatóak pislákoló fények az alagút végén, mert a tejárak emelkednek.

A Bizottság ebben az évben 600 millió eurót fizet ki a piaci zavarok mérséklésére, s a két hét múlva esedékes luxembourgi hivatalos agrártanácsi ülésen döntenek majd az intervenciós időszak hosszáról, valamint a felsorolt további három intézkedésről. A bizottsági agrárkormányzat azonban emlékeztet rá: 2003 óta a felvásárlási árak csökkenésének ellensúlyozására évente ötmilliárd eurót fizettek a gazdáknak, az állapotfelmérés és a gazdasági válság nyomán további 4,2 milliárd eurót tettek félre a szerkezeti átalakításra, azaz a gazdaságtalanul termelők piaci kivezetésére.

A Bizottság vizsgálja a feldolgozók és a kereskedők magatartását, s jövő keddtől megkezdi munkáját egy szakértői bizottság, amelynek jövő nyárig kell jelentést tennie a közép- és hosszú távú intézkedésekről, például a termelői-feldolgozói-értékesítői láncban érvényesülő szerződésekről, vagy a határidős piac kialakításának értelméről.
Több pénz csak akkor lesz a tejágazat számára - szögezte le Fischer Boel -, ha a tagországok többet fizetnek be az uniós büdzsébe, vagy minden gazda kevesebb támogatást kap. A biztos szerint ennek az esélye a nullával egyenlő.