A foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős magyar uniós biztos előadásának témája más volt, de kérdésekre válaszolva Andor László elmondta: az uniós pénzek brüsszeli kifizetése körül kialakult vita hamarosan lezárul, s a probléma technikai, nem pedig politikai jellegű. A Bizottságnak ugyanis – s ez nem Magyarországra, hanem az összes érintett tagországra vonatkozik –, minden évben be kell számolnia az Európai Parlamentnek arról, hogyan használták fel a kormányok a fejlesztésekre, felzárkóztatásra szánt pénzeket, s a brüsszeli végrehajtó testületnek bizonyítani kell, hogy kiszűrte a szabálytalanságokat, utánajárt a felfedett hibáknak. Más kérdés, tette hozzá, hogy a hibamentesség jelenleg fontosabb szempont, mint az eredményesség. Szintén nemcsak Magyarországot érintően, hanem általánosságban dolgozik a Bizottság azon, hogy fejlessze és egységesítse módszertanát. Célja, hogy mérni tudja, vajon a megvalósult beruházások, programok valóban hajtottak-e hasznot.

Előadásának fő témája azonban az eurózóna polarizációja volt, amely folyamat viszont jól érzékelhető, sőt mérhető is, hiszen a valutaövezet úgynevezett perifériáján jóval magasabb a munkanélküliség, sokkal nagyobb az esély arra, hogy emberek, családok elszegényednek, mint az erősebb, a centrumhoz sorolt államokban. Különösen szembeötlő a különbség a fiatalok foglalkoztatását illetően. Sok elemző ma már elveszett nemzedékről is beszél, a folyamat pedig kikezdte az unió összetartó erejét, gyengítette a szolidaritás érzését, s megkérdőjelezte az EU egyik alapértékét, hogy a tagországok felzárkózását előmozdítja. S miközben Andor László szerint a német vagy az osztrák munkaerőpiacon érdemi kereslet mutatkozik, a nyelvi közösség fontosabb az európainál, ezért figyelhető meg az jelenség, hogy Portugáliából például inkább Brazíliába vagy Angolába vándorolnak ki, mintsem települnének át Frankfurtba vagy Bécsbe.

Igaz, az eurózóna tagországain belül kitapintható egyensúlyi problémákat a migráció nem is oldhatja meg, tagállami szinten kell „testre szabott” politikákkal előmozdítani a fiatalok munkába állását, amihez Brüsszel támogatást nyújt, részben politikait, részben anyagit, hiszen a jövőre induló új költségvetési periódusban erre a célra több pénzt szánnak.

Ez a tény is jelzi azonban, hogy a korábban háttérbe szorult, tagállami szinten hagyott szociális kérdésekre a válság nyomán egyre nagyobb figyelem vetül, hiszen a krízisnek ez a kisugárzása politikai instabilitást idézhet elő, csökkentheti a kormányzási képességet. Tény viszont Andor László értékelése szerint az is, hogy az eurózóna fundamentális kihívásait nem sikerült kezelni, eddig ad hoc, az összeomlás elkerülését szolgáló lépéseket tett az unió, de a rendszerszintű megoldás még csak körvonalazódik. Ráadásul a róla folyó vita túlságosan is elcsendesült, aminek oka a német választások közeledte.

Elmesélt egy brüsszeli viccet is Andor László. A kisfiú kikéredzkedik, mert sürgős dolga lenne a mellékhelyiségben, ám apukája azt mondja neki, rendben, de csak a német választások után. A brüsszeli hivatalnokok között népszerű vicc arra is utal, hogy apró-cseprő ügyekben sem lehet előrelépni. Igaz, a német választások után felgyorsulhatnak az események, számos dokumentum vár áttekintésre, olyan elemzések, amelyek tíz évre előre jelölnék ki az utat. Emlékeztetett arra a szövegre, amely banki, fiskális és politikai uniót vizionál.

A német választások után a vita egyik alapvető kérdése az lesz, mi tartja össze az uniót, az eurózónát, létrehozható-e a szociális unió is. Andor László a dilemmát abban látja: ha ragaszkodik az unió a fiskális szabályokhoz, akkor a szociális válság már nem kezelhető nemzeti szinten, hanem uniós megoldást, közös politikát kíván. Már a hetvenes években is felmerült persze, hogy ehhez a mainál bővebb, az együttes nemzeti termék egy százalékát meghaladó méretű közös költségvetés kellene. Most szó van az eurózónában új pénzügyi eszközök létrehozásáról, hogy például a munkanélküliségi járulék egy részét legalább a közös kasszából fizessék ki.