A jelenlegi törlesztési összeg 40-60 százalékára csökkenhetnének a fizetni nem tudó devizahitelesek terhei. Egy unortodox megoldási javaslat a jelzáloghitelezés problémáira címmel készített 3 pontos tervet a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügyek Tanszékének tanszékvezetője, Berlinger Edina és egyetemi docense, Walter György – közölte a portfolio.hu.

A javaslat három fő eleme a jövedelemarányos törlesztés, a részleges devizakonverzió (a hitelek forintra való átváltása) és a differenciált kamatok. A jövedelemarányos törlesztésre való áttérést a késedelemben lévő és a fizetni nem tudó adósok esetében alkalmaznák, kötelező forintra váltással, amely ugyan pénzügyi veszteséget jelent, de a további árfolyamkockázatot küszöbölnék ki.

A jövedelemarányos törlesztés elve szerint az adós a mindenkori jövedelmének adott százalékát (például a bruttó jövedelem 20 százalékát) lenne köteles fizetni. Ez a rendszer a diákhitel esetében már jól bevált, és ennél rugalmasabb, türelmesebb, az adós fizetési képességéhez jobban alkalmazkodó törlesztési módszer nincs. Ebben az esetben a forintra való átváltás kötelező lenne, így nem lenne árfolyamkockázat, ugyanakkor a kamatszint megmaradna.

A bank viszont csak akkor mondhatja fel a szerződést, ha az adott adós még a minimális fizetést sem teljesíti (minimálbér 20 százalékát). Az ingatlan az adós haláláig tulajdonában marad, halála esetén csak akkor értékesítheti a bank, ha még tartozás áll fenn, és azt senki nem fizeti ki. További követelést ugyanakkor nem támaszthat az örökösökkel szemben. Ha az adós, adóstárs (vagy az időközben felnevelt gyermekeinek) jövedelmi helyzete javul, bármikor díjmentesen előtörleszthetnek, és így az ingatlan tehermentessé válik.

A jövedelem nélküli rétegek esetében továbbra is a Nemzeti Eszközkezelő (NET) nyújthat megoldást – írja a javaslat –, de itt is bölcsebbnek látják a szerzők a jövedelemarányos fizetésre való áttérést, amely mellett a visszavásárlási lehetőség is egész életre szólóan megmaradna.

A javaslat harmadik pontja a jól és szerződésszerűen fizető adósokra vonatkozik: az ő esetükben a kamatterheket csökkentenék jelentősen, a példa szerint 7-ről 4 százalékra, ami az első évben 20 ezer forint kamatteher-csökkenést jelentene.

Részletes számításaik szerint (bár a futamidő kitolódása árán) szinte minden, jelenleg fizetni nem, vagy nehezen tudó adósnak csökkennének a terhei ezzel a megoldással, akár a jelenlegi törlesztés 40-60 százalékára. Ha a fegyelmezetten fizetők kamatterhei akár 2-3 százalékponttal is csökkenhetnek, az nekik is nagy könnyebbség. 

Ebben a helyzetben a bankok is jól járnának, ugyanis a hitelek összességét tekintve a megtérülésre nagyobb esély van. Emellett pedig az ügyfelekkel való egyenkénti egyeztetés helyett egy időt és pénzt megspóroló rendszerszintű megoldást jelentene, állami szerepvállalással, mely csupán a beszedési rendszer és a NET működtetésére korlátozódna, így az állami költségvetést is csak korlátozottan érintené.